Kolosi Tamás: Kádár-idézetet nem fogok a szövegbe beleilleszteni

A Magvető Tények és Tanúk sorozatának új részében Kolosi Tamással készítettek életútinterjút. Kolosi filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát, 1985 óta a szociológia doktora. 1985-ben létrehozza a kelet-európai régió kiemelkedő piac- és közvélemény kutató intézményét, a TÁRKI-t. Közreműködik az évente megjelenő Társadalmi Riport létrehozásában. Tudományos munkásságát 2001-ben Széchenyi-díjjal ismerték el. A Líra vállalat tulajdonosa, amihez olyan kiadók tartoznak, mint a Magvető, a Corvina, az Athenaeum például. A megjelent kötetből közlünk részletet: 70-es évek, szociológia és Kádár-rendszer és a nem létező szegénység.

Kolosi Tamás
Polgárnak lenni
Magvető, 2020, 224 oldal

Kolosi Tamás: Polgárnak lenni (részlet)

Beszélgetések Ferenczi Borbálával

Nekem sem okozott gondot, hogy az akkori ellenzéket bevonjam az 1976-1977-es agitpropos társadalmiszerkezet-kutatásba. Nem volt ez a részemről hőstett vagy bátorság. Nem szólt senki, hogy Tamás, ez nem olyan jó ötlet, ilyet nem lehet csinálni. Én pedig megtettem, mert úgy gondoltam, hogy fontos, és jót tesz egy kutatásnak, ha különböző szempontokból, a legkülönfélébb, de hozzáértő emberek néznek rá erre a témára. A munka érdekében persze kompromisszumokat kellett kötnünk, de ahogy már említettem, ez elsősorban a nyomtatásban megjelenő anyagoknál volt probléma, nem a kutatásokban. Voltak olyan szavak, amiket egyszerűen nem illett használni a szocializmusban. Ilyen volt például a szegénység is. A ’80-as évek elején a szocialista tömb országaiban dolgozó szociológusokat felkérték, hogy írjanak egy rövid áttekintést az országukat jellemző társadalmi helyzetről. Engem is felkértek, hogy írjak Magyarországról, s én az akkori kutatási tapasztalataimra alapozva elkészítettem az anyagot. Hamarosan jött egy telefon a szervezést végző oroszelvtárstól, hogy az írásom kapcsán ideutazna, és személyesen szeretne velem találkozni, mert két felvetése lenne az anyaggal kapcsolatban. Ebből már sejtettem, hogy ez valamiféle kritika lesz. Amikor az orosz kolléga megérkezett, kiderült, hogy a két probléma nem más, mint az, hogy én az írásomban használom a bednoszty, azaz ’szegénység’ szót, a másik pedig, hogy nincs az írásomban Kádár-idézet. 

Az orosz elvtárs felhívta a figyelmemet, hogy a szocialista országokban nem létezik szegénység, hiszen ez csak a nyugati kapitalizmusban van, s megemlítette azt is, hogy szerencsés, ha a szocialista országok vezetőinek magvas gondolatai megjelennek szakmai írásokban is.

Ez utóbbi felvetésre rögtön úgy reagáltam, hogy ugyan biztos vagyok benne, hogy Kádár elvtársnak több felvetése is van a szocialista berendezkedésről, amit idézni lehet, de a társadalmi szerkezet témájában nincsenek vonatkozó kutatási eredményei és gondolatai, ezért Kádár-idézetet nem fogok a szövegbe beleilleszteni. A bednoszty kapcsán megkötöttem a szükséges kompromisszumot, és lecseréltem a szegénység szót az akkor már terjedőben lévő többszörösen hátrányos helyzetű kifejezésre. Ilyen kompromisszumokat időnként kellett kötnöm, de ez nem járt a szellemi függetlenségem feladásával.

Szerintem makacsul tartotta magát egy alapvető tévedés a ’70-es években. A politikusok úgy gondolták, hogy a szocializmus válságának megoldásában majd a társadalomtudományok és a szociológia fognak a segítségükre sietni. Ez tévedés, mert a szociológiának sosem volt közvetlen hatása a politikára. Sem előtte, sem utána. A szociológia nem egy adott rendszert legitimáló tudományág. A politikának ebből az elképzeléséből adódóan azonban viszonylag nagy szabadság volt jellemző a magyar szociológiai életben és kutatási területeken. Ez a viszonylagos, relatív szabadság jellemezte a magyar szociológiát a környező országokhoz képest, de úgy gondolom, hogy az általános hazai közállapotokhoz képest is jobb, szabadabb helyzetben voltunk.

Milyen volt a magyar szociológia külföldi megítélése ebben az időszakban?

Kezdjük talán azzal, hogy két külföld volt ekkoriban: a szocialista blokk által képviselt és a nyugati, főként angolszász kollégák által képviselt külföld. A szocialista országok részéről mindig érezhető volt egyfajta irigységgel vegyes gyanakvás a magyar szociológusokkal szemben, de jelen volt egy jelentős megbecsülés is. Amikor Gombár Csabával a Társadalomtudományi Intézetből először mentünk ki az NDK-ba, Berlinbe egy hivatalos szociológusmegbeszélésre – azért küldött ki minket az intézet, hogy kapcsolatokat építsünk –, akkor a keletnémet kollégákkal igen heves vitába keveredtünk, amúgy hivatalosan.

