A kutya és az ember kapcsolata egyszerre különleges és ősi

A kutya és az ember kapcsolata egyszerre különleges és ősi

Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában - állítja a norvég Tor Age Bringsvaerd magyarul megjelent legújabb könyvében. A Vau a kutyát övező mítoszokra, mesékre és különös hagyományokra koncentrál - mutatunk egy részt belőle!

Könyves Magazin | 2021. április 08. |

Tor Age Bringsvaerd könyvében a kutyáról szóló történetek hatalmas gyűjteményéből nyújt gazdag ízelítőt. A szerző által összegyűjtött anyag a vallás, a filozófia, a mítoszok, a képregények és a filmek világából merít - a világ valamennyi tájáról az ókortól napjainkig. Több száz mondát, legendát olvashatunk a csillagos ég, a mesék és a pokol kutyáiról, de mindenekelőtt két élőlény - a kutya és az ember - különös kapcsolatáról.

Tor Age Bringsvaerd
Vau
Ford.: Petrikovics Edit, Cser Kiadó, 2021, 224 oldal
-

A szerző a fülszövegben azt írja, az első kutyája egy óriási, barna jószág volt, nem is igazán tudja, miféle keverék lehetett: "Nem a családunk kutyája volt, máshol lakott, de folyton velem akart lenni. Ötéves voltam, és olyan odaadással vigyázott rám, hogy a gyerekek többsége nem mert játszani velem. Bamsének hívták. A háború vége felé lőtték le, mert félreértett néhány német katonát, és azt hitte, meg kell védenie engem. Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában. És akit soha nem ébresztett egy finoman bökdöső orr, netán egy lelkesen csóvált farok kopogása az éjjeliszekrényen, az valóban elszalasztott valamit ebből az életből."

Tor Åge Bringsvaerd: Vau - Előszó

A farkas volt az első barátunk. Az ember befogadta – vagy talán helyesebb azt mondani, hogy kölcsönösen elfogadtuk egymást. Egyszer régen, valamikor az idők kezdetén ritka, mindkét fél számára előnyös helyzet jött létre. A farkasok azért keresték a közel­ségünket, mert volt tüzünk, és mert menedéket és meleget tudtunk nyújtani a számukra, mi emberek pedig azért követtük a farkasokat, mert egyszerűen elképesztő vadászok voltak. Apránként közeledtünk egymáshoz, óvatosan kezdtünk bizalmat mutatni egymás felé. Mindketten nagycsaládban élő állatok voltunk. Néhány farkas összeszedte a bátorságát, és megtette a szükséges lépést, hogy új és más össze­függésbe helyezze a kapcsolatunkat.

És együtt képesek voltunk a lehetetlenre.

Senki sem tudja, mikor történt. Senki sem tudja pontosan, mikor lett a farkasból kutya. A kutatók kitartóan küzdenek azért, hogy egyetértésre jussa­nak. De a legfrissebb tanulmányok szerint a házia­sítás körülbelül 30 000 évvel ezelőtt történhetett. Sok más állatot is háziasítottunk. A kutya azonban különleges helyet foglal el közöttük.

Nem csupán szánhúzó, munkakutya, házőrző, pásztor lett belőle – a legjobb barátunkká is vált. En­nek egyik nyilvánvaló jele az volt, hogy a kutyák egészen korán tulajdonnevet kaptak, vagyis individuumnak tekintették, nem csak „tulajdonnak”.

Az ókori Egyiptomban a kutyákat drága szarko­fágokban temették el, és szeretett családtagokként gyászolták őket.

Az ókori Görögországban és a Római Birodalom­ban is gyönyörű sírköveket emeltek a halott kutyák­nak. A következő oldalon egy megható, a második századból származó római sírfeliratot láthatunk, amelyet márványtáblára véstek – a fehér kutya, Margarita („Gyöngy”) emlékére: 

-

 

Gallia [Franciaország] volt a szülőhelyem.  A  tenger­ben meglapuló kagyló olyan nevet adott nekem, amely méltó szépségemhez. Megtanultam bátran ke­resztülfutni a veszélyes erdőkön és bozontos vadakat üldözni árkon­-bokron át. Sosem zaboláztak nehéz láncok, hófehér testem sem szenvedett fájdalmas ütéseket. Gazdám és gazdasszonyom puha ölében feküdtem, és amikor fáradt voltam, összegömbölyödtem ágyukban. Néma kutyaszám talán többet beszélt a kelleténél, bár senki sem félt csaholásomtól. De jaj, amikor kölyköket szültem, elért a végzet, így most e márványtábla mutatja, hol ölel magához a föld.

Nem tudjuk, milyen kutya volt Margarita, minden­esetre egy olyan időszakban élt, amikor az emberek még nem foglalkoztak ennyit a fajtákkal. A mi ko­runkban (különösen az 1800–1900-­as évektől), so­kan olyan mértékben vannak elfoglalva az úgyne­vezett fajtatisztasággal, hogy az eredendően keverék kutyákat lenézik. Olykor talán nem ártana elgon­dolkodnunk azon, hogyan vág ez egybe egészen más és ijesztőbb faji elméletek megjelenésével.

Az állatokkal szembeni viselkedésünk sajnos gyakran kifogásolható, ennek tükrében különösen nehéz felfognom, hogyan lehetséges, hogy ők mégis ennyire szeretnek bennünket. Leginkább a kutya hatalmas talány ebben a tekintetben.

