Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium
roderik six
Özönvíz
Ford.: Bérczes Tibor, Helikon - Margó Könyvek, 2023, 292 oldal
Roderik Six: Özönvíz könyv

Hónapok óta rettenetes esőzés sújtja a földet. Egy kollégium tetejéről négy diák figyeli, ahogy a várost lassan elönti a víz. Ők az utolsó megmaradt lakosok. Miközben a fiatalok szexszel, alkohollal és az új szintetikus droggal, az Ultrával küzdenek az unalom ellen, a víz szintje egyre csak emelkedik. Amikor az egyik diák halálos sérülést szenved egy vihar során, kapcsolatuk nyomás alá kerül: tragikus baleset volt ez, vagy valami más? Az ökológiai katasztrófa előterében Roderik Six hátborzongató történetet ad elő az emberi alkalmazkodókészségről és a kíméletlen túlélési kényszerről. A flamand író regényéhez Szöllősi Mátyás írt utószót, melyet most el is olvashatsz! A regénybe pedig ITT olvashatsz bele!

Roderik Six Özönvíz című kötetének bemutatója szeptember 30-án szombaton lesz, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A szerzővel Lénárt Zsuzsa és Valuska László beszélget. Részletek itt.

Szöllősi Mátyás: A merülés monotóniája

„Még az unalom is untat. Történjen már valami.”

Roderik Six regénye egy mindannyiunk számára ismerős történetet értelmez újra, világít meg sejtelmes fénnyel, mutat be kegyetlenségtől sem mentes eszközökkel, méghozzá az özönvíz bibliai történetét. Négy fiatal egyetemista reked egy diákszállón, ahonnan – úgy tűnik – nincs menekvés, ahol lényegileg csupán a megfigyelés marad – önmagunké, saját vágyaink és céljaink elkorcsosulásáé, az esőé, a többiek vergődéséé –, a különféle, még meglévő (bár kiapadhatatlannak tűnő) szerek használata, a hasadás, és a fojtott, sokszor szégyenteljes, ám időnként féktelenségbe átcsapó szexualitás egyhangúsága – vágyakozás a megváltásra, a máshogy levésre –, kiüresedés.

Az Özönvíz a világ pusztulásának kvázi könnyen átélhető példázata, s a jelenlévő, folyamatosan zajló ökológiai katasztrófa talán-feltartóztathatatlansága direkt láttatója egyben, mely globális változás nyilvánvalóan következménye élvhajhászó, romboló tevékenységünknek, és így büntetés is mindazokért a bűnökért, amelyeket a természet, illetve saját magunk ellen elkövettünk, s amelyek – egyre inkább úgy látszik – nem szűnnek meg ártani egészen addig, amíg ember él ezen a földön. A víz ilyen mértékű jelenléte és a regényben megjelenő világ állapota ugyanakkor egyben

az őskáoszt, a teremtéselőttiséget is magában foglalhatja számunkra. 

