Fotó: Kis Norbert
A Lex CEU kapcsán kialakult bizonytalan helyzetet követően számos külföldi és hazai egyetem, tudós társaság, kutatócsoport és műhely, mostani és volt diákok a világ különböző részén tiltakoztak az egyetem bezárása ellen. Köztük a Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa is, aki a pénteken megkezdődő tárgyalások előnapjára a tanszabadságról szóló konferencián mondott záróbeszédet.
Az esemény megnyitóján a CEU rektora, Michael Ignatieff arról beszélt, hogy a CEU több mint 120 országból érkező diák otthonaként büszke nemzetközi és magyarországi intézmény, amely az oktatás és kutatás szabadsága mellett a kritikai gondolkodás gyakorlatával saját feladatára is rákérdez, többek között arra is, hogy hogyan viszonyul a demokrácia intézményéhez. A mai konferencia jó alkalomnak bizonyult, hogy tüntetések helyett a magyarországi és külföldi felsőoktatás oktatóival, képviselőivel törökországi, bangladesi meghívottak körében mindannyiunkat érintő kérdésekről beszélgessenek.
A CEU-t ért támadások ellen nyílt levélben tiltakozó Mario Vargas Llosát a rektor a szavak varázslójaként, majd a Nobel-díj bizottság indoklását idézve, a hatalmi berendezkedés feltérképezőjeként emlegette, aki az egyén hatalommal szembeni harcának lázadó, ellenálló és győzedelmeskedő arcát mutatta meg. De Llosa nem utolsósorban politikai figura is, aki 1990-ben a perui elnökválasztáson is indult, hogy kivezényelje az országot a csalódást okozó kommunizmusból, hogy a demokrácia felé terelje. Ignatieff felemlegetett egy 1990-es mexikói konferenciát, ahol a hidegháborút követően a szabadságot ünnepelve Llosa ötezer ember előtt ki merte mondani, hogy Mexikó nem más, mint a tökéletes diktatúra, és akit azóta is a szabadság harcosaként köszönthetünk.
Llosa úgy látja a technikai forradalom okozta átalakulásokat követően, hogy a munkahely ma már privilégiumnak számít, sokszor magunknak kell azt megteremtenünk, az egyetemek feladata pedig a szakemberek képzésén túl az állampolgárrá nevelés is.
A jó állampolgár, Llosa szerint pedig nem pusztán törvénytisztelő, hanem éber, olyan tudással rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ellenálljon a hatalmi manipulációnak, és olyan kritikai gondolkodásra képes, amely nem fogadja el, hogy amiben élünk, az a lehetséges világok legjobbika. Mindezt csak a demokrácia teszi lehetővé.
A demokratikus társadalom ellenségeit legyőztük, mondja Llosa, felszámoltuk a fő ellenségeket, a nácizmust és a kommunizmust, a Szovjetunió megszűnt, Kína mára pedig egy kapitalista diktatúra lett, és valószínűleg kevesen vannak, akik Kubát vagy Venezuelát követendő példának tartják, ha a szabadságjogokat is szem előtt tartják.
Míg Llosa fiatalkorában Dél-Amerikában Chile, Costa Rica és Uruguay kivételével minden állam diktatúra volt, ma már Kuba és Venezuela kivételével, igaz, hogy tökéletlen és korrupt, de demokratikus országokról beszélhetünk. Mára a demokrácia ellensége a populizmus, mely a globalizáció által felszámoltnak gondolt nacionalizmus eszközeivel él.
A Karl Popper-i törzsi vonzásokat (a "mindenki ismer mindenkit" azonos nyelvű és szokású kisközösségét jelenti) nem számolta fel a globalizáció, hiszen sokan félnek, rettegnek a határok megnyitásától. Llosa a mostani összeesküvést, amely a CEU bezárására irányul, a törzsi vonzásokkal magyarázza.
A populista kormány számára rossz és meglepő volt az az erős tiltakozás, amit a CEU bezárásának híre váltott ki, hiszen világszerte nyilvánvalóvá vált, hogy ami itt történik, nem pusztán egy intézmény, hanem az európai értékek ellen intézett támadás, azé az Európáé, amely a szabadság kultúrájának legnagyratörőbb terveként, most is épül. Szerinte a CEU támogatása az európai projekt melletti elköteleződést jelenti, mely a kulturális, társadalmi és politikai változások záloga.
Ignatieff és Llosa
A szabadság pedig nem szétválasztható: nem létezik gazdasági szabadság politikai szabadság nélkül és fordítva. A kihívások, Llosa szerint, eltörpülnek az elért eredmények mellett. A béke és biztonság azt a jogi keretet is jelentik, amely állandóságot biztosít, ugyanakkor a kulturális változatosság is hozzájárul ahhoz, hogy a demokratikus társadalom tanulhasson a saját hibáiból. Ha több Soros Györgyhöz hasonló vállalkozó lenne, aki annyit tenne a demokráciáért, mint ő, a világ jobb hely lenne. Ekkor megemlékezett a 2000-es évek elejéről, amikor a perui diktatúra elleni harcban nyújtott segítséget Soros. Sikert és győzelmet kívánt ebben a harcban, amely a populizmus és nacionalizmus, a demokrácia ellenségei ellen folytatott harcot is jelenti.
Rogers Brubaker kérdésére, hogy vajon a populista mozgalmak és a globalizáció kettős jelenléte lehetséges-e, Vargas Llosa azt válaszolta, hogy a globalizáció feloldja a határokat, amelyek háborúhoz vezettek, a globalizáció pedig a békét jelenti, nem a rombolást. A globalizáció a nemzetek átalakulását jelenti, de nem a felszámolásukat, a 70 éve tartó béke Európában a globalizáció hozadéka.
Ignatieff a Peruhoz fűződő kötődéséről kérdezte, amely egyrészt nyelvi, másrészt állampolgári, de Llosa számára ez huszonhárom országhoz fűződő kötődést jelent. Szerinte egyszerre több ország állampolgárai is lehetünk, különösen Európában a többnemzetiségű országok miatt, de ma már választás is lehet. Az európai projekt hiányossága Llosa szerint abban áll, hogy csak az elitek ismerték fel a fontosságát, és felidézte, hogy egyetemista korában, amikor először járt Spanyolországban, a limai egyetemen többet megtanult Franciaországról, mint amennyit tudtak erről Madridban. Spanyolország a diktatúra idején elszigetelt, elmaradott ország volt, de ma már az Európai Uniónak köszönhetően nem az. Hogy miért félnek a diktatórikus rezsimek a könyvektől? Mert olyan világot tapasztalhatnak meg benne, amivel nem találkozhatnak a valóságban, és amelynek létrehozására törekedhetnek.
Az illiberális demokrácia és maffiaállam megnevezések kapcsán Llosa úgy látja, hogy a kormány nem a demokratikus értékeket képviseli, az oktatás szabadságának megvonása a szólásszabadság elvesztéséhez és a demokrácia felszámolásához vezet, de biztos benne, hogy ebben a harcban a demokrácia nyerésre áll. Szerinte sokkal nehezebb olyan ellenséggel harcolni, mely álarcokban tűnik fel, de Magyarországon nem ez a helyzet.
Szerző: Tamas-Balha Etelka