Aztán a szünetben a német társaságot vezető Manfred Lötsch a mosdóban azt mondta nekem, hogy hagyjam ezt, nem érdemes itt vitatkozni.

Menjek el este vacsorára hozzájuk, és ott majd beszélgetünk. El is mentem, egy igen nyitott, értelmes társaság fogadott. Manfreddal aztán élete végéig jóban voltunk, tartalmas barátságot és jó szakmai kapcsolatot tartottunk fenn. Ezzel a példával azt szerettem volna illusztrálni, hogy kellett egy hivatalos hangvételt és álláspontot képviselni a felszínen, de igazából ez a véleménykülönbség nem volt olyan mély és valóságos, mint ahogy az a felszínre kivetült. Ami a Nyugatot illeti, ebben az időszakban figyeltek ránk, hiszen maga a térség volt számukra érdekes. A ’70-es, ’80-as években a lengyel szociológia volt a legelismertebb, de Magyarország a második helyen állt, ami azt jelentette, hogy nagyon sokan követték és szemmel tartották az itt folyó munkát. Nyugatról, a nálam idősebb nemzedékből elismerték Ferge Zsuzsa munkáját. Andorka Rudinak is kifejezetten jó nyugati kapcsolatai voltak. Magyarország a nemzetközi kutatásokban már a ’70-es években részt vett. 1972-ben zajlott az Idő a mérlegen [1] elnevezésű adatfelvétel, amely tizenkét országban vizsgálta, hogy miként alakul az emberek napi tevékenysége és szabadidő-felhasználása abból a szempontból, hogy mire mennyi időt szánnak. Ennek az egyik vezetője, illetve az ebből megjelent kutatási anyagok szerkesztője Szalai Sándor volt. Szalai 1966 és 1972 között az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézetének volt az igazgatóhelyettese, ő vonta be ebbe a munkába Ferge Zsuzsát és Cseh-Szombathy Lacit is. Szalai ENSZ-pozíciója jól mutatja nemcsak az ő kutatói érdemeit és nagyságát, de azt is, hogy Nyugaton is ismerték és elismerték a magyar szakembereket. A kutatás anyaga magyarul csak később, 1978-ban jelent meg, de maga az adatfelvétel a ’70-es évek első felében történt. Szalai Sándornak volt köszönhető az is, hogy az SPSS bejött Magyarországra. Az SPSS egy statisztikai szoftver, aminek a segítségével könnyen feldolgozhatók és matematikai-statisztikai tesztek alkalmazásával értékelhetők a kérdőíveken felvett adatok.

Magyarországon ugyanis ekkor még mindig az volt a helyzet, hogy a statisztika egy jellemzően papíralapú, képletekkel operáló terület volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy miután az ember valamilyen formában bevitte a kérdőívek adatait, akkor szépen leült az adattáblája vagy a számítógépe elé

– persze ezek a számítógépek sem akkorák voltak, mint ma, hanem kis túlzással egy szobát betöltöttek –, és a vonatkozó matematikai képletekkel ott számolt a gép előtt a papíron, vagy egy kis kapacitású, speciálisan az adott számítógépre fejlesztett, korlátolt lehetőségekkel bíró programot használt. Az SPSS előtt mi magunk próbáltunk meg a számítógépekhez használható statisztikai programokat írni. Például Füstös László és az ő munkacsoportja írt a Várban, az MTA Szociológiai Intézetben található számítógépre egy „Szocprog” nevű programot, mi pedig Rudas Tamással és Nemeskéri Istvánnal az első Commodore 64-re írtunk programcsomagot, de a komoly,nagygépes áttörést az SPSS jelentette. Ennek a programnak a nagygépes változatát Szalai Sándor még a ’60-as évek második felében hozta be a Várban található CDC gépre. Ez ekkor még nem volt embargós termék. Hogy miért épp ezt a programot választotta, azt nem tudom, de biztos, hogy Nyugaton ez volt az egyik legelterjedtebb statisztikai programcsomag. Létezett még egy főként orvosok által használt BMDP nevű statisztikai programcsomag, de ennek a működése és fókusza túl speciális, inkább orvosi megközelítésre volt alkalmas. A többi program pedig, mint például az SAS, csak később terjedt el. Amikor már az IBM nagygépekre fejlesztették tovább az SPSS-t, akkor lett embargós a termék. A statisztikai szoftvereket ugyanis még nem lehetett legálisan behozni az országba, a KGST területeken komolyan működött a ki- és behozatali embargó. A ’80-as évek legelején meghívott ebédre az amerikai nagykövet, s akkor én szóvá tettem, milyen ostoba is az amerikai politika, hogy mi itt a térségben lazítanánk, ők meg nem engedik az amerikaiprogramcsomagot használni a térségben. Nem tudom biztosan, hogy ennek az ebédnek a hatására-e, vagy más miatt, de az ebéd után egy hónappal kaptunk egy levelet az SPSS cégtől, hogy most már kivették a terméket az embargó alól, így el tudják adni nekünk. Ez a könnyítés komoly lendületet adott a szakmának. Ettől kezdve fokozott intenzitással vettünk részt a nemzetköziadatfelvételekben, hiszen már minden szükséges eszközünk megvolt hozzá.

