Összeomlik-e a klímaváltozás miatt a civilizációnk, és beköszönt-e egy Mad Maxhez hasonló világ? Miért nehéz megjósolni, hogy mikor jön el az a pont, amikor már nem tehetünk semmit? Van-e még remény a menekülésre, avagy immár bármit is teszünk, csak a napozószékeket rendezgetjük a Titanicon?
A Zöld könyv podcast mostani adásában Litkai Gergely műsorvezető dr. Bart István klímapolitikai szakértővel beszélgetett, aki az Environmental Defense Fund környezetvédelmi szervezet munkatársa, valamint a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója, és már húsz éve foglalkozik az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági hatásaival.
A beszélgetés a szakértő nemrég megjelent könyvéből, a Napozószékek a Titaniconból vett idézettel indult, amely előrevetítette az egész podcast fő témáját: „Egy legenda szerint a Titanicon azért nem látták meg időben a jéghegyet, mert a távcső be volt zárva egy szekrénybe, s a kulcs őrzője lemaradt a hajóról. Amikor pedig végül észrevették, már túl késő volt kitérni. Szemben a Titanickal, az emberiség hajóján van távcső, és látjuk is a jéghegyet.
Már el is kezdtük az elkerülő manővert, de nem egyértelmű, hogy a hajó megússza-e egy csúnya ütközéssel, avagy olyan léket kap, amitől elsüllyed.”
A klíma változása nem egyenletes, figyelnünk kell a billenőpontokra
Régóta tudományos konszenzus van arról, hogy a földi éghajlat felmelegedését és az éghajlati viszonyok ebből következő változásait elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok – a szén, a gáz és az olaj – égetése okozza. Ameddig ezeknek az energiahordozóknak a tüzelése tart, egyre nő a légkör szén-dioxid koncentrációja, és rendületlenül melegszik a légkör, tért rá a klímaváltozás okaira Bart.
Elmondta, hogy azokat a változásokat éljük nap mint nap, amelyeket a tudósok már évtizedekkel ezelőtt előre jeleztek: növekszik a hőhullámok száma, hosszabbak a szárazságok, erősebbek az árvizek, kevesebb a havazás, emelkedik a tengerszint, több a hurrikán. Magyarországgal kapcsolatban a '22-es nagy aszályt, valamint a tavaly őszi Boris ciklont említette, mely utóbbi csak egy hajszálnyival haladt el az ország mellett.
Litkai ezután az átbillenési pontok fontosságáról kérdezett. Az éghajlati rendszerben számos kiegyensúlyozó mechanizmus van, amely egyensúlyban próbálja tartani a légköri viszonyokat. Ahogy egyre nő a légköri üvegházgáz-koncentráció, ezek a mechanizmusok egyre kevésbé működnek, és ha egyszer végképp felmondják a szolgálatot, az éghajlati rendszer átbillen, és gyorsan elkezd egy új – jóval forróbb és szárazabb egyensúlyi állapot felé haladni.
Olyan ez, mint amikor egy követ görgetünk felfelé egy hegyen – először ez nehéz, mert visszahúz a gravitáció.
Ha azonban elérjük a hegytetőt, a kő már magától fog lefelé gurulni, és már semmit sem tehetünk.
Bart elmagyarázta, hogy az átbillenési pont az, amikor az éghajlati rendszer radikálisan megváltozik. Ilyen lehet az Atlanti-óceáni áramlatok leállása, az Amazonas pusztulása, a sarkvidéki permafroszt felolvadása és a belőle felszabaduló metán kikerülése a légkörbe: „Amikor ezek a sok ezer négyzetkilométeres területek elkezdenek felolvadni és elindul a metánszivárgás, azt már nem tudom azzal megállítani, hogy jó, akkor abbahagyom a kőolaj-tüzelést.”
