B-(Németh Gábor: A tejszínről, Kalligram, Pozsony, 2007, 178.old. 2200 Ft)
Németh Gábor új kötete nem olyan nagy durranás, mint a Zsidó vagy? volt. Viszont hasonlóan szórakoztató. A tejszínről című kötet egyfajta biztonsági játékot játszik: Németh Gábor rövid, frappáns szövegeket írt, amelyek műfajilag az esszé, a tárca és az elbeszélés között helyezhetők el.
A szövegek írásgyakorlatok: pihenések, feladatok, kötelezettségek lenyomatai. Nincs tétje a játéknak, és ez egyáltalán nem baj. Az első, Viszlát című novella nyilvánvaló irodalomelméleti problémákat tár elénk, és habár ez mindig rossz (kép-szöveg-tekintet), ennek az írásnak az esetében mégsem az.
Németh Gábor prózáját két dolog miatt lehet nagyon ajánlani: ironikus és önreflexív. Mindent a mondatnak és a nyelvnek rendel alá, ezért jó (és könnyű) olvasni. A tejszínről című kötet az elbeszélés nehézségeiről beszél sokat (A jövő irodalma, Bauhaus): ha már a magyar irodalomban kevés az igazi történet, akkor legalább azon tudjunk szórakozni, milyen nehéz is a történetmondás.
Az aktualitás is teret kap a kötetben: az Eurovíziót az EU csatlakozásra írta, az Átvilágítást meg az őszödi beszéd utáni utcai zavargásokra.
"Jut eszembe, kimentem egyszer a Kossuth térre.
Megnézni a tüntetést.
Tüntettek, mert hazudott a miniszterelnök.
(...)
Azért tüntettek, mert beismerte a hazugságot, azaz csak úgy csinált, mint aki beismeri, de titokban csinált úgy, hogy túl sokan azért ne értesüljenek róla, mégis elég sokan értesültek, úgyszólván mindenki, mert kiderült, föltehetően azok szivárogtattak ki, azok a kevesek, akikkel együtt titkolta volna azt a reményei szerint közössé váló álláspontot, hogy most már majd sose szabad titkolózniuk."
Németh Gábor prózáját lehet szeretni, mert könnyedséget és nyelvi humort érezni, és valahogy kilép abból a magyar irodalomra jellemző görcsölésből, hogy itt mindig valami nagyon nagyot kell alkotni, mert nem kell.
Történetet mesélni még nem tudunk, de legalább szórakozunk ezen a nemtudáson. Ez is valami.
Kapcsolódó anyag:
Németh Gábor honlapja
