Fotó: Oláh Gergely Máté
Idén már ötödik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy a Könyvesblogon interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Nemes Péter, Novics János, Mesterházy Balázs és Jassó Judit után most Mucha Dorka mesél őszinte írásról és mentoráltságról, sőt, még a leszakadt karnis is szóba kerül. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést október 10-én az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át a Várkert Bazárban.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Nem tudok nem klisékkel válaszolni: a legnagyobb tapasztalat az volt, hogy lehet regényt írni. Egyáltalán nem lehetetlen, ahogy korábban hittem, csak le kell ülni és meg kell csinálni. Alapvetően azt elhinni magamnak, hogy nem rossz az, amit csinálok.
Mucha Dorka: Puncs
21. Század Kiadó, 2019, 159 oldal, 2990 HUF
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Az első szöveg a leszakadt karnisos volt. Aztán elgondolkodtam azon, hogy az a karakter, aki ül a leszakadt függönnyel a földön, mit csinál másnap.
Mit vártál az első könyvedtől?
Nem a könyvtől vártam el dolgokat, hanem magamtól. Olyan könyvet akartam írni, ami őszinte és nincs benne semmi bullshit. Nem akartam dolgokat elkenni vagy szépíteni, nem a nevén nevezni. A fő koncepció az volt, hogy legyen nagyon őszinte minden mondata.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Utólag még eszembe jutott két részlet, ami tök jó lett volna bele. Talán majd megírom a fióknak.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
A Független Mentorhálózat keretein belül Totth Benedek volt a mentorom, ő és a Richter Tomi (aki a másik mentorált volt) végigszenvedték a különböző szövegrészleteket. Egyébként nyilván a családom is látott részleteket, de aztán gyanús volt, hogy ők azért néha mintha nem lennének túl elfogulatlanok.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Volt egy komment valahol, hogy milyen szemét alak vagyok, mert nyerészkedek ezzel a történettel, pedig nem is így történt! Még egy rossz volt, amikor valaki úgy vette meg a könyvet, hogy azt hitte, valamilyen útmutató, segédlet lesz ahhoz, hogy kell pénzes csávókat fogni.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
A koppányi aga testamentuma volt még alsósként az általánosban, amit először egyedül, önállóan olvastam, nem anyu olvasta. Úgy voltam vele, hogy ha ez Az Irodalom, így nagybetűkkel, akkor én rohadtul nem kérek belőle. Tényleg, pusztulat volt.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Írogattam verseket tiniként, de valahogy azokról már akkor is sejtettem, hogy előbb-utóbb le fogom őket tagadni. Aztán 2011-ben unalmamban elmentem egy irodalmi táborba (Ir(t)ás tábor), ahol később megmutattam az első igazi novellámat. Szóval 21 évesen, de azt hiszem, gimitől kezdve tudtam, hogy író leszek.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Természetesen a Zabhegyező. De azért a Nullánál kevesebbet és a Harcosok klubját se tagadnám le, ha én írtam volna.
