Harminc éve berobbant, és azóta is rajongók hadát tudja maga mögött Magyarországon a Csengetett, Mylord? című brit sorozat. A műsor az 1920-as évek intenzíven változó angol társadalomba kalauzol: a Meldrum-házban az arisztokrácia és a cselédek közti helyzetek okozzák a komikus pillanatok sorát – persze jó angol humorba csomagolva.
A sorozatról most egyszerre két könyv is megjelent magyarul, az Az finom lesz! - Minden, ami Csengetett, Mylord? a Helikonnál és az A Csengetett, Mylord? - Univerzum - Interaktív enciklopédia a 21. Századnál. Utóbbi a sorozathoz kötődő korabeli érdekességek sorát tárja fel az olvasó előtt. Mint például: hogyan élhettek a Meldrum-házban fenn és lenn? Mennyi lenne Ivy, Stokes vagy Mabel bére mai számítások szerint? Illik eltartani a kisujjunkat csészéből ivás közben? Vagy hogy mit tudott az a híres Kit Kat Klub? A szerző, Boromisza István most a mi kérdéseinket is megválaszolta.
A sorozat tele van felejthetetlen szereplőkkel, karakterekkel. Neked ki volt a kedvenced, és miért?
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy
Ivy a kedvencem.
Egyrészt Ivy külseje és melegszívűsége édesanyámra emlékeztet, másrészt jó egyensúlyban van meg benne a naivitás és egy adag hetyke szókimondás is, amit csak néha villant fel a sorozatban. A lépcső felettiek közül Charles érseket kedvelem, aki „kolduló körútjaira” mindig napsugaras vidámsággal érkezik.
Szerinted mi a sorozat titka, amivel ennyire betalált a magyar nézőknél? Része lehetett-e ebben a humor mellett annak, hogy a húszas évekbeli angol és a kilencvenes évekbeli magyar is egy nagyon változó társadalom volt?
Első helyen mindenképpen a magyar szinkront említeném, amelyre azóta is egyedülálló módon a kor legnagyobb magyar színészei közül válogattak, például Hollósi Frigyest, vagy Pásztor Erzsit. Teljesen más élmény eredeti nyelven nézni a sorozatot – a magyar verzió meleg, családias élményt nyújt és árnyalja a színészek játékát is. A sikerhez nagyban hozzájárul a rendszerváltás is, hiszen
a keleti blokk sorozatai után a Mylord volt az egyik első, Nyugat és az arisztokrácia életét bemutató sorozat.
Azt hiszem, a szinkron és az újdonság ereje tökéletes recept volt a sikerre.
Boromisza István (Fotó: Boromisza István)
A nosztalgián túl mit adhat ma a Csengetett, Mylord? Miért lehet releváns vagy aktuális ma?
Mivel folyamatos változás vesz minket körül, minden alkalmat megragadunk, hogy valamihez közelebb húzódjunk, ami állandó. A Csengetett, Mylord? éppen ilyen. Karakterei a barátainkká, családtagjainkká váltak az elmúlt három évtizedben, közegük biztonságot nyújt. De ismerek jó pár tizenévest, akik szüleikkel együtt nézik a sorozatot és őket is behúzza a Mylord világa. Továbbá vannak benne olyan örökérvényű toposzok, mint a „jót felemelik, a rossz pórul jár”, „lassan járj, tovább érsz” és „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek”, amelyek hol szívet melengetőek, hol kacagtatóak.
Hozott-e újdonságot a műsor a korabeli vígjátéksorozatokhoz képest? Akár a koncepciójában, akár a forgatás során.
A korabeli angol sorozatokhoz képest igen. Egyrészt az 50 perces epizódok hosszabbak a megszokott 30-40 perces formátumnál, másrészt a szerzők váltogatták a stúdióban, élő közönség előtt felvett jeleneteket a külső helyszíneken, „konzervnevetéssel” ellátott jelenetekkel.
Miből merítettek ihletet az alkotók? Hol érhetők tetten ezek a műsorban?
