Az öröklét farkasai című regényről kritikánkban azt írtuk, hogy „izgalmas kérdések sokasága, hihetetlenül erős lélektani pillanatok, emlékezetes és plasztikus szereplők bizonyítják, mekkora író Knausgard, aki a felnőtté válást, az életközépi válságot, a halállal való szembenézést, a gyászt, az elvesztett apa iránti rajongást, az öregedést, de még akár egy kamaszfiú és az anyja közötti kommunikáció nehézségeit is úgy helyezi egymás mellé, hogy nem egy érthetetlen, túlírt kuszaság születik belőle, hanem felejthetetlen pillanatok, hétköznapiságukban is óriási jelenetek.”
A hatalmas terjedelmű regényből nem volt nehéz idézetet választani, mutatunk ötöt a kedvenceink közül:
Dosztojevszkij hatása
Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényével kétszer is találkozik az első rész fiatal főhőse, Syvert. Másodszor akkor, amikor apja szerelmesleveleit viszi el egy férfihez, hogy lefordíttassa őket. Ekkor derül ki, hogy miért tanult meg egy hétköznapi, kisvárosi norvég oroszul:
„Nem vagyok kommunista, nem azért tanultam meg oroszul. Hanem azért, mert tinédzserkoromban megismerkedtem Dosztojevszkij műveivel. És úgy döntöttem, hogy eredetiben akarom olvasni őket.
Tizenkét évembe került. De megérte.”
A tisztánlátás villanásnyi fénye
Syvert nemcsak az orosz irodalommal, de azzal a kétségbeejtő lehetőséggel is szembetalálkozik, hogy elveszítheti az édesanyját. Ekkor, a tavaszi erdőben autózva egy pillanatra mintha megértené, mit jelent a halál:
„Lehet, hogy ez anya utolsó tavasza ezen a földön. Életemben először, a tisztánlátás villanásnyi fényében, megértettem, mi a halál.
Nem ő hagyja el a világot. A világ hagyja el őt.”
Mások halála
Az egyik szereplő, Vaszlisza Baranov által írt Öröklétfarkasok című betétesszében az elbeszélő saját öccse kapcsán elmélkedik a halálról, méghozzá itt éppen abból a szempontból, hogy milyen nyomot hagy bennünk mások halála:
„Az öcsémet semmi sem hozhatja vissza, tudom. A halála azonban él. Bennem él. Ez az a felismerés, ami belém hasított azon a szürke, novemberi délelőttön Moszkvában. A kegyetlen feltétel nemcsak rám, hanem mindannyiunkra vonatkozik:
amíg élünk, mások halálával élünk.
Aztán meghalunk.”
Az ember számára megmutatkozó világ
A sok helyen filozofikus szöveg a világ megismerhetőségének problémájába és ellentmondásosságába is több helyen belebotlik. Az egyik ilyen kérdésfelvetés a második rész legfontosabb szereplőjétől, Alevtyinától származik:
„A kérdés azonban, ami felmerült bennem, (...) hogy azért látjuk-e a mikroszkopikus valóságot teljes mélységében, egészen a lét és nemlét határán lebegő, szubatomi részecskékig bezárólag olyannak, amilyen, mert azt látjuk, amit látni képesek vagyunk, más szóval, mert azok vagyunk, akik vagyunk. Vagyis hogy a tudomány igazából az emberi tekintetet, az emberi megismerést térképezi fel. Mert ha így van, ez azt jelentené, hogy nincs lényeges különbség az igazolható tudományos elméletek és egy metafizikus spekuláció között. És ami még tragikusabb, hogy soha nem leszünk képesek átjutni a túlsó partra.”
Cvetajeva metaforája
Bár Knausgard ez esetben nem a saját szavait használja, hanem Marina Cvetajevát idézi, mégis fontos, részben a címet is magyarázó sorai a könyvnek a következők:
„Bármennyit eteted is a farkast, mindig az erdőbe vágyik.
Mind farkasok vagyunk az öröklét sűrű erdejéből.”
