Az olvasás gyógyító ereje Arisztotelész óta ismert. Ez az egyszerű, mindennapi cselekedet olyan lelkiállapotra ösztönöz, amely éppoly létfontosságú a jóllétünk szempontjából, mint a légzés. Ella Berthoud biblioterapeuta azt vizsgálja a könyvében, hogy tudatos olvasással hogyan fejlesztheted az érzelmi intelligenciád és a személyiséged, miként találhatod meg magad egy könyvben, és hogyan nyithatod meg az elméd a fontos tanulságok előtt. Fedezd fel az olvasásban rejlő erőt meditatív gyakorlatok, lebilincselő történetek és szakértői tanácsok révén.
Berthoud több mint tíz évig dolgozott a londoni székhelyű The School of Life-nál, és eközben emberek ezreinek segített megtalálni az adott életszakaszuk kérdéseire, problémáira válaszokat kínáló irodalmi szövegeket. Rendszeresen tart előadásokat a tudatos olvasás életünkre gyakorolt jótékony hatásairól. A kötetből megtanulhatod, hogyan kell különböző módokon olvasni, hogyan térj vissza ahhoz, ahogyan gyerekként olvastál – prekoncepciók nélkül és a legváltozatosabb helyeken –, vagy épp, hogy hogyan emlékezz is sokáig az olvasottakra.
Ella Berthoud: A tudatos olvasás művészete (részlet)
Fordította: Jakobovits Kitti
Előszó a magyar kiadáshoz
Hét-nyolcéves korunk körül megtanulunk olvasni – persze van, aki korábban, van, aki később és van, aki sosem, de az olvasni tudást alapvetően ehhez az eseményhez társítjuk. Aki megtanul, az tud. Azt gondoljuk, ez ennyiről szól, pedig nem is tévedhetnénk nagyobbat. Ez a könyv legerősebben arra világít rá, hogy az olvasás képessége nem (csak) az értelmiség jelzője, megtanulni olvasni pedig nem (csak) az első iskolai évek feladata. Az olvasás sokkal inkább egy olyan dolog, amit
folyton újra és újra kell tanulnunk annak mentén, ahogy mi magunk is fejlődünk, érünk, változunk,
és ahogy helyzetről helyzetre más motivációval, céllal, szükséggel nyúlunk egy könyvért.
A fordítás során magam is tanultam. A legtöbb gyakorlat és felvetés engem is elgondolkodtatott arról, én mit teszek azért, hogy olvasó legyek, és hol van az én felelősségem abban, hogy milyen olvasó válik belőlem. Mert szeretnék olyan lenni, aki érti és érzi a könyveket és a könyveken keresztül saját magát. Saját felelősséget hangsúlyozok egy olyan kötet esetében, ami külső segítségként, ötletek és praktikák tárházaként szolgál annak, aki kezébe veszi. De pontosan abból a megfontolásból teszem ezt, ami erre a könyvre is ugyanúgy igaz, mint az összes többire. A könyvek nem maguktól adnak hozzánk, ahhoz hogy általuk tényleg többek legyünk, a mi jelenlétünkre is szükség van. Nekünk is időt, energiát és tudatosságot kell szánnunk arra, hogy utánamenjünk. Ez a könyv megtaníthat arra, hogyan olvassunk úgy, hogy abban testünk és lelkünk is részt vegyen.
A könyv szerzője, Ella Berthoud biblioterapeuta, és könyvét azzal a szándékkal írta meg, hogy megmutassa a világnak az irodalomban rejlő erőt és szépséget. Habár az angolszász és a magyar biblioterápia/irodalomterápia gyakorlatában fellelhető árnyalatok és különbségek felett is el lehetne időzni, mivel a szerző sem helyez kitüntetett hangsúlyt a módszerre, ezt most mi sem tesszük. Ahol azonban egy-egy említésre kerülő könyv, program vagy szakkifejezés esetében úgy ítéltük meg, hogy az talán a magyar olvasó számára ismeretlen, annak érdekében, hogy segíteni tudjuk a szerző szándékának megvalósulását, rövid magyarázatot, jegyzetet írtunk.
