Kállay Eszter: Az anyasághoz kapcsolódó ellentmondásos elvárásokat szeretném körbejárni [Alkotótárs]

Kállay Eszter: Az anyasághoz kapcsolódó ellentmondásos elvárásokat szeretném körbejárni [Alkotótárs]

Forgách Kinga |

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Elsőként Kállay Esztert, aki második kötetében, a Vérehulló fecskefűben az anyasághoz és a várandóssághoz kapcsolódó ambivalens érzésekről írna, és saját tapasztalatából kiindulva tenné láthatóvá a nőkre háruló gondoskodási munkát.

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb/izgalmasabb?

A könyvem az első covid-hullám után, a második legelején jelent meg, így az előtte és az utána lévő időszakban is azt éltem meg, hogy az általam addig megszokott világ teljesen felfordul körülöttem. Utólag könnyebb a covidot a globális kapitalizmus több éve zajló válságba illeszteni, látom, hogy hogyan következik a körülöttünk lévő természet kizsákmányolásából, kialakult róla egy narratívám, de nekem abban az időszakban a közvetlen környezetemre vonatkoztatva leginkább azt jelentette, hogy

 teljesen új megküzdési stratégiákat kell találnom és mélyebb önismeretre van szükségem.

A két időszak tehát nekem kicsit összefolyik, a sok zoomolás maradt meg, több futás, több magány, az óvatosság és a szabadság közötti egyensúlyozás. Ami nehéz volt, hogy a könyvem megjelenése sosem vált igazán közösségi élménnyé, a bemutató, bár nagyon élveztem, szintén a monitoron keresztül zajlott és csak nagyon kis körben tudtam megünnepelni, megélni a megjelenést. 

Kállay Eszter
Kéz a levegőben
Magvető, 2020, 55 oldal
Kállay Eszter: Kéz a levegőben könyv

Hogyan kezdett el formálódni a második kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

A kezdőlökést egyértelműen az adta meg, hogy elkezdtem várni az első lányom. Kötetterv ekkor egyáltalán nem volt a fejemben, nem sokkal azelőtt jelent meg a Kéz a levegőben. Inkább az történt, hogy egy ilyen horderejű változást valahogyan fel kellett dolgoznom, meg kellett írnom. Rengeteg olyan dolog vált láthatóvá a számomra ezen keresztül, amiről ha tudtam is, nem volt valós tapasztalatom: ilyen például a magyar szülészeti rendszer, amibe a várandósság kezdetén viszonylag készületlenül csöppentem bele, vagy a CSED, GYED, GYES rendszere, ami szerintem jelentős szerepet játszik a társadalmi osztályok és a nemek közötti egyenlőtlenségek újratermelésében. Teljesen új szinten szembesültem ezekkel a nagy horderejű problémákkal, ezzel párhuzamosan pedig egy elemi testi átalakulás is zajlott bennem. Bár a személyes tapasztalatom korlátozott és a körülmények által meghatározott, úgy éreztem, hogy

olyan társadalmi ügyekbe ütközöm, amelyekről nagyon nehezen és keveset beszélünk, pedig alapvetően határozzák meg az életünket.

Az idő előrehaladtával egyre több ilyen ügybe ütköztem, ilyen például a szülés utáni depresszió, a traumák újraélésének folyamata a szülést követően, vagy az a folyamat, ahogyan a kapitalizmus rendszerében a gyereknevelés elszigetelődik a közösségtől és emberfeletti feladattá válik a nukleáris családon belül. 

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

A férjemnek szinte mindig megmutatom az új szövegeimet. Ha beküldök verseket folyóiratokhoz, általában a szerkesztők is nagyon hasznos kommenteket, javaslatokat adnak. Barátaimnak is szoktam küldeni belőlük, de az utóbbi időben ritkábban. Mostanában kísérleteket teszek arra, hogy kevésbé függjek a külső visszajelzésektől, ezért inkább egy későbbi szakaszban szoktam megosztani, amit írok. Nekem ez nagy lépés a függetlenség felé. 

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Türelmet, kitartást, elfogadást tanultam belőle. Az első kötetem hosszú időszakot ölel fel, csúszott a megjelenése az eredeti elképzelésemhez képest, és azt gondolom, jó, hogy ennyi időt rászántam végül. Azóta is fontosnak tartom az írásnál vagy bármilyen munkánál, hogy merjek magára a munkafolyamatra és annak megélésére koncentrálni, ne kapjon el a termelési, produktivitási kényszer. Ez szerintem hasznomra válik majd a második kötet írásakor is. 

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

A kötetben a várandóssághoz és az anyasághoz kapcsolódó ellentmondásos elvárásokat és érzéseket szeretném körbejárni. Az írások nemcsak rólam szólnak, hanem az anyaságon keresztül tágabban a nők társadalmi helyzetéről is beszélnek. Bár az anyaságról szoktak beszélni, szokták dicsérni, szoktak róla verset írni, de mégis a legritkább esetben gondolunk rá munkaként, és nem pusztán egy természetes ösztönként.

Verseimben fókuszba kerül a gondoskodás ambivalens mivolta: egyrészt a szépsége, másrészt pedig a meg nem becsültsége és láthatatlansága.