Egy sor billenőpont van a Föld éghajlati rendszerében, és a legtöbb esetben nincs pontos képünk arról, hogy ezek mikor fognak bekövetkezni, illetve milyen gyorsan megy végbe az adott éghajlati átalakulás.
Egy akciófilm vége?
Litkai Gergely ezt követően felvetette, hogy 2024 drámai év volt a klímaváltozást tekintve.
A világ most úgy áll, mint amikor egy akciófilm vége felé bombát kell hatástalanítani.
Látjuk, ahogy fogynak a másodpercek, a főhős kezében ott a csípőfogó és azon gondolkodik, hogy a kék vagy a piros kábelt vágja el inkább. Az emberiség sorsa azonban nem egy film, és nem egyetlen főhős kezében van a döntés” – idézett a könyvből.
Bart István kiemelte, hogy ez annyiban félrevezető, hogy a klímakatasztrófa nem egy bináris folyamat, és már javában zajlik: „Az éghajlatváltozás által generált pusztulás és rombolás most is, napjainkban is történik. Afrikában a legszegényebb országok, Szudán vagy Szomália részben vagy teljes mértékben összeomlottak a szárazságok, az éhínségek és az ebből következő társadalmi felfordulás miatt.
Tehát tulajdonképpen már most a klímakatasztrófát éljük, és már Magyarországon is lehet találni klímakárosultakat.
Az, hogy ez mikor válik általános társadalmi élménnyé, nagyon sokat számít abból a szempontból, hogy képesek leszünk-e időben fellépni a klímaváltozás ellen.”
Még nem oldottunk meg semmit
A cél az, hogy a kibocsátás nettó zéró legyen, hozta szóba Litkai Gergely. Az éves globális üvegházhatású gázkibocsátás növekedése mostanában látszik megállni, mert energetikai paradigmaváltás zajlik a világban, őrületes mértékben terjednek a megújuló energiaforrások, válaszolta Bart István. Ez óriási eredmény, de még nem oldott meg semmit, mert az a szén-dioxid, amit most a légkörbe pumpálunk, részben évezredekig ott marad.
Csak akkor tud elkezdeni csökkenni a légköri szén-dioxid koncentráció, ha szinte teljes mértékben abbahagyjuk a szén, az olaj és a gáz tüzelését.
Készüljünk egy Mad Max jellegű világra?
A kötet az összeomlás forgatókönyveivel is foglalkozik, Litkai Gergely szerint ezek nagyon ijesztőek. A szerző két lehetséges irányt vázol fel: az egyik „a Mad Max-szerű rémálom”, ahol az állami funkciók leépülnek vagy megszűnnek, a termelékenység a töredékére esik vissza, a hatalmat hadurak gyakorolják és állandósul a háború. A centralizált, erősebb belső kohézióval rendelkező országok esetében valószínűbb az autokratikus rendszerek felemelkedése – ezek azt ígérik, hogy megvédik az országot a menekültektől és a világban uralkodó káosztól.
„Ez egy lehetséges forgatókönyv, ami már sokszor előfordult a világtörténelemben. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy bizony velünk is előfordulhat” – mondta Bart István. De az is elképzelhető, hogy nem omlik össze az aktuális civilizációnk anyagi bázisa és a világrend, ha sikerül az energiaátmenetet globálisan viszonylag gyorsan megoldani.
Az adásban még a következő témák kerülnek szóba:
- Miért kapta a könyv ezt a szokatlan címet?
- Miért nem képes az ember felfogni ezeket a gigászi méretű folyamatokat?
- Erkölcsös dolog-e a mostani kényelmünk kedvéért ráhagyni a szemetünket az utánunk jövő évezredek társadalmaira?
- Hogyan hat a biodiverzitásra a klímaváltozás?
- Miért átgondolatlan a magyar klímapolitika?
- Zseniális mesterfogás vagy történelmi léptékű ballépés az akkumulátorgyár stratégia?
- Mi az a metántraffipax?
