Gyalog-galopp a zérus körül

florescu | 2007. május 31. |

Szilágyi Ákos: Halálbarokk, Budapest, 2007, Palatinus

Szilágyi Ákos legújabb kötete műfaji és tematikai értelemben is tabló-jellegű. Az esszék, tanulmányok, és recenziók között éppúgy olvashatunk a legújabbkori magyar irodalom jeles képviselőinek (Rakovszky, Tandori, Borbély, Spiró, Kukorelly, Kertész, Térey) szövegeiről, Viszockijról, vagy Kádár utolsó beszédéről, mint az individuális irodalomról, a búfelejtő nevetésről, utánzásról és utánzatról, írásról és Semmiről. Megtalálható itt minden az esztéta eszmefuttatásától kezdve a kimértebb véleményen és vérlázító nyelvjátékon át a szépirodalmi műfajokig (mert hogy van itt fiktív levél és utóhangként egy vers is). Kedvünkre ugrándozhatunk a totalitárius államgépezetek által rendezett temetések, és a Hlebnyikov Bobeóci című versénél sokkal betegebb Krucsonih-szövegek között, de ha kívánjuk, kafkázhatunk, révedhetünk, nevethetünk és szentségelhetünk.


 Nincs tét: a Halálbarokk a Semmit védelmezi. Egyes passzusokból ez nyilvánvalóan kitűnik – a KAF-ról és Tandoriról írott szövegek kivételével a nyelvjáték olyanná válik, mint a fáradt olaj. A kezdeti frissesség után hirtelen megposhad, és úgy jut vissza önmagába, hogy semmi sem történik. Javítás: semmi történik. A védelmezésül szánt védőbeszéd néhány esetben jól sül el: néhány hosszabb írásba szélsőséges esetben úgy betegedhetünk bele, mint a szigorlatára készülő hallgató, aki a tételjegyzékben megadott orrfacsaró szövegek után valami kellemesebb könyv után nyúl, és élvezi is azt. Az igazi játék a szerző egyéni írásmódjából következően itt valósul meg. Akkor tud minket bevonni a játékba, ha nem árulja el: játékról van szó. A legtöbb szöveg jóval megüti a középszintet, de nem hat csillámporként. Elolvassuk, nyugtázzuk, egyes részeit megjegyezzük, netalántán kiírjuk, ismerőseinknek továbbadjuk, ajtófélfánkra felírjuk. Aztán meggondoljuk magunkat, és lemossuk. És elveszítjük. Nem tisztem, hogy lelőjem a poént, de azt elmondhatom, hogy a kötet legfelemelőbb szövegei arról ismerhetők fel, hogy már egyszer-kétszer megpendített húrok rezgéseivel találkozunk újból – magas rezgésszámon. Szilágyi tematikus tömbökkel operál, de ebben nincs semmi rossz, ráadásul ezekben az esetekben a végeredmény is pozitív. Célba ér a dum-dum golyó, és halvány esélyünk sincs arra, hogy felépüljünk.


 Nem tisztem lelőni a poént, ezért nem biztosítom ki a fegyvert. Legyen meglepetés az, hogy Szilágyi kötetének melyik részén álmosít, melyik részén élénkít. Talán erről is szól a Halálbarokk, illetve a ’halálbarokk’ összetétel. Sokak szerint egy hiteles dolog történik az életben, ez pedig a halál,  ami ráadásul egyszeri, és egyénenként megismételhetetlen. Ezért válhatnak érdekessé a halálelőttes emléknyomok is, az öregkori elbutulás árnyékában megkonstruálódó beszédek, és a háttérben hanghordozón rögzített koncertek, felolvasások is.  „Minden rögzítése – halál.” – írja egy helyen a szerző, és feltehetőleg igaza van. Az írás aktusával ő maga is barokkos halált hal.

 

(Lehet, hogy ott hibáztam nagyot, hogy vezérlőelvként tekintettem a „semmi polgárosítására”. Minden körülmények közt uralkodó vezérlőelvként. Így nem esett nehezemre néhány oldal után felfedezni a szerzőt, aki Pilátus kései reinkarnációjaként egy nagy lavórban mosakszik, majd pillantásunkat elkapva mentegetőzve felemeli kezeit, mondván: Én a semmit védelmezem! [Én a semmiről írtam! Nem kell komolyan venni!, stb.] Egy, a kötetet permanensen végighümmögő, fejcsóváló olvasó talán találhat némi indokot ebben a koncepcióban, de nem tudom, mit tegyen az, aki a hazai pálya potenciális előnye tudatában nyúl a kötet után.


 Nem biztosítom ki a fegyvert, ezért inkább lelövöm a poént: a Halálbarokk gyenge és erős szövegei között óriási a távolság. Szilágyi jól felkészített tanúi és megtámadhatatlan alibije birtokában sikeresen kikerüli az egyöntetűség vádját, de túlcifrázza a semmit. Ha egyszavas benyomást kéne alkotnom kötetéről, meg sem fordulna fejemben Krucsonih piedesztálra emelt lexémája, de komoly fejtörést okozna a válasz.)

Komoly fejtörést okoz a válasz.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.