Régóta gondolkodom azon, hogy számomra
különbség van kiolvasás és elolvasás között.
E könyvvel való munka csak megerősített abban, hogy kiolvasni nekem azt jelenti, végezni vele, befejezni, átérni rajta – eljutni a célig, ami a könyv után. De elolvasni (sőt, egyszerűen csak olvasni) valamit közelebb áll az átéléshez, a „valamin túllenni” célja nélküli létezéshez. Persze időről időre lesznek dolgok, amiket csak kiolvasni akarunk, vagy valamiért ki kell olvasnunk, de bízom benne, hogy mindig több lesz azoknak a száma, amiket elolvasunk, és még több azoké, amiket olvasunk.
Jakobovits Kitti, tanácsadó szakpszichológus, irodalomterapeuta
Bevezetés
Olvasás – az egyik első dolog, amit életünkben teszünk: szeretteink ölében ülve, szüleink megnyugtató hangját hallgatva, amint képeken és szavakon keresztül elmagyarázzák nekünk a világot.
A betűk halmaza a papíron hangokká, képekké és gondolatokká válik, mely életre kelti képzeletünket, nyelvünket és kommunikációra való képességünket.
Ami fekete és fehér jelek zűrzavarával kezdődik, az színeket, szörnyetegeket és fenevadakat, érzelmeket, nevetést és könnyeket kezd idézni.
Végül a krikszkrakszok szavakká alakulása olyan természetessé válik számunkra, mint a levegővétel – és épp annyira nélkülözhetetlenné. Olvass tovább, hogy meglásd, hogyan válik eggyé elme és lélek a tudatos olvasásban való alámerüléssel.
Az olvasás szeretete
Az olvasás a modern világ szinte minden kultúrájában megtalálható időtöltés. Mindenki olvas, legyen fiatal vagy idős, férfi vagy nő – hacsak nem farkasok nevelték fel –, és az olvasás elkerülhetetlen része az életünknek. Egyesek számára egyszerűen csak egy funkcionális szokás, olyan, mint enni az életben maradásért. Másoknak, mint nekem,
olyan valami, amire úgy vágyunk, mint kaktusz a napfényre. Nélküle elsorvadnánk.
Mikor öt éves voltam, a szüleim elvittek engem és a bátyámat egy Wolseley 1300-asban egy Iránból Finnországba tartó utazásra. Akkoriban még nem létezett biztonsági öv, én pedig egy halom képeskönyvvel feküdtem a kalaptartón. Elhatároztam, hogy megtanulok olvasni, ezért egyesével kimásoltam minden oldalról a betűket, és a nap végén büszkén mutattam őket a szüleimnek. A Ferdinándon Törökországon át értem végig, a Kalapos Macskán mikor Magyarországot szeltük keresztül, a Kócos Peti és más meséket pedig ahogy Németországban száguldoztunk. A bátyám, Chris már tudott olvasni, így ő segített elsajátítani az ábécét. Mire Helsinkibe értünk, már teljesen a lapok varázsa alá kerültem. Semmi sem volt képes elszakítani egy könyvtől, sem Iszfahán pamutföldjei, sem Helsinki kikötőjének méteres vastagságú jege. A szüleim kezdetben örültek, hogy ilyen jól elfoglaltam magam a háromhetes utazás alatt, fittyet hányva lavinára vagy kánikulára, de hamarosan tűnődni kezdtek – nem maradok le az életről, ha túl sokat olvasok?
Édesanyám volt az első példaképem az olvasás terén – ez volt a legalapvetőbb szórakozása, és sosem lehetett őt könyv nélkül látni. A könyvek terén mindenevő volt, a sci-fitől a krimin, a memoárokon, a tudományos könyveken és magazinokon át a szépirodalmi regényekig mindent elolvasott.
