Január 5-én átadták a 2025-ös Golden Globe-díjakat, amire sokan az Oscar-gála előszobájaként tekintenek. Nagyot nyert a magyar építészről szóló, Budapesten forgatott A brutalista, az Emilia Pérez is tarolt, és a díjátadó után mindenki Demi Moore visszatéréséről beszélt, aki karrierje során először nyert komoly díjat. A szer testhorrorban megmutatta, hogy messze nem csak egy „popcorn színésznő”, ahogy azt pályafutása elején valaki odavetette neki. De mindezeken túl van még a gálának egy csodálatos és megható pillanata: Fernanda Torres brazil színésznő győzelme.
Már csak az megérne egy külön cikket, hogy mekkora dolog, hogy a dél-amerikai színésznő maga mögé utasította a hollywoodi színésznők krémjét: a legjobb női főszereplő egy filmdrámában kategóriában Angelina Jolieval (!), Kate Winslettel (!!), Nicole Kidmannel (!!!) és a szintén fantasztikus Tilda Swintonnal és Pamela Andersonnal versenyzett. És győzött. Az övé lett az elismerés az I'm Still Here/Ainda Estou Aqui életrajzi drámában nyújtott alakításáért.
Ezzel Fernanda Torres lett az első brazíliai színésznő, aki Golden Globe-díjat nyert.
Meseszerűen ér össze anya és lánya pályafutása
És ez még nem minden. Köszönőbeszédében is megemlékezett arról, hogy 25 évvel ezelőtt az édesanyja, Fernanda Montenegro is ott ült a Golden Globe-díjátadón, a kategória egyik esélyese volt.
Az 1929-ben született színésznő már évtizedek óta játszott filmekben és televíziós sorozatokban, amikor rátalált a filmszerep, ami elhozta számára a világhírt. 1998-ban a Központi pályaudvar (Central Station) című filmmel futott be, amit ugyanaz a Walter Salles rendezett, akinek a filmjében több mint két évtizeddel később a lánya Golden Globe-díjas alakítást nyújtott. A film Arany Medve-díjat és Golden Globe-díjat nyert, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Fernanda Montenegrót Golden Globe-díjra és Oscar-díjra jelölték,
ő volt az első brazíliai színésznő, akit ilyen megtiszteltetés ért.
Anya és lánya pályafutása meseszerűen ér össze az I'm Still Here filmben, amiben ráadásul a ma 95 éves színésznő is feltűnik. A közösségi médiába ki is került egy videó arról, ahogy Fernanda Montenegro ujjong, amikor kiderül, hogy a lánya győzött.
És még író is
Bár Fernanda Torres nemzetközi sikere valószínűleg most kezdődik, Brazíliában ismert és elismert színésznő, számos díjat kapott, Cannes-ban is díjazták már. Sőt, írással is foglalkozik. Két regénye jelent meg, első könyve, a VÉG magyarul is olvasható. Öt riói öregúr utolsó perceit írta meg, akik hűtlenségről és függőségről vallanak, miközben megcsalt és elhanyagolt asszonyaik próbálnak kitörni a láthatatlanságból.
A könyvről 2016-ban nekünk is mesélt: „Tudtam, hogy az öregségről akarok írni, és kitaláltam, hogy megírom egy Alvaró nevű öregúr utolsó öt percét. Később kiderült, hogy Alvarónak van négy barátja, és rájöttem, hogy ha mindannyiukkal elmeséltetném az utolsó perceiket, lenne egy regényem.”
A regényből azóta tízrészes minisorozat készült. A brazil középosztályról akart beszélni, azt mondta, Brazíliában a mély társadalmi szakadék a legfőbb probléma. „(...) minden alkalommal, amikor leülsz írni, vagy művészetet csinálsz, úgy érzed, beszélned kell erről. Én azokról az emberekről akartam beszélni, akiket nem a politika határoz meg. Egész életemben olyanokkal éltem, akik teljesen máshogy látják a világot, a szüleim voltak az egyetlen művészek a családban.
Mi nem vettünk részt a diktatúra elleni harcban, de nagyon tartalmas életünk volt, emberi problémákkal. Ezekről a problémákról akartam írni, mert ha az emberekről beszélsz, az egész országról beszélsz
– fogalmazott.
Interjúnkban beszélt arról is, hogy szülővárosa, Rio de Janeiro hedonista város, hogy meglehetősen ambivalensen viszonyult a hetvenes években a szexuális forradalomhoz, és hogy Brazíliában mennyire tartanak az öregedéstől. „Brazília a plasztikai sebészet földje, egy egész iparág alapszik a fiatalításon. Ez már rég nem ugyanaz, mint a hippik idején, amikor mindenki fiatal és szabad akart lenni, a pusztításhoz van köze.
A nők hihetetlen dolgokat művelnek az arcukkal, a férfiak tablettákat szednek, hogy erősebbnek tűnjenek, mindenki botoxoltatni jár. Sokkal jobb lenne, ha kicsit természetesebben élnénk meg az egészet
– mesélte.
Igaz történet a brazil katonai diktatúra áldozatáról
Walter Salles I'm Still Here/Ainda Estou Aqui filmje igaz történet egy anya és feleség (Eunice Paiva/Fernanda Torres) nézőpontjából, aki évtizedeken át küzd azért, hogy megtudja, mi történt az 1970-es években bevezetett brazil katonai diktatúrát kritizáló férjével, aki egy napon eltűnt Rio de Janeiró-i otthonából, miután kormányhivatalnokok elvitték, hogy „tanúvallomást” tegyen a hatóságoknak. Kiderült, hogy Rubens Paivát megkínozták és megölték.
Történet arról, hogyan éljünk túl a legnehezebb időkben, mondta a színésznő a Golden Globe-díjátadón. A politikai életrajzi dráma forgatókönyve Marcelo Rubens Paiva, a férfi egyik fiának 2015-ös emlékirata alapján készült.
Nyitókép: Fernanda Torres (balra), Fernanda Montenegro (jobbra) - Forrás: Wikipedia