Roderik Six regénye disztópikus, ám az eljövendő csúf világ milyenségét nem tág körben, kifejezetten szűk lencsén keresztül tárja elénk, és leginkább a belső, egyéni folyamatokra fókuszál; meglehetősen egyszerű, nem is a huszonévesekre, inkább a kamaszokra jellemző, egyszerre flegma és szókimondó nyelven szólalva meg. Egy olyan kisközösség, az utolsók (más szempontból nézve: az elsők) zárt térben zajló, bizonyos értelemben megújulni, sőt kialakulni képtelen életét mutatva be, amely ismerős, főleg a közelmúltban és a jelenben élő generáció(k) életére jellemző egyediségekre, tulajdonságokra, viselkedésformákra is felettébb emlékeztet. A víz eljövetele, majd állandó jelenléte alapvetően nem okoz traumát – mintha már bizonyos értelemben várták/vártuk volna azt –, inkább rögzíti, majd fölszabadítja a „normális élet” folyamán elfojtott vágyakat, s mintha maga az özönvíz adna alkalmat ezeknek valóságossá tételére, és átélésükhöz teremtene intenzív lehetőséget, melyeknek energia- és figyelemelterelő volta miatt azonban a tényleges cselekvés, a katasztrófa elhárításának szándéka nem válik, vagy csak felettébb későn, elsődleges szemponttá. Az „új helyzet” végül inkább a ciklikusságot és a monoton ismétlődéssel járó rezignált beletörődést, az önmagunkba fordulást, önsajnálatot erősíti föl; azt a fajta szemlélődést, amely nem ösztönző, nem az érzelmi mélységekről és pláne nem az előremutató gondolkodásról szól. Six szereplőinek sokszor állatias jellege egy, a céloktól már távol lévő, közönyös és bizonyos értelemben szeretet nélküli, kiüresedett társadalom (minta)képét vetíti elénk, ahol az ivás, a droghasználat és a spontán, felelősségvállalás és odaadás nélküli szex vagy épp a magányos maszturbáció válik az egyetlen lehetséges kiúttá. Ahol az egyén csak önmagától, vagy már önmagától sem várhatja a megváltást, és lényegileg önnön szeretet- és (valódi) társnélküliségébe fullad bele. Itt a József Attila-i kiáltás elmarad; az a kifejezetten eget rengető gondolat, hogy

„Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.”

A szubjektív elbeszélői mód jól láttatja a főhős és a többi szereplő viszonyát, alkalmas a bensőségesnek tűnő, ám inkább rutinszerű, néhol gépies, sokszor árnyalatoktól mentes kapcsolódások élethű, képszerű bemutatására. Utóbbi, a sokszor költői eszközökkel való operálás egyébként is kifejezetten jellemző erre a prózára; ez az egyik erős egyedisége. Azazhogy tömören, lényegre törően képes láttatni egy-egy szituációt; érzést vagy inkább mondjuk azt, hatást: „A fogaimra hullik az eső. A hideg víz higanyként csurog végig az elefántcsonton, és beteríti az alsó ajkamat. Kiprüszkölöm a nedvességet. Cseppek fröccsennek a szemembe. Pislogok. Úgy érzem, hogy lebénult az arcom, és döglött húsként lóg a koponyámon. Lassan el is kocsonyásodik. A víz megrepeszti, a járomcsontoknál, a füleim mögött, a szemeim között, és a bőr cafatokban foszlik le a csontról, majd a kátrányos felületre hull, és látom magam, ahogy fekszem, és nem vagyok több, mint egy tócsában fekvő kicsavart, szőrös rongy.”

A párbeszédek általában szintén feszesek, nem terjengősségről, hanem a fiatalabb generációkra jellemző félmondatosságról, az elhallgatás meglétéről és kétértelműségéről tanúskodnak.

Six prózájának legerősebb vonása, mely az egzisztencialistákkal rokonítja, hogy benne legtöbbször az egyént látjuk a maga pőreségében.

Az elbeszélő önmagára reflektál; önmaga a világ, és a súlyos határhelyzet domborítja ki valódi jellegét; a saját benső világát igyekszik „fölfedezi”, s ha rácsodálkozik bármire is, általa önmagára csodálkozik rá; minden ízben, szagban és mozdulatban magát találja meg, bár ez a fölfedezés legtöbbször statikus; időnként Meursault, az idegen, az egy-ügyű juthat eszünkbe az Özönvíz elbeszélőjéről, aki ugyan hordoz magában érzéseket, csírákat, azoknak valódi átélésére, s legfőképp kifejezésére, szinte teljességgel képtelen. A képszerűség és a szereplők gyakori érzésnélkülisége közti sistergős ellentmondás adja ennek a prózának a feszültségét, amit Bérczes Tibor fordítása kellő erővel ad át. Idővel mindent elnyel a víz, miközben olyan hatása van a beszédnek, cselekvéseik legnagyobb részének, cselekvésnélküliségüknek, mintha öröktől fogva egy tengerparton piknikezne a társaság, és a távcsöveikkel csupán kedvtelésből figyelnék a körülöttük lassan elmerülő tájat. Tisztán láthatjuk a mások szenvedése iránti közönyösséget, mely a mai világunk erkölcsi alapjával szöges ellentétben áll ugyan, mégis annyira jellemző ránk; illetve a halállal szembeni rezignáltságot, vagy inkább tehetetlenséget; kutyák, emberi hullák lebegnek a vízen, miközben az élő csak nevet, iszik és cigarettázik. Az első fajsúlyos pont, mely a „felszabadulás” ígéretével kecsegtet, ugyanakkor a már megszokott, kialakult élet folytonosságának felfüggesztődésével járhat – ami számukra nem kis veszélyeket is tartogat –, a felhőtakaró egy szűk, ám jól látható ponton történő, hirtelen fölbomlása – a remény a hónapok óta direkt módon nem látott, éltető napfény megpillantásában rejlik.

