„Az átlagos írók eredetiségre törekednek, de a nagy írók… lopnak” – mondja Richard E. Grant a The Lesson című thriller előzetesében (a film premierje a jelenleg is zajló Tribeca Filmfesztiválon volt). Grant ebben egy sikeres írót játszik, J.M. Sinclairt, aki egy eléggé pazar házban él a feleségével (Julie Delpy) és Bertie nevű fiával (Stephen McMillan). Utóbbi mellé érkezik egyfajta korrepetitorként Liam (Daryl McCormack), nem mellesleg maga is feltörekvő író, aki bálványozza Sinclairt. A feleség figyelmezteti Liamet, hogy csak a munkájára koncentráljon, és kerülje a férjét. Persze hiába, ráadásul egyre több titok derül ki a család tragikus múltjából, és egyre erősebb a gyanú, hogy Sinclair nagyszerű regényei talán nem is saját kútfőből eredtek. A filmnek már az előzetese is eléggé ígéretes (magyar bemutatóról egyelőre sajnos nem tudni), Grant és Julie Delpy pedig lubickolnak a szerepben.
Amúgy mindketten szerepeltek már olyan alkotásban, amely írókról szól: Grant az Anaïs Nin és Henry Miller párizsi találkozásáról szóló Henry és June-ban (1990), Delpy pedig a Mielőtt lemegy a Napban (2004) Ethan Hawke oldalán. Az írói lét időről időre megmozgatja a rendezők fantáziáját, és elég sok emlékezetes film készült már valós vagy fiktív írókról és költőkről, ezek közül választottunk ki most ötöt – és bónusznak mutatunk két viszonylag friss magyar alkotást.
Wonder Boys – Pokoli hétvége (2000)
Michael Chabon saját írói frusztráltságát írta bele a Fenegyerekek című regénybe, amelynek ki más lenne a hőse, ha nem egy író, a saját maga által teremtett szövegszörnnyel hadakozó Grady Tripp, aki mindenki elől elhallgat valamit: az ügynöke elől a befejezetlen és megfeneklett kéziratát, a felesége elől a szeretőjét, a szeretője elől az obligofóbiáját, a tanítványa elől az írói tehetetlenségét. A magyar megjelenéskor ezt írtuk a könyvről: „Az őrült kalandok mellett Chabon (...) semmi másról nem ír, mint magáról az írásról és az íróságról. Arról az energiát, idegrendszert, tehetséget, kitartást követelő folyamatról, aminek a végén senki sem garantálja a sikert, és ahol az írónak akkor is írnia kell, ha azt érzi, értelmetlen az egész. Az íróság ugyanis nem a megjelent könyvek számáról szól, hanem magáról az írásról. Hogy az író akkor is ír, amikor éppen nem ír, vagy nem azt írja, amit írni akar, vagy írás közben azokról a könyvekről fantáziál, amelyeket akkor írna, ha éppen nem az aktuális könyvét írná.” A regényből 2000-ben Michael Douglas, Tobey Maguire, Frances McDormand és Robert Downey Jr. főszereplésével készült film.
Teljes napfogyatkozás (1995)
Arthur Rimbaud és Paul Verlaine viharos viszonyát mutatja be az Agnieszka Holland rendezte Teljes napfogyatkozás, amely két nagyszerű költő a korban botrányosnak tekintett kapcsolatát mutatja be. A film Christopher Hampton 1967-es színdarabját vette alapul, a fiatal Rimbaud-t Leonardo DiCaprio, Verlaine-t David Thewlis alakította benne. Az alkotás azután került megint az érdeklődés középpontjába, hogy Moldovai Katalin rendezésében és Elfogy a levegő címmel film készült egy 2017-es incidensről: akkor azért hurcoltak meg egy tordai irodalomtanárt, mert a Teljes napfogyatkozást ajánlotta a tanítványainak. A készülő filmről és az esetről ITT írtunk hosszabban.
