Az auschwitzi tetováló Lale Sokolov igaz történetét mondja el, aki Auschwitz-Birkenau tetoválójaként bárki másnál több borzalmat látott. Találkozott minden fogollyal, hiszen ő karcolta a bőrükbe a számokat, látta Mengelét dönteni a társai sorsáról, ő volt az egyetlen fogoly, aki élve jött ki egy gázkamrából, és azon kevesek közé tartozott, akik a koncentrációs táborban találkoztak szerelmükkel (és későbbi feleségükkel). Sokolov soha nem beszélt minderről, majd a szabadulása után 60 évvel, friss özvegyként összesodorta az élet Heather Morris kezdő íróval, aki elérte, hogy a férfi mesélni kezdjen a traumatikus múltjáról.
Most a Sky/Peacock produkciójában készül tévés feldolgozás a könyvből: Harvey Keitel az idős Lale Sokolovot alakítja majd, fiatalkori énjét pedig Jonah Hauer-King. Heather Morris tanácsadóként vesz részt az adaptációban, amiben őt Melanie Lynskey játssza, írja a Deadline.
Az irodalom nagyon fontos szerepet játszik a holokauszt emlékének megőrzésében. A túlélők beszámolói, visszaemlékezései lehetővé teszik, hogy az utókor is tisztában legyen az elkövetett bűnök és kegyetlenségek mértékével. 
“Lale a koncentrációs táborban töltött idő alatt sok embert próbált megmenteni. A tetoválói munkáért járó extra fejadagját rendszerint szétosztotta mások között. Az életét kockáztatta azért, hogy a falubeli lengyelektől kolbászt és csokoládét vásároljon lopott ékszerekért cserébe. A megszerzett ételt titokban a leginkább rászorulóknak adta. Morris elmondása szerint ennek ellenére nem gondolta azt magáról, hogy bátor lett volna” - írtuk a könyvről szóló cikkünkben, amikor Morris a könyv keletkezéséről is mesélt nekünk: “Amikor leszerződtem a kiadómmal, azt szerették volna, hogy memoárként írjam meg a történetet. Először belementem, de hamar rájöttem, hogy nem szeretem az életrajzi könyvek korlátait. Egy biográfia nem engedte volna meg, hogy Gita annyira a történet részese legyen, amennyire én szerettem volna, ahogy azt sem, hogy játsszak az idősíkokkal – magyarázta akkor, hozzátéve, hogy végül azért döntött a regényforma mellett, mert fontos volt neki, hogy úgy adja át a történetet, ahogy azt Lale elmondta neki.”
Egy újabb találkozás alkalmával a szerző azt is elmondta nekünk, hogyan kezdtek el együtt dolgozni Sokolovval: 2003-ben “ismerkedett meg az akkor nyolcvanas éveiben járó Lale Sokolovval, aki úgy döntött, szeretné megtörni a több évtizedes hallgatást, és beszélni szeretne valakivel az Auschwitzban töltött idejéről, és a feleségével, Gitával való találkozásukról. A forgatókönyvíróként dolgozó szerző ekkor még nem sejtette, mibe csöppen bele, a találkozás előtt szinte alig tudott valamit a holokausztról, hiszen egy új-zélandi apró faluban járt iskolába, ahol a tananyag csak érintőlegesen szólt a második világháborúról. A férfival való megismerkedés és az azt követő három évnyi beszélgetés és kutatás azonban mindent megváltoztatott.”
