„Ez már hosszabb, mint egy házasság” – Megnéztük az 55 éves Kalákáról szóló filmet

„Ez már hosszabb, mint egy házasság” – Megnéztük az 55 éves Kalákáról szóló filmet

Idén 55 éves a Kaláka, a zenekarról Pigniczky Réka forgatott egészestés dokumentumfilmet. A Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig 96 percben nem egyszerűen a zenekar történetét meséli el, hanem egy kontinenseken átívelő út krónikája is – egy váratlan fordulattal kiteljesedő küldetésé, amivel még Kányádi Sándor bízta meg a Kaláka tagjait.

Nyitókép: 56films/Pigniczky Réka

Sándor Anna | 2024. május 29. |

„Jó lenne, ha visszavinnétek dalban oda, ahol született” – ajánlotta a Kaláka figyelmébe Románc című versét Kányádi Sándor, a feldolgozás pedig azóta a zenekar legnépszerűbb számai közé tartozik:

A kolumbiai Cartagena városához szóló bódult szerelmes költemény 1983-ban született egy személyes látogatás hatására (hasonlóképpen, mint a Dél keresztje alatt), a Kaláka pedig a szenvedélyes lüktetést és a karibi hangzást is megidézte 1999-es feldolgozásában. 

Két évtizeddel később az összmagyarsággal és 1956 témájával foglalkozó amerikai-magyar rendező, Pigniczky Réka és Gryllus Dániel, a Kaláka vezetője egy lehetséges dokumentumfilmről egyeztetett. Gryllus nem volt benne biztos, hogy kell a film, hiszen annyi felvétel készült már róluk, a pályafutásuk a kezdetektől alaposan dokumentált. Felmerült viszont, hogy a világ több tucat országában fellépő zenekar még nem járt Kolumbiában, és vele az ötlet:

mi lenne, ha tényleg visszavinnék a Románcot Cartagenába?

A furulya, a citera és Mikó István nagy ötlete

„A Kaláka visszafele megy abba az időbe, amikor a zene és a vers még egyáltalán nem vált külön egymástól”, mondja Lackfi János (a zenekar barátja és a kapolcsi Kaláka Versudvar visszatérő házigazdája) a filmben. A megzenésített vers műfaja mára elválaszthatatlanul összeforrt a Kaláka nevével. A dokumentumfilm pedig a dél-amerikai út jeleneteivel párhuzamosan ennek az összeforrásnak is elmondja a történetét.

„Szeretjük a zenét és szeretjük az irodalmat” – mondja Gryllus Dániel egy hetvenes évek elejéről származó archív felvételen. Akkor már javában zenéltek, az indulásuk pedig egybeesik a korszakkal, amikor itthon a fiatalok vagy beat, vagy népzenei formációt alapítottak. Gryllus Dániel az utóbbit szerette volna, amikor barátja, a zenekar társalapítója, Mikó István felvetette: miért nem nyúlnak inkább a versekhez? Szinte kiapadhatatlan, csodálatos tárháza lenne a dalszövegeknek.

-Kaláka még Mikó Istvánnal, 1972-ben. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Kaláka 1972 - Fortepan/Szalay Zoltán

Mikó végül nem maradhatott a zenekarban, mert a korabeli szabályok alapján színművészetis diákként nem léphetett fel máshol, érkezett viszont Dániel testvére, Vilmos; Mikó osztálytársa, Radványi Balázs; a gyerekkori barát és iskolatárs Huzella Péter; az egyetlen végzett zenész a csapatban, Becze Gábor; valamint a betlehemezős fellépéseken Vilmost helyettesítő Major Gábor. Mind megszólalnak a filmben, ami a különböző évtizedekből származó archív felvételeket vegyíti a mai interjúkkal – szerencsére elég kreatívan. 

A játék – és ez most nem Kosztolányié

A dokumentumfilmek egyik kortárs kihívása, hogyan legyenek többek unalmassá váló beszélő fejes felvételek soránál. Pigniczky Réka jó érzékkel és ritmussal nyúlt a rendelkezésére álló anyaghoz.

Nagy erénye a filmnek, hogy nemcsak bemutatni képes a Kaláka-jelenség egyik meghatározó vonását, a játékosságot, hanem a saját szervezőerejévé is emeli.

Aki meghallgatott már kettőnél több Kaláka-számot (és itt nem csak a gyerekdalokra gondolok), tudja, hogy úgy a dallamépítés, mint a hangszerelés és az előadásmód egyik markáns jellemzője az örömteli játék, az egyszerre finom és furfangos megoldások.

A film erre a saját eszköztárával válaszol, például akkor, amikor a Magyar népmesék (aminek zenéjét és minden kis zörejét is a Kalákának köszönhetjük) rajzaival és stílusában mesél a zenekar kezdeteiről: egyszer volt, hol nem volt, volt két építészhallgató Gryllus-fivér.

A film technikai és zenei csúcspontjai közé tartoznak aztán azok a jelenetek, amikor egy-egy Kaláka-szám úgy hangzik el, hogy különböző darabokból illesztették össze a vágószobában: azaz egy-egy sora, részlete a különböző évtizedekből származó felvételekből való. Pigniczky Réka a vetítést követő beszélgetésen elmesélte, hogy amikor a vágó Hargittai László először meghallotta az ötletet, nem hitt benne, hiszen az évtizedek alatt annyit változhat, hogyan ad elő egy zenekar egy számot – ez pedig olyan technikai kihívásokat jelenthet a filmeseknek, amiket nem biztos, hogy megéri vállalni, ha egyáltalán kivitelezhetők. Amikor viszont a különböző Kaláka-felvételeket egymás mellé tették, tökéletesen illeszkedtek. 