Négy gyermek egyike voltam – jómagam és három fiútestvérem –, és gyakran játszottunk „cowboyok és indiánok” játékot puskákkal, íjakkal és nyilakkal, kiabáló és örvénylő hangok és testek masszája voltunk anyánk körül, amit ő észre sem vett, amikor belemerült egy könyvbe. Képes volt mindent kizárni, ami körülvette, és teljes figyelemmel olvasott.
Ahogy ő tökéletesen el tudott tűnni egy könyvben, az volt az első alkalom, hogy először láttam a tudatos olvasást működés közben.
Anyám abban a pillanatban az egész lényét beleadta a könyvbe, és a lehető legtöbbet hozta ki az olvasással töltött időből. Megtanultam utánozni őt, és hamarosan én is elmerültem a saját könyveimben, párhuzamosan „mindenevő” szülőmmel. A mi zajos háztartásunkban órákra el tudtam veszni egy székben kuporogva, a testem jelen volt, de a fejem valahol messze, máshol – Narniában a négy testvérrel, akikből királyok lesznek, Tarzannal Afrika dzsungeleiben vagy Tintin oldalán a kalandjaiban.
A világ megértése az olvasáson keresztül
Biblioterapeutaként az olvasást használom, és támaszkodom rá; olyan fontos számomra, mint az étel. A munkámhoz hozzátartozik, hogy az embereket teljes valójukban lássam – az életüket, az ízlésüket, a szenvedélyeiket, a vágyaikat, a reményeiket, az álmaikat és bármilyen problémájukat, amivel küzdenek. Ezután összeírom számukra az ideális könyveket, amiket el kell olvasniuk – aszerint, hogy mi az, ami jelenleg az életükben történik, milyen utakra indultak, vagy milyen fontos életesemények történtek velük. Célom a megfelelő könyvet adni a megfelelő embernek, a megfelelő időben, így az olvasást nagyon komoly időtöltésnek veszem.
A gyerekek azokon a történeteken keresztül tanulnak empátiát, morális kódokat és szociális normákat, amelyeket kisgyermekként nekik olvastak, majd amikor már elég idősek, azokon, amelyeket saját maguk.
A világról alkotott képünket egész életünk során formálja az olvasás
– legyen az újság, életrajz, szépirodalom vagy online tartalom. Biblioterapeutaként hiszek abban, hogy minden könyv, amit elolvasunk, formálja a személyt, akik vagyunk egy mély, tudattalan szinten szólva hozzánk, és megváltoztatja a legbensőbb természetünket a benne megjelenő gondolatokkal. Minden egyes regénnyel, amit elolvasunk, megélünk egy, a saját életünktől különböző életet, és ez elemi szinten hat ránk. A tudatos olvasás, mint azt hamarosan bemutatom, segíthet nekünk abban, hogy jelentőségteljesen reflektáljunk az olvasmányainkra, legyen szó akár fikcióról, hírekről, költészetről vagy szépirodalomról.
Az olvasás jótékony hatásai nemcsak a tanulásban jelentkeznek, hanem a lelki egészségünk terén is – sőt, az olvasás még a fizikai egészségünket is befolyásolja. Egy friss kutatás rámutatott, hogy a fikciót olvasók átlagosan két évvel élnek tovább, mint a nem olvasók. Olvasás közben a pulzusunk lelassul, a szakkádikusnak is nevezett, oda-vissza ugráló szemmozgás pedig csökkenti a stresszt, és meditatív folyamatokat indít el az agyunkban. Kutatások igazolják, hogy az olvasás állapotában az agyunkban nagyon hasonló folyamatok működnek, mint meditáció közben.
Szinte azt mondhatnánk, a tudatos olvasás maga a mindfulness.
Számos gyakorlatot dolgoztam ki, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy olvasási élményeink minél tudatosabbak legyenek, ezeket fogom e könyvben bemutatni.
Ha mindennapi kenyerünk az olvasás, hogyan lenne a legfinomabb elkészíteni? És hogyan kellene tudatosan olvasnunk? Miért fogunk jobban olvasni, ha tudatosan tesszük? Ezt fogjuk kideríteni ebben a könyvben.
Fotó: Johnny McClung / Unsplash