A kötet íve efelől a láthatatlanság felől (szobába bezárva lenni, otthon lenni) halad a láthatóság felé, és a verseken keresztül fokozatosan egyre jobban kirajzolódik benne az anya képe – mind poétikailag, mind tematikusan – míg végül bekerül a köz tereibe és társadalomformáló erővé válik. Az otthon és a közélet terének hagyományos szembeállítását is kritikusan szeretném vizsgálni a könyvben. A személyes sík organikusan kapcsolódik össze a téma társadalmi vetületével, amik az elmúlt években egyre égetőbbek lettek. Egyre többen szólalnak föl a várandós és kisgyerekes nők jogaiért, akik az egyik legsérülékenyebb csoportnak számítanak minden válsághelyzetben. A szülészeti erőszak ellen szerveződő mozgalmak, a gondoskodási válság láthatóbbá válása és a COVID általi elmélyítése azt mutatják, hogy a generációkon keresztül öröklődő női mintákat és szülői szerepeket nemcsak elfogadni, hanem megváltoztatni is lehet. A tapasztalat, amelyből a kötet versei felépülnek a saját várandóságomon túl is nagyon sokrétű. Komoly inspirációt jelentenek számomra azok a női körök, amelyek az elmúlt éveim szerves részét képezték, és ahol nagy szerepet kapott a nők helyzetéről való beszélgetés.  A kötet munkacíme Vérehulló fecskefű, amely évelő gyom-, de egyben gyógynövény is. Jellemző rá, hogy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt. Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, folyók, kerítések mentén, szemetes, törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül fordul elő. Erősen gyógyító hatású, de nem megfelelő használata mérgezést okozhat. Úgy gondolom, a vérehulló fecskefű allegóriája jól visszaadja az anyává válás sérülékenységét és ambivalens mivoltát. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

Az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíjra 48 pályázat érkezett. 

...
Alkotótárs

„Csak azt érdemes csinálni, amit csak te csinálhatsz - és az írás ilyen” [Alkotótárs]

Vasárnapig lehet jelentkezni a Mastercard-Alkotótárs programra. Az idei zsűritagok videóban mesélnek arról, milyen lehetőségeket rejt egy efféle ösztöndíj.

...
Alkotótárs

„Az nem volt kétséges, hogy megírom” – Első könyveikről vallanak az Alkotótárs zsűritagjai

Első könyvük születéséről és megjelenéséről meséltek az Alkotótárs idei zsűritagjai. Az ösztöndíjprogramra április 3-ig lehet jelentkezni.

Levelezés
...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Ginkgo biloba [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: gyanútlan március [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Feltámadtunk [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Armageddon 202x [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: HolyWin [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: Falunap [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

André Ferenc: Kedves Zsófi! [Mastercard® – Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Czakó Zsófia: A szomszéd kertje [Mastercard® – Alkotótárs]

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.

...
Szórakozás

5 irodalmi adaptáció, ami szeptemberben lázban tartja a rajongókat

Itt az ősz és sorra érkeznek az izgalmasabbnál izgalmasabb adaptációk és előzménytörténetek. Mutatjuk, miket érdemes nézni szeptemberben!

...
Nagy

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

„Tragikus időkben nehéz az oroszoknak az orosz irodalomról beszélni” – Vlagyimir Szorokin és M. Nagy Miklós mégis erre tettek kísérletet tegnap este a Három Hollóban. A beszélgetés során az emigráns orosz írók tragédiája, az oroszok és az erőszak viszonya, valamint a szerző magyarul megjelent szövegei is előkerültek. Beszámolónk.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az embert tartjuk nagy művésznek, aztán egyszer csak egy gép kapja a festészeti díjat?

...
Ruff Orsolya

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

...
Laborczi Dóra

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

A hét könyve
Kritika
Az igazi író élet-halál vitára készteti az igazi olvasókat
...
Zöld

Az embert tartjuk nagy művésznek, aztán egyszer csak egy gép kapja a festészeti díjat?

Ez a jövő már közelebb van, mint gondoljuk. Marcus du Sautoy matematikus A kreativitás kódja - Hogyan tanul a mesterséges intelligencia írni, festeni, gondolkodni című könyvében azt vizsgáltja, hogyan tanítható a gép arra, hogy önállóan kreatívvá váljon.

Olvass!
...
Beleolvasó

A magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól a Tó

Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak.

...
Beleolvasó

Szaddám főzni akart a katonáira, úgyhogy azt is meg kellett enniük, amit odaégetett

Mit evett Pol Pot, miközben kétmillió kambodzsai éhen halt? Idi Amin valóban fogyasztott emberhúst? És miért volt Fidel Castro egy bizonyos tehén megszállotja? Olvass bele Witold Szabłowski könyvébe!

...
Beleolvasó

A sztálini Szovjetuniójában egy ártatlan balerinából is könnyen a rendszer ellensége válhatott

Akár egy balerinát is "társadalmilag veszélyes" elemnek nyilváníthattak a sztálini Szovjetunióban, és ha ez bekövetkezett, útja a Gulagig vezetett. Nyina Anyiszimova karaktertáncossal ez történt. Letartóztatásának, raboskodásának és meglepő szabadulásának történetét írta meg Christina Ezrahi könyvében. Olvass bele!