Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan. A macskajaj regénye 52 recepttel, Pécs, 2007, Alexandra.
Cserna-Szabóról eddig is tudtuk, hogy nem egy szívbajos típus. Noch dazu: nem is gyomorbajos. Bevallom, eleinte kétkedéssel fogadtam gasztrozófiai alapvetéseit, pontosabban ezek megalapozottságát és komolyságát, de annyit beszélt és írt erről azóta – és olyan jól és hitelesen, - hogy nem tudom nem komolyan venni. És nem is akarom. Érzek ugyanis a gyomornedvek mögött egy másik testfolyadékot is: a vért. Cserna-Szabó gasztrozófiája – könnyedsége látszatának minden dacára – vérre megy.
Talán tapintatlanság volt, hogy a bevezetőben kizárólag Cserna-Szabóról írtam, hiszen az új, könyvheti kötetet (Jaj a legyőzötteknek) ketten jegyzik: Darida Benedek és ő. Daridáról nem tudok semmit, egyetlen képet láttam róla a borítón, sört iszik rajta, szépen issza. A könyv alapján viszont annyi mindenképp kiderült róla számomra, hogy méltó szerzőtárs. Van stílusa.
A Jaj a legyőzötteknek hiánypótló könyv a magyar és a nemzetközi piacon egyaránt. Azt is megkockáztatom, hogy műfajteremtő. Egy másnapos szakácskönyv, történetekkel megspékelve. Csak azon csodálkozom, hogy a tízmillió alkoholista hazájában ez hogyhogy nem jutott még eszébe senkinek? Mindegy, a könyv azt (is) bizonyítja, hogy sose késő.
Cserna és Darida alaposan felkutatott mindent és mindenkit a magyar, illetve a világirodalomban, amiből és akiktől a másnaposságról bármit meg lehet tudni. Gyönyörű a Hemingwayről, a Weöresről és Adyról, illetve a Kafkáról szóló fejezet. Ismeretterjesztés és humor, pletyka és valóság jóarányú keveréke mindegyik írás.
Két kritikai megjegyzést tennék a könyvvel kapcsolatban. Az egyik, hogy a Rabelais-ről szóló fejezet (Minden szomjas) stilisztikailag elveti a sulykot, és emiatt abszolút kilóg a kötet világából. Rossz értelemben vett kamaszos hév és hetykeség érződik szinte mindegyik mondatán. A másik, talán még fontosabb megjegyzés: a könyv egészét tekintve, úgy vélem, a kevesebb több lett volna. Itt arra gondolok, hogy a receptek leírásában és azok elkészítési útmutatójában már soknak és erőltetettnek érzem a humort. A könyv második felében már el sem olvastam őket. Egy esetleges (és remélt) második kiadás esetén érdemes lenne újragondolni ezt.
A kötet előszavában azt írják a szerzők, hogy a katzenjammerra mind a mai napig nincs tökéletes orvosság, csupán többé vagy kevésbé sikeres gyógymódok vannak. Üzenem nekik, hogy: van. A Jaj a legyőzötteknek test és lélek minden másnapos sebét – fájdalom nélkül és tökéletesen – begyógyítja.
Babiczky Tibor