Jimmy Perry és David Croft nagyon termékeny alkotók voltak és saját elmondásuk szerint a Csengetett, Mylord? volt munkásságuk koronaékszere – még ha nem is ez lett legsikeresebb sorozatuk Nagy-Britanniában.
Perry nagyapja komornyikként szolgált, Croft édesanyja pedig zenés vígjátékokban szerepelt.
Nevelőnőjét pedig Ivynak hívták. Bár az ő gyermekkoruk a harmincas években telt, a sorozatot jellegzetessége miatt mégis a „dübörgő huszas évekbe” helyezték, amikor történelmi és szociológiai okokból elképesztő változásokon ment keresztül a világ.
Interaktív enciklopédia – írod az alcímben. Miért az enciklopédia formátumot választottad? És mitől lesz interaktív?
Érdekes módon az „enciklopédia” szót szinte azonnal a kézirat elejére írtam. Az elejétől fogva tudtam, hogy mi lesz a könyv formátuma, az interaktivitása pedig onnan jött, hogy szerettem volna, ha egyes szócikkek hangfájlokra mutatnak, amik segítenek az olvasónak még inkább elmélyülni a sorozat világában. Minden szócikk mellett QR-kódok szerepelnek, amik egyrészt enciklopádiához méltóan forrásmegjelölések, másrészt alkalmat adnak arra, hogy az olvasó még mélyebben utánaolvashasson egyes részleteknek. A könyvet többféleképpen lehet forgatni:
egyrészt a történelem, Anglia, a szociológia és a gasztronómia szerelmesei önálló olvasmányként is használhatják,
másrészt a sorozat epizódjaival együtt is forgatható, hiszen a könyv kronológiai sorrendben dolgozza fel a részeket, harmadrészt a névmutatóból bármilyen Mylord-témájú kérdésünkre választ kaphatunk. Így akár barátainkkal, családtagjainkkal remek kvízjátékot is játszhatunk.
Számodra mi volt a kutatómunka legizgalmasabb része? Hogyan válogattad össze a „szócikkeket”?
Munkamódszeremre a „rendszerező” szó illik legjobban. Egyszerűen össze akartam gyűjteni minden hiányzó puzzle-darabot, ami a sorozatot univerzummá teszi. A kutatást a főcímzenénél kezdtem és a sorozat utolsó jeleneténél hagytam abba, tehát teljesen lineáris folyamat volt. Először végignéztem a sorozatot angolul, majd magyarul és kijegyzeteltem, hogy mi mindenről szeretnék írni. Ezután megszűrtem a témákat aszerint, hogy az olvasót mi érdekelheti és mi az, ami esetleg már túlzott részletességgel boncolgatja a sorozatot. Ezután következett a szócikkek kibontása, és közben párhuzamosan dolgoztam Kvassai Tibor barátommal az illusztrációkon. Ez volt a legkönnyebb, mert
Tibor elképesztő könnyedséggel ráérzett arra, hogy mit szeretnék viszontlátni a papíron.
Együttműködésünkről az is sokat elmond, hogy az utolsó rajzot szinte napra pontosan akkor küldte el, amikor a kézirattal elkészültem.
Sikerült kapcsolatba lépned az alkotókkal? Ők hogyan fogadták a magyar rajongást?
Igen, az írás első napjaiban kapcsolatba léptem a BBC-vel az esetleges jogokért, akik a David Croft lányai által alapított produkciós irodához irányítottak. Itt sikerült kapcsolatba lépnem Becky Crofttal, aki áldását adta a könyvre, örömét fejezte ki, hogy Magyarországon töretlen a sorozat sikere, és elmondta, hogy egyik testvérének a férje magyar származású. Mindössze egy dolgot kért tőlem: hogy postázzak majd neki egy dedikált példányt a Csengetett, Mylord? Univerzumból.
Ott voltál a 2018-as első hazai közönségtalálkozón – esetleg részt vettél a