Az órák (2002)
Három nő a főhőse a három idősíkon játszódó Az órák című filmnek (amelynek alapját Michael Cunningham azonos című, Pulitzer-díjas regénye adta): Virginia Woolf (Nicole Kidman) a húszas években a Mrs. Dalloway megírása és egyre romló mentális állapota miatt gyötrődik, a fiatal feleség Laura (Julianne Moore) az ötvenes évek Amerikájában éppen a Mrs. Dallowayt olvasva kérdőjelezi meg egész addigi életét, Clarissa (Meryl Streep) pedig, napjaink Mrs. Dalloway-je, egy haldokló barátnak próbál egy kis örömöt okozni. Bár sok év választja el őket, kétségeik, kérdéseik, félelmeik mégis hasonlóak.
Tortúra (1990)
Stephen King azonos című regényét dolgozta fel az 1990-es Tortúra (rendező: Rob Reiner). A sztori szerint a sikeres író, Paul Sheldon (James Caan) autóbalesetet szenved a hóviharban, egy Annie Wilkes nevű ápolónő menti meg (Kathy Bates). Az ő házában tér magához az író, aki hamarosan azzal szembesül, hogy egy vérbeli rajongójával hozta össze a sors – akinek ráadásul határozott elképzelései vannak Sheldon könyveivel és sorsával kapcsolatban: a rögeszmés Annie ugyanis lényegében túszul ejti az írót, ezzel pedig alaposan feladja a leckét Sheldonnak. A rajongó antagonista megformálása 1991-ben Oscar-díjat hozott Kathy Batesnek.
Sylvia (2003)
Szerelemről, árulásról és a saját hang megtalálásáról szól a Christine Jeffs rendezte Sylvia: Sylvia Plath és Ted Hughes története akár a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” jegyében is íródhatott volna, de Sylviának hamar rá kell döbbennie, hogy férjétől bizony más nők is el vannak ragadtatva. Az asszony férje árnyékában él, miközben küzd azért, hogy alkotóként megtalálja a saját útját. A 2003-ban bemutatott alkotás két főszerepében Gwyneth Paltrow és Daniel Craig látható.
Szia, Életem! (2022)
Az elmúlt években két olyan magyar film is a mozikba került, amelyeknek író a főhőse. A Szia, Életem!-ben (rendezők: Rohonyi Gábor és Vékes Csaba) a Thuróczy Szabolcs alakította írónak egyszerűen elfogyott az ötlete és az ihlete, kiadója és az ügynöke (!) a fülét rágja, de semmit sem halad az új könyvével - különösen azok után nem, hogy egy nap beállít egy régi barátnője és a férfira bízza addig sosem látott fiát. Hogyan forgatja fel egy középkorú férfi életét egy kisgyerek, miként hangolódik egymásra apa és fia, és a kényszerű együttlét hogyan indítja be az író fantáziáját? A vígjáték ezekre a kérdésekre is választ ad, vagy legalábbis keres.
Így vagy tökéletes (2021)
Mihez kezd egymással a hardcore szépirodalomban utazó, de íróként kevésbé sikeres András (Fekete Ernő) és a spirituális könyvével, az Így vagy tökéletessel az eladási csúcsokat döntögető Kata (Béres Márta)? A romantikus vígjátékok receptje szerint természetesen egymásba szeretnek. Az út addig még rögös, és először csak egy pletyka röppen fel róluk, ami viszont akár még kapóra is jöhet a férfinak. A Varsics Péter rendezte film erősen filterezve mutatja be az úgynevezett valóságot, a végén viszont mindenkit utolér a happy ending - talán az egy szem életunt kritikust (Hegedűs D. Géza) kivéve.
A könyvkiadás - és persze az írók meg az úgynevezett irodalmi élet - örvén a svéd Lisa Langseth készített nagyon szórakoztató sorozatot, ez a Szerelem és anarchia, amelynek második évadáról itt írtunk hosszabban:
A Szerelem és anarchia a második évadban is hozza, amit a címben ígér, és talán az eddigieknél is mélyebbre merül a könyvkiadás bugyraiba. A vidámkodás mellett ugyanakkor a svéd sorozat kiötlője, Lisa Langseth nem rettent vissza attól sem, hogy keményebb témákhoz nyúljon, így aztán a gyász, az egzisztenciális szorongás és a feleslegessé válás érzése is felvillan az új részekben. Enyhén spoileresen folytatjuk.
Tovább olvasok
