C+ Tandori Dezső: A komplett tandori – komplett eZ?
Palatinus kiadó, 2007, Budapest, 267 oldal
Mégsincs teljesen jól, hogy Tandori Dezső skiccel valami idétlen pálcikaverebet, és az egész honi irodalom egy emberként tapsolja meg. Meg nem is az a baj, hogy Tédé bácsinak olyan leküzdhetetlen grafomániája van, hogy az összes irodalmi lap minden számába jut belőle, és hogy már a saját paródiáját is megírja mások helyett, de ráadásul tíz éve mást sem hallani, csak hogy Szpéró így meg Totyi úgy, meg hogy Tédé bácsi megint eltanyázott a jégen, s ettől verejtékzik mindenki, akinek a posztmodern nyelvrontás az Istene. Tandori pont elküld mindenkit a francba, aki a fent leírt véleményen van, meg azokat is, akik vért izzadva gyártanak ezekre illő irodalmi toposzokat. Másodszor meg a szöveg középső része Tédéhez képest egész élvezhető, már-már olvasmányos. Bővebben>>
A Győrffy Ákos: Nem mozdul
Magvető 2007
Kifinomult, szórakoztató líra ez, ha megtaláljuk hozzá a kulcsot, erre azonban földi halandóként nagyon kicsi az esélyünk, egyszerűen nagyon kis számú lesz az olvasótábor, Győrffyt azonban reméljük ez nem kedvetleníti el. Bár a kötetből az derül ki, hogy korántsem biztos bárminek is a legitimitásában, mégis üdítő színfoltként gondolok munkásságára, mert Győrffy ezzel a könnyvel tényleg alaposan megírta a metafizikai szorongást, mint témakört. Egyetlen kérdés motoszkál csak bennem: el tud-e mozdulni ebből a mélységből a lírai alany, a költő következő munkáiban. Reméljük. Mindannyiunk érdekében. Bővebben>>
B-Németh Gábor: A tejszínről
Kalligram, Pozsony, 2007, 178.old. 2200 Ft
Németh Gábor új kötete nem olyan nagy durranás, mint a Zsidó vagy? volt. Viszont hasonlóan szórakoztató. A tejszínről című kötet egyfajta biztonsági játékot játszik: Németh Gábor rövid, frappáns szövegeket írt, amelyek műfajilag az esszé, a tárca és az elbeszélés között helyezhetők el. (...) Nincs tétje a játéknak, és ez egyáltalán nem baj. Bővebben>>
A
Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan. A macskajaj regénye 52 recepttel
Pécs, 2007, Alexandra
Cserna-Szabóról eddig is tudtuk, hogy nem egy szívbajos típus. Noch dazu: nem is gyomorbajos. Bevallom, eleinte kétkedéssel fogadtam gasztrozófiai alapvetéseit, pontosabban ezek megalapozottságát és komolyságát, de annyit beszélt és írt erről azóta – és olyan jól és hitelesen, - hogy nem tudom nem komolyan venni. És nem is akarom. Érzek ugyanis a gyomornedvek mögött egy másik testfolyadékot is: a vért. Cserna-Szabó gasztrozófiája – könnyedsége látszatának minden dacára – vérre megy. Bővebben>
B+
Takács Zsuzsa: A megtévesztő külsejű vendég
Budapest, 2007, Magvető
Ezt engedtessék meg leírnom az elején. Tudom, hogy mindenki sokat vár ettől a könyvtől. Én is. Mégis jobb prekoncepciók nélkül kézbevenni. A szüntelen mozgás, egyik testből a másikba költözés a legjobb, legtapasztaltabb prózaírót is kimerítené, Takács Zsuzsa pedig néha mintha csak szaladna egy elszabadult kamera után.
Bővebben>
C+
Nádasdy Ádám: Az az íz
Budapest, 2007, Magvető
A személyes leltár olykor elkerülhetetlen, de az olvashatósághoz több kell. Mert én elhiszem, hogy minden cédula minden sora igaz, sőt, fontos, és nemcsak elhiszem, de meg is értem. De ez rajtam (az olvasón) nem segít, ha számomra átélhetetlen, sőt, sokszor érthetetlen. Számos olyan cédula található ebben a könyvben, amely nincs megírva, csak leírva. Versnél ez baj. „Nem jön át” – mondhatnám másként. Egy-egy darabban működik egy kezdő vagy éppen záró sor, szakasz, máshol éppen a disszonancia uralkodik, a nem óhajtott disszonancia. Bővebben>
A+
Farkas Péter: Nyolc perc
Budapest, 2007, Magvető
Egy örök csúcsponton tartott parabola Farkas Péter regénye, egy a legapróbb részletekig kidolgozott kamaradarab, amely a halál – ki nem mondott – közelsége és az élet esetlegességének tudata miatt végtelen térbe helyeződik. Farkas valahol ott kezdi el a történetet, ahol Beckett abbahagyta. És még azt sem mondanám, hogy több remény van benne, mint Beckett írásaiban. Csak sokkal több szeretet. Az pedig – jól tudjuk – mindent visz. Bővebben>
D+
Szijj Ferenc: Kenyércédulák
Pécs, 2007, Jelenkor
A kötet olvasása utáni élmény ahhoz hasonlítható, mintha síkesztyűvel a kezünkön simogatnánk egy gyönyörű, meztelen nőt. Majdnem jó, de inkább elviselhetetlen. Nincs érintés.
Az az érzésem van, hogy Szijj Ferenc ezer darabra tépte a saját lelkét, és titkosírással apró cédulákra írta fel a részleteit, összekeverte őket, majd sűrű, apró és kőkemény cipócskákat sütött belőlük, bízva abban, hogy megesszük. Jelentem: ez így ehetetlen. Bővebben>
B
Szilágyi Ákos: Halálbarokk
Budapest, 2007, Palatinus
Nincs tét: a Halálbarokk a Semmit védelmezi. Egyes passzusokból ez nyilvánvalóan kitűnik – a KAF-ról és Tandoriról írott szövegek kivételével a nyelvjáték olyanná válik, mint a fáradt olaj. A kezdeti frissesség után hirtelen megposhad, és úgy jut vissza önmagába, hogy semmi sem történik. (...) A legtöbb szöveg jóval megüti a középszintet, de nem hat csillámporként. Elolvassuk, nyugtázzuk, egyes részeit megjegyezzük, netalántán kiírjuk, ismerőseinknek továbbadjuk, ajtófélfánkra felírjuk. Aztán meggondoljuk magunkat, és lemossuk. És elveszítjük. Bővebben>
A
György Péter: A hely szelleme
Budapest, 2007, Magvető
György Péter tud egy nyelvet, amelyet nem az elképzelt olvasó igényeihez, hanem a tárgyalt témák súlyához és problematikájához igazít. Ez próbára teszi a (fel)készületlen olvasót (amilyen én is volnék), de aki elébe áll a próbának, az végül köszönetet fog mondani a szerzőnek ezért a könyvért. Bővebben>
