A Zöld könyv podcast legutóbbi adásában Litkai Gergely Mező János Bálinttal, a Greenpeace Magyarország Egyesület ügyvezetőjével tekintette át, a cégek hogyan tolják át évek óta a környezetszennyezés felelősségét a hétköznapi emberre, holott a legnagyobb károkat a bolygónkban mégis csak az óriásvállalatok okozzák. Közös erővel azonban még mindig megmenthetjük a Földet.
„Vegyünk egy példát: Kovács István 40 éves tanár havonta kétszer tudja használni az egyébként régi benzines kocsiját, ami már 20 éves, hogy a gyerekeit furikázza. Kéthavonta tudja megtankolni a kocsit, nem is lenne több pénze rá, mellette pedig BKV-zik. Tehát az ő felelőssége lenne a környezetszennyezés, és nem az Exxon vezérigazgatójáé, aki 15 milliárd dollárt keres évente és 100 millió dolláros egyéni bónuszt kap mellé? Arányos a felelősség, nem?” – hangzik el egy közérthető példa a beszélgetésben.
Ravasz kommunikációs stratégiák
A szóban forgó podcastrész középpontjában Michael E. Mann Az új klímaháború című könyve állt. De mi is ez a kötet?
A nemzetközi hírű klímatudós szerint nem kérdés, hogy háborúban állunk: ráadásul az egyik oldalon a fosszilistüzelőanyag-ipar és a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok sorakoznak, a másikon pedig mindenki más, aki tenni akar a katasztrofális kimenetelű globális klímaváltozás ellen.
Mann úgy látja, hogy a klímaváltozás túlságosan égető probléma ahhoz, hogy a megoldás kulcsa az egyén kezében legyen.
Óvatosságra int mind az egyéni felelősség túlzott hangsúlyozásával, mint pedig a küzdelem feladása felé terelő pánikkeltéssel kapcsolatban.
A könyv azokat a kifinomult módszereket részletezi, amelyekkel a nagyvállalatok és a lobbistái próbálják megakadályozni a számukra előnytelen környezetvédelmi szabályok bevezetését. Kedvelt stratégiájuk a figyelemelterelés és a probléma bagatellizálása.
Ennek ellenére a szerző úgy látja, hogy van remény, és elkerülhető a legrosszabb forgatókönyv, ha közösen fellépünk. Hogy hogyan, ehhez is ad útmutatót.
