Visky András: Lucifer az embert nem szabaddá, hanem a rombolás „alkoholistájává” akarja tenni

Az Imigyen szóla Zarathustra Richard Strauss 1896-ban befejezett szimfonikus műve, melyet a 19. századi német filozófus, költő Friedrich Nietzsche azonos című főműve inspirált. Arra a kérdésre, hogy miként lehet egy filozófiai munkát a zene nyelvére átültetni, Strauss a következő választ adta: „Nem szándékoztam filozofikus zenét írni, vagy akár zenei portrét festeni Nietzsche nagy művéről. Sokkal inkább kívántam zenébe átültetni az emberiség fejlődésének eszméjét a kezdetektől a valláson s a tudományon keresztül Nietzsche ember feletti ember fogalmáig.” A szimfonikus költemény első 21 ütemét Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje óta az is ismeri, aki még soha nem hallott Richard Straussról vagy Zarathustráról.

Az Elveszett Paradicsom a 17. századi angol költő, John Milton epikus költeménye, melyet 1674-ben adtak ki, és címének megfelelően a bűnbeesés és a Paradicsomból való kiűzetés bibliai történetét dolgozza fel. Lényegi kérdése az eleve elrendeltség és a szabad akarat szembenállása, főhősének pedig Lucifert, a bukott angyalt választja. A szöveg óriási hatást gyakorolt a későbbi idők művészetére, sokak szerint Friedrich Nietzsche fent említett főművét is inspirálhatta. 

A harmadik mű, amelynek első felvonása megjelenik az esten, a Tragœdia Temporis, melyben Gyöngyösi Levente és alkotótársai értelmezik újra Madách klasszikusát, Az ember tragédiáját. A zeneszerző ezzel az opera és az oratórium jegyeit is magán hordozó alkotással 2020-ban díjat nyert a Müpa Zeneműpályázatán. Gyöngyösi, aki a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője, korábban is dolgozott már fel irodalmi művet (Babits A gólyakalifa című regényét, illetve Bulgakovtól A Mester és Margaritát), így nem volt számára ismeretlen a terep, de azért az irodalom jeles szerzőit is segítségül hívta az alkotói folyamathoz. Az előadás librettóját Kiss Judit Ágnes írta, a koncepcióért és a dramaturgiáért pedig Visky András író, drámaíró, dramaturg felelt, akit e-mailben kérdeztünk erről a nagyívű, izgalmas feladatról. 

Visky András: Istennel ültem le kártyázni a regényt írva

Szerdán Margó Olvasókör lesz: Visky András a regény kezdeteiről, “révült írás-lelkigyakorlatról” és a bibliapókerről is mesélt előzetesen.

Tovább olvasok

Ön közismerten színházi ember, de részt vett korábban opera vagy oratórium létrehozásában?
Két, többször bemutatott és lemezen is megjelent stúdióoperához írtam librettót korábban, mindkettőt Demény Attila zeneszerző felkérésére. Az első George Orwell Állatfarmja alapján készült, a második esetében Örkény István egypercesei voltak a kiindulópont. Dolgoztam Selmeczi Györggyel is, vele Káin és Ábel bibliai történetét dolgoztuk fel egy csaknem másfélszáz gyermekszereplőt felvonultató nagyszínpadi daljátékban.

Mennyiben követel mást ez a komolyzenei műfaj egy dramaturgtól? Melyek a nehézségek, mire kell figyelni, mennyiben kell másképp gondolkodni?
Közvetlenül Gyöngyösi Levente felkérése előtt Silviu Purcărete rendezővel dolgoztam Az ember tragédiáján, és ott sem klasszikus dramaturgi feladataim voltak, hiszen a madáchi műből egy két óránál rövidebb anyagot kellett létrehozni, ami sokkal közelebb állt egy szikár librettóhoz, semmint a drámai költemény ismert poétikus áradásához. A színészek többet énekeltek, mint beszéltek az előadásban, Vasile Şirli zeneszerző a próbafolyamat alatt is írt kórusokat és áriákat nekik, ezeknek kellett megfeleltetnem Madách szövegét.

Az ember tragédiája átdolgozásának miért éppen az idő tragédiája (Tragœdia Temporis) lett a címe?
A Tragœdia Temporis nagyon eltávolodott Az ember tragédiájától. Madách drámai költeménye kiindulópont és értelmezési keret ugyan, de ez inkább egy mai és nagyon személyes Divina Commedia. Talán félrevezető lett volna megtartani az eredeti címet. A mostani, némiképpen filozofikus, de talán nem végleges cím azt sugallja, hogy mindannyiunknak szembe kell néznünk a saját időnkkel, és

meg kell küzdenünk azért, hogy ajándékba kapott életünk valódi jelentéseket hozzon létre.

Milyen lényegesebb változtatások történtek az eredeti műhöz képest?
A legfontosabb a gyermekszereplő színrelépése. A Gyermek nálunk időtlen, mint Az Úr, hiszen a Példabeszédek könyve szerint a világ teremtésénél már jelen volt és Az Úr színe előtt „játszott”. Nemcsak messiási előkép a Gyermek, hanem a teremtés lényegének a megmutatása is, hogy tudniillik az erőszak nem volt benne az eredendő isteni elgondolásban. Az erő és erőszak útján érvényesített igazság idegen a szeretet istenétől és a teremtés szellemétől, ez mindenestől az ember találmánya, és történelemnek nevezzük. Amikor Kolozsváron több héten át felépítettük a cselekményvázat, nem gondoltam volna, hogy a szcenikus oratórium első felvonásának a nyilvánossá válása ilyen egyértelműen helyezkedik szembe a vérrel átitatott hétköznapjainkkal. És itt nemcsak a háborúra, hanem az erő új kultuszára is gondolok, amely meghatározza a politikai cselekvés fő csapásait.

Mire próbálták helyezni a hangsúlyt a Madách-mű számtalan kérdése közül? Inkább a történelmi szükségszerűség vagy a filozófiai eszmék állnak az újraértelmezés középpontjában?
Nem hiszek a történelmi szükségszerűségben, ez pusztán az etikai döntések elhárítására kitalált nyomorúságos magyarázat, ami a leplezetlen emberi kegyetlenkedésekre és uralmi őrületre szór tudományos szenteltvizet. Az oratórium „alulról” mutatja meg a történelmet, és ez nem idegen Madách szellemétől, sőt. A mi olvasatunk szerint

Lucifer egy nagyszájú kisördög, aki üres „igazságokat” puffogtat, és az embert nem szabaddá, hanem a folyamatos harc és a rombolás „alkoholistájává” akarja tenni.

Napjainkban is a függőségek rendszerét tekintjük a szabadság nagy vívmányának. Az ember viszont mindig gyönge és törékeny, a Gyermek – Éva – Ádám hármas mutatja, hogy vigyázni egymás méltóságára tesz emberré bennünket, semmi más.

A program a 10. Színházi Olimpia részeként valósul meg.
Az április 12-i programról bővebb információt itt találsz, jegyeket pedig itt tudsz vásárolni.