A kutyák… egyszerűen szeretnek bennünket.

Érthetetlen. Mi emberek képesek vagyunk egyszerre szeretni és gyűlölni egymást. A kutyáknak nincsenek efféle zavaros érzései. Ha egy kutya egyszer úgy döntött, hogy szeret téged, akkor mindig és mindaddig szeretni fog, amíg csak élsz. Szinte lehetetlen rábírni arra, hogy meggondolja magát.

Vajon azért, mert csodál bennünket? Aligha. Azért, mert egyfajta falkavezérnek tekint bennünket? Nem hinném. (A kutyák nem olyan ostobák, hogy ne látnák egyértelműen a különbséget egy vízvezeték­szerelő és egy labrador között.) Erre a szeretetre nincs észszerű magyarázat. Mert valóban úgy tűnhet, hogy a kutyák szeretnek minket, és nemcsak azért, mert etetjük, sétálni visszük, megvédjük őket – hanem egyszerűen azért, mert kedvelnek bennünket! Első pillantásra teljességgel felfoghatatlan gondolat. És adjunk hozzá még egy csavart: minden állat a saját fajtársával érzi magát a leg­jobban. Úgy tűnik, csak a kutya az, amely habozás nélkül inkább az „embereivel” lakik. (Hát nem zavarba ejtő? Legalábbis úgy vélem, nem én vagyok az egyetlen, akinek gombóc nő a torkában, amikor egy hűséges kutyaszempárba nézek.)

Azt is mondhatnák kissé cinikusan: Ez az egyetlen szeretet, amely feltétel nélküli.

Ebben a könyvben nem fogjuk leírni a kutya történetét, és a különféle fajtákat sem vesszük sorra, nem adunk kutyanevelésről szóló tanácsokat vagy olyan tippeket, hogyan tanítsuk apportírozni az ebünket. Ehelyett inkább azokra a mítoszokra, mesékre és különös hagyományokra koncentráltunk, amelyek ezt a lenyűgöző állatot övezik.

Ezen túlmenően bátor (és feltétlenül szükséges) kísérletet tettünk a korlátozásra, abban az értelemben, hogy valamennyi rokon számára – legyen az farkas, róka, dingó, prérifarkas vagy sakál – szigorúan megtagadtuk, hogy belekerüljenek a könyvbe, bármennyire is izgalmasak a róluk szóló történetek.

Itt csak a Kutya, és csakis a Kutya számít.

Isten hozott VAU-­ban!

Tor Åge Bringsværd

Hølen, 2017 augusztusa

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Az évszázadok során csaták menetét, birodalmak sorsát dönthette el az időjárás

Marcus Rosenlund könyve, a popkulturális utalásokban gazdag Az időjárás és a történelem számos példán keresztül mutatja meg, hogy Földünk időjárása egy olyan mátrix, amelyben egy-egy komponens megváltozása birodalmak, civilizációk és kultúrák felemelkedését vagy hanyatlását okozhatja.

...
Hírek

John Steinbeck kutyája megette az Egerek és emberek első verzióját

Bár a diákok szeretnek arra hivatkozni, hogy a kutya megette a házi feladatot, a valóságban azért ez nem fordul elő olyan gyakran. John Steinbeck amerikai íróval azonban egyszer valóban megtörtént a baj. 

...
Nagy

Így néz ki Csányi Vilmos dolgozószobája

Hírek
...
Szórakozás

Ezeket a könyvadaptációkat nézzük 2022-ben!

...
Hírek

Az afrikai szerzők domináltak a 2021-es irodalmi díjak nyertesei között

...
Hírek

Könyvesblokk: King, Knausgard, Murakami

...
Hírek

Ma indul az eddigi legnagyobb szabású Harry Potter-kvíz, a Roxforti Házak Bajnoksága

...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

A hét könyve
Kritika
Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát
...
Szórakozás

Lady Gaga golyóval tesz pontot a Gucci család botrányos történetének a végére

„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: HolyWin [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek ötödik darabját olvashatjátók most, mégpedig Czakó Zsófiától.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Frank, az óriásnyúl 20 éve szólította meg Donnie Darkót

...
Forgách Kinga

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...
Babarczy Eszter

Babarczy Eszter: Egy hűtőberendezés (150.000 Ft)

Tudnivalók a pályázatról
...
Alkotótárs

André Ferenc és Czakó Zsófia a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj győztesei

...
Alkotótárs

Íme a Mastercard® Alkotótárs 10 döntőse!

...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Alkotótárs

81 pályázat érkezett a Mastercard - Alkotótárs ösztöndíjra

...
Alkotótárs

Tóth Krisztina: Aki ír, az fejben állandóan ezzel foglalkozik

...
Alkotótárs

Simon Márton: Nem feltétlenül éreztem azt, hogy feltettem a pontomat a térképre az első kötettel

...
Nagy

A vetélés feldolgozásáról és Rammsteinre legózásról is beszéltek az Alkotótárs nyertesei

...
Alkotótárs

Szabó T. Anna: Megtalálni a hangot az nagyon nehéz

...
Alkotótárs

Grecsó Krisztián: Egy ötletem valósul meg ezzel a díjjal