A Mastercard - Alkotótárs negyedik pályázatán az első tízbe jutott Böszörményi Márton, aki arról mesélt, hogy lezárt egy írói korszakot, készülő kötete pedig valami újnak a kezdete a munkásságában.
Idén már negyedik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra 63 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. Az ösztöndíj 2024-as két nyertesének neve a Tavaszi Margón derül majd ki. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et – ezúttal Böszörményi Márton mesél az alkotófolyamatról.
Olvasd el a többi döntős válaszait is: Horváth Imre Olivér, Bánkövi Dorottya, Marton Krisztián, Vörös Anna, Mohácsi Balázs, Ferencz Mónika.
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?
Mindenképp az az út volt nehezebb számomra, amíg eljutottam az első regényem megjelenéséig. Nem mondom, hogy azóta könnyebb lett, csak most már máshogy nehéz.
Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
A kötet terve, az alapgondolat már évek óta foglalkoztat. Egy korai, kiforratlan verziója említés szintjén szerepel is a második, Infected Monstrum című regényemben. Most jutottam el oda, hogy lezártam magamban egy írói korszakot, ez segített, hogy érdemben tudjak foglalkozni ezzel a tervvel.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
A második könyvem, ahogy említettem, az Infected Monstrum volt, ahhoz hasonlóan álltam hozzá, mint az elsőhöz. Illetve azóta befejeztem a Pszichothriller kéziratát – tavaly ennek tervével pályáztam -, ezt is úgy írtam, mint a korábbi regényeket. A Pszichothriller kifejezetten egy korszak lezárása miatt készült el, ezzel a művel számolnék le szimbolikusan az eddigi alkotói hozzáállásommal, témáimmal, vízióimmal.
Ez a mostani kötet, reményeim szerint, valami újnak a kezdete.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Terveim szerint A rengeteg egy trilógia nyitódarabja lesz. Ebben a regényben egy idős orvos és az unokája küzdelmes mindennapjait követhetjük, akik az erdőbe menekülnek a kegyetlen tábornok által uralt városból. A nagyapának mindent meg kell tennie azért, hogy megfelelő életet biztosítson unokájának, közben a tábornokkal is viaskodnia kell, aki különböző módokon próbálja őt visszacsábítani, visszakényszeríteni a városba, ahol egy ismeretlen járvány pusztít. A kislány pedig egyre közelebb kerül a természethez, ebben a közegben bontogatja szárnyait, az erdőben ismeri meg a valódi szabadságot. Aztán feltűnik egy vándor, és felborítja a család nehezen megszerzett békéjét.
Volt-e olyan első könyv más szerzőtől, amit nagyon szerettél? Ha igen, mi tetszett benne?
Egy másik interjúban már említettem Bartók Imre első könyvét, a Fémet, és a véleményem azóta sem változott. Ez egy olyan debütáló kötet, ami annak idején megmutatta nekem, hogy a konvencióktól eltérően, máshogy is lehet irodalmat csinálni. Sokat segített abban, hogy merjek kísérletezni, merjek úgy írni, ahogy én akarok.
Volt-e olyan szerző, akinek elsőre nem tetszett egy könyve, de adtál neki egy második esélyt, és akkor működött?
Sokat agyaltam ezen a kérdésen, de azt kell mondanom, hogy nem, nem igazán. Ha valami elsőre nem tetszik, akkor az később sem fog. Voltak olyan művek, amelyeket fiatalon olvastam, ezért nem annyira, vagy nem úgy értettem, ahogy kellett volna, később viszont óriási hatással voltak rám. És az is előfordult, hogy egy regény másodszorra kevésbé tetszett, de ezt inkább az aktuális helyzetem, hangulatom számlájára írom.