De ez sem hoz valódi katarzist.

Hiszen ebből a világból már kiveszett a szentség, és úgy tűnik, nincs már hová, kihez menekülni. Olvasás közben könnyen támadhat az az érzésünk, hogy szereplőink számára az özönvíz valójában nem tragédia, inkább ajándék; ahol a kényszerességre, a közönyös életből fakadó lustaságra, a tobzódásra és a heverészésre már nem kell, mert hát nincsen kinek, különösebb magyarázatot adni. Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium, ahol a szenvedés még éppen elviselhető, ám a felelősség látszólag a fölöttü(n)k tornyosuló, (át)láthatatlan hatalmat terheli. A fordulópontot érthetően a halállal való szembesülés, és az új élet, egy gyermek megszületésének lehetősége, és talán a – végtelenbe tartó – magánytól való ódzkodás hozza el, de ezek a történések, tragédiák sem valódi fájdalmat vagy örömöt, legfeljebb nosztalgiával kevert fölfedezési vágyat, felemás bűntudatot rejtenek magukban. Az éjszakai álom messzi partokra sodor, hogy onnan szemlélhessük magunkat, egy ismerős arcot, nevet,

a már elveszített múltunkat és a még bizonytalan jövőt egy szürke, langyos vízpermet függönyén át. 

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

18 kötetből álló könyvsorozat jelenik meg a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon gondozásában, Margó Könyvek néven. A sorozat első hat kötete már elérhető a könyvesboltokban, öt szerzővel pedig találkozhatnak is az olvasók a következő hetek nagy könyves eseményein.

...
Kritika

Szöllősi Mátyás versei a szabadság mibenlétét kutatják

Szöllősi Mátyás legújabb, Szabad című verseskötete elindulásra hív: hétköznapi fogalmaink felülbírálatára, egyszerű, közhellyé koptatott szavaink és kifejezéseink jelentésének átgondolására, és elmélyült, lassú olvasásra.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

Olvass!
...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

Mustafa Suleyman egy úttörő MI-fejlesztő vállalkozás, az immár a Google alá tartozó DeepMind egyik alapítójaként közvetlen közelről láthatja a mesterséges intelligencia forradalmát. Olvass bele a könyvébe! 

...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Kritika

Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet

Julie Otsuka a saját családja történetét is beleírta debütregényébe, amiben a második világháború során internálótáborokba zárt amerikai japánokról mesélt. Az Amikor isten volt a császár a hét könyve.

...
Kritika

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A norvég Lars Svisdal regénye a generációk közötti szakadékot érzékelteti, miközben egy felnőtté válás története is. Láthatóvá válik benne, hogy a jóléti társadalmak is küzdenek a maguk démonaival.

A hét könyve
Kritika
Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet
...
Panodyssey

Simon Márton: Északi fény, fenyők, satöbbi (Hogy jöttem 2.)

Simon Márton szellemi önéletrajzának második részében elmeséli, melyek szövegek, amelyek igazán nagy hatással voltak rá.