Totó - Ilyen az Óz, a nagy varázsló a kutya nézőpontjából

A nézőpontváltó regények – és musicalek – korszakát éljük. December 5-én érkezik a mozikba a Wicked, a Frank L. Baum klasszikus regénye, az Óz, a vagy varázsló (más változatban Óz, a csodák csodája) alapján készült musical. A gonosz boszorkány előtörténetére még kicsit várnunk kell, addig azonban elolvashatjuk A. J. Hackwith regényét, Totó, a kiskutya szemszögéből. Hogy Dorka apró jószágja a világirodalom és a filmek egyik legismertebb ebe egyértelműen jelzi, hogy külön wikipedia oldala van.

Hackwith, A. J.

Toto

Penguin LLC US, 2024

Megveszem

A szkeptikus kiskutya

Hosszan foglalkoznak például a fajtájával. Maga az író, Baum sosem határozta meg egyértelműen, csupán annyit írt róla: "apró fekete kutya volt hosszú, selymes szőrrel és apró fekete szemekkel, amik vidáman csillogtak vicces, pöttöm orra két oldalán". Az első kötet illusztrációi alapján széles körben elterjedt vélemény lett, hogy Cairn vagy Yorkshire terrier. Az 1939-es változatban is Cairn terrier alakította Totót. A kiskutya ráadásul - szerepéhez mérten - magasabb gázsit kapott, mint némelyik ember színész. 

Totó fizikailag apró, a cselekmény szempontjából azonban lényeges alak. Legtöbbször ő indítja be a történéseket:

őt próbálja elkapni Dorka, amikor a tornádó elragadja őket és a függöny elhúzásával ő leplezi le a Varázslót. Baum szerint Totó óvta meg Dorkát attól, hogy ő is beleszürküljön a kansasi környezetbe.

A. J. Hackwith regényében maga Totó narrálja a jól ismert történetet a saját nézőpontjából és persze a véleményével ellátva. A kiskutya Dorkával, Emmi nénivel és Henrik bácsival éldegél a tanyán, amíg a házat – benne a kislánnyal és Totóval -– fel nem kapja a szél és Óz birodalmába repíti. Ezzel a páros be is lopja magát a helyiek szívébe, mivel pont a Gonosz Keleti Boszorkányon landoltak. A boszorkány cipőjével, Glinda iránymutatása alapján elindulnak a Smaragdvárosba a sárgaköves úton, hogy megkérjék a varázslót, jutassa őket vissza Kansasbe. 

Totó, a forradalmár

Hackwith regénye önmagában is olvasható, de többlettartalmakkal gazdagodik, ha ismerjük Baum köteteit vagy legalább az 1939-es filmet. A Totó regény cselekménye többségében az eredeti nyomvonalán halad, némileg modernizálva. A kutya "őrült tündérországnak vagy egy haldokló lázálmának" titulálja a helyet, ahova megérkeznek. Nem fogja vissza a véleményét, viccelődik és élvezi, hogy Óz birodalmában ő is tud beszélni, ahogy más állatok (gyakran káromkodik is). Érdekes módon az egyetlen, aki nem érti őt éppen Dorka, de ezt nem magyarázza meg a könyv. 

Nem igazán osztja gazdája honvágyát sem. "Kansas szörnyű volt!" - jelenti ki. Ennek ellenére szkeptikus a helyiek vendégszeretetével kapcsolatban is, akik szerinte "egy egész falunyi mániákus, Lolitának öltözött influenszer". A gyanakvása csak nő Glinda, a saját bevallása szerinti jó boszorkány megjelenésével. Amikor pedig a nő kijelenti, hogy Dorka biztosan jó boszorkány, mert szép, mert a rosszak csúnyák teljesen kikel magából. "Micsoda objektíve hamis és testszégyenítő kijelentés, ami nem való másra, mint hogy fenntartsa az értelmetlen társadalmi szépségideálokat, amelyekről tudom, hogy Dorka is hülyeségnek tartja."

Az út során találkoznak a Gonosz Nyugati boszorkánnyal, aki Totó szerint egy goth-punk tinédzser Keith Richards frizurával és ormótlan bakancsokkal. Később összeszedik a Madárijesztőt, akit büntetésből akasztottak fel, mert sövényvarázslattal segítette a falusiakat. A házi varázslást ugyanis betiltotta a Varázsló. Totó összebarátkozik egy szókimondó szocialista kék szajkóval, akit Varjúnak hívnak (mert azt hiszi, hogy ő is az). Ő mesél neki a birodalom felszín alatti politikai zavargásairól, amelyekben a madarak állnak a forradalom élére.

Hamarosan csatlakozik hozzájuk egy fejszét lóbáló, gyilkos fémember, Nick Chopper, aki csak annyit tud mondani: csop, valamint Nick testvére, Lettie, továbbá a Mumpicok királya és az Oroszlán, az Állatok Királyságának pacifista vezetője, akinek hatalmára tört a Tigris. Totó teljes lelkesedéssel támogatja a forradalmat, a többiek kicsit óvatosabbak. Amíg el nem jutnak Smaragdvárosba, ami egy militarizált, fallal körülvett hely, a Varázsló pedig félig aljas önkényúr, félig gonzó milliárdos.

A politikai szatíra műfajával A. J. Hackwith regénye Baum eredeti műveihez kanyarodik vissza. Könnyű felfedezni a párhuzamokat a saját valóságunkkal. Idegengyűlölet, nőgyűlölet, rasszizmus, homofóbia, hogy csak a fontosabbakat emeljük ki. Hackwith megközelítése egyedi és szórakoztató.  

Forrás: Washington Post