-

Pigniczky Réka ©56films 

Erdélytől a Karib-tengerig

Hogyan és miért írta át a Kaláka kedvéért Weöres Sándor az egyik verssorát? Milyen kalandokat élt át a zenekar, amikor egy rövid ideig együtt léptek fel Latinovits Zoltánnal? Melyik legendás színházi rendező ajánlott nekik többször is feldolgozásra verseket? Hogyan vélekedik Huzella Péter a saját távozásáról a zenekarból? És egyáltalán, hogyan lehet együtt dolgozni 55 évig? „Ez már hosszabb, mint egy házasság, mi sem gondoltuk volna, hogy ennyi ideig tart” – mondja Becze Gábor a film egy pontján, aztán hozzáteszi, hogy azért a feleségeknek nehezebb, hiszen nagyon sokat vannak távol tőlük.

Ez a távolság persze rengeteg ember számára a közelséget is jelenti. 

A közelséget az irodalomhoz, a zenéhez, a magyar nyelvhez, sőt, identitáshoz.

A film ennek a közelségnek sokféle rétegét hűen visszaadja. Például abban, ahogy egy kislány a szája elé kapja a kezét meglepett örömében, amikor a Kaláka váratlanul besétál az órájára Csíkszeredában. Vagy ahogy egy argentin magyar tanár félig spanyolul mutatja be a zenekart a közösségi ház(?) udvarán összegyűlt másod-harmadgenerációs magyaroknak, mielőtt beindul a közös játék és zenélés a dél-amerikai országba immár visszatérő Kalákával.

Meg persze Cartagena – a kolumbiai város, amit a zenekar addig a pillanatig csupán Kányádi vágyakozó sorain keresztül ismert. És a vágyakozás gyakran idealizál is. Megható a kissé megilletődött Gryllus Dánielt figyelni, ahogy arról beszél, hogy a karibi város más, mint amilyennek elképzelte.

Cartagenában nincs emigráns magyar közönség, de a zene univerzális, és elő is adják a városról szóló dalt a helyieknek – és velük zenélnek az ottani ütőhangszeres fiatalok is.

„A zene érzékenyíti a lelket és empatikusabbá tesz, erre ma nagy szükség van”

– mondja Gryllus Vilmos a filmben, és nem vitatkozom, csak eszembe jut az is, hány verset tudok azért fejből, mert annyit hallgattam tőlük. Elmondani nem is tudnám őket, csak énekelni.

Hol és mikor láthatod a filmet?
A Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig nyilvános premierje a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztiválon lesz június 14-én. Vetítik még az egri Kaláka Fesztiválon is. Nyáron láthatod a Balaton körüli kertmozikban (például Fövenyesen, Balatonakaliban és Zamárdiban). Ősszel bemutatják egy rövidebb verzióját a Dunán, valamint a teljes filmet műsorra tűzik az artmozik is.
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Közös ünnepi albumot készített Lackfi János és Gryllus Dániel

Itt járt a Földön címmel különleges kiadványt jelentetett meg a Kaláka vezetője és a József Attila-díjas költő. Egy teljes dalciklust írtak bibliai gondolatokra épülő művekből.

...
Hírek

Így búcsúztak az írók Kányádi Sándortól

...
Nagy

Kányádi vidámságára hatalmas szükség van a "búvalbélelt világban"

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

A hét könyve
Kritika
Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír
...
Podcast

Kiss Noémi: Tegnap még a neveden szólítottak, másnap már csak anya [Podcast]

Az Ezt senki sem mondta! EXTRA első epizódjában Ott Anna Kiss Noémivel beszélget anyaságról, hitről és a szerző Ikeranya című könyvéről.

...
Nagy

Egy gyilkosságról szóló könyvben helyet kell kapnia az életnek is

A Cervantes Intézetben mutatták be a Pulitzer-díjas Cristina Rivera Garza kötetét. A Liliana legyőzhetetlen nyara a szerző 30 éve megölt testvérének történetét meséli el. Szó esett gyászról, utazásról és arról is, hogy teremthet egy gyilkosság közösséget és nyelvet.

Szerzőink

...
hhz

Kiss Noémi: Tegnap még a neveden szólítottak, másnap már csak anya [Podcast]

...
Sándor Anna

Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír

...
vl

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

Podcastok
...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

...
Zöld

Litkai Gergely: A szemetesünk a legjobb tükör, hogy lássuk, min kell változtatnunk // Dobd ki a szemetest!

...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

...
Zöld

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

...
Podcast

Litkai Gergely: Tízmillió faj segít túlélnünk, ha megtanulunk együttműködni velük / Az élet szövete 

...
Zöld

Litkai Gergely: Mennyire vagyunk felelőtlenek a nukleáris anyagokkal? / A katasztrófa küszöbén

...
Zöld

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

...
Zöld

Litkai Gergely: Miért kell elképzelnünk a jövőt?