 [1] Idő a mérlegen. 12 ország városi és városkörnyéki népességének napi tevékenységei a Nemzetközi Összehasonlító Időmérleg Kutatómunkálattükrében, szerk. Szalai Sándor, Budapest, Gondolat, 1978

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Szüts Miklós: istenem, a város szarrá-bombázását ramazurinak hívja!

1983-ban Szüts Miklós egy 1945. január 14-én írt levelet kapott az édesanyjától  amit apjának címzett, és szó van benne a Tamás nevű kisfiúról, egy udvarra esett bombáról

...
Kritika

MGP memoárjában az önfelmentés és az önvád váltakozik

Molnár Gál Péter a Kádár-kor megosztó, ugyanakkor megkerülhetetlen színikritikusa. Ügynökmúltja 2004-ben kapott nyilvánosságot: a Coming out ennek a botránynak a feldolgozása.

...
Beleolvasó

Rajk László így élte meg gyerekként az 1956-os forradalmat

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Szvoren Edina az ambivalens hatásnak örül

...
Hírek

Babiczky a megszólalás szabadságát fedezte fel Szapphóban

...
Hírek

Itt Az utolsó szerelmes levél első előzetese!

...
Hírek

Filmre vele! - Hat kortárs magyar művet ajánlanak a filmeseknek

...
Hírek

Nem lehet vitatkozni, hogy az áldozatok leszármazottai számára a turul mit jelent

...
Nagy

Spiró György: Azért nem lettem sznob, mert nem mondták meg, mi a jó

...
Hírek

Fábián Janka: Nem dolgom utólag beleavatkozni a történelembe

...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

A hét könyve
Kritika
A regénybeli Kafka mögött felsejlik Borbély Szilárd alakja is
...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

Perintfalvi Rita könyvében a Magyar Katolikus Egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyeket vizsgálja. Nemcsak áldozatokat szólaltat meg, hanem kutatási eredmények és szakértők bevonásával feltárja a visszaélések mögött húzódó pszichológiai és rendszerszintű okokat is. Interjú.

...
Nagy

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Finy Petra Kerti szonáta című regénye három női generáció történetén keresztül mesél a világháború traumáiról, az ötvenes évek félelemmel vegyes légköréről, és a rendszerváltást megelőző ellenzéki megmozdulások konspirációval teli hónapjairól. Az íróval a regény egyik kulcshelyszíne közelében beszélgettünk, közben szóba kerültek traumák és rendszerellenes csúcsteljesítmények, elfeledett és máig élő városi történetek is.

...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

...
Nagy

Bojár Gábor: Mindenki az erő jelének veszi, ha az ember szembenéz a saját hibáival

Bojár Gábor a Graphisoft alapítójaként ikonikus név és hivatkozási pont a hazai vállalkozói világban. De mit tud adni második könyvével annak, aki nem üzletember. A válasz: meglepően sokat. Interjú.

...
Kritika

Mit árul el egy ezeréves levél egy keresztény nőről, aki zsidó férfit szeretett?

Egy meneküléssel töltött élet krónikája és e krónika megalkotásának története A hét könyve, A fordult szív.

Olvass!
...
Beleolvasó

Máté Péter életét és halálát ellentmondások és rejtélyek övezték

Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből dolgozva fikciós regényt írt Máté Péterről, Most élsz címmel. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Spiró: Mikor szabad ölni?

Új esszékötettel jelentkezik Spiró György. A Hamlethez kapcsolódó erős cím (Mikor szabad ölni?) szellemében az esszék empatikus és okos ajánlatok arról hogyan lehet szabadon gondolkodva élni.

...
Beleolvasó

Ez itt a pszichiátria, az új otthonod

„De ne rémüldözz: nyugi. Minden jel szerint ebben a fejezetben végre megvalósul vágyaidnak netovábbja. A pszichiátria.” Keresztury Tibor új könyvében különböző kórtermeken keresztül leshetünk be az élet fontos pillanataiba. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Less bele a Lars Kepler-krimik sorozatgyilkosának lelkivilágába!

Izgalmas novellát adott közre a skandináv krimi egyik legkedveltebb képviselője, Lars Kepler, aki valójában nem egy személy, hanem egy szerzőpáros, Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril. A te sötét labirintusod a sorozatgyilkos, Jurek Walter életébe és sötét lelkivilágába enged betekintést. 

...
Beleolvasó

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.

...
Beleolvasó

Az Afáziában a Föld már lakhatatlan, de az emberi faj továbbra is előszeretettel harcol

A krimik után ezúttal sci-fivel jelentkezik Baráth Katalin: az Afáziában totális háború van kitörőben, a katasztrófát egy génmódosított szuperkatona és egy veterán hírszerző akadályozhatja meg. Mutatunk egy részt a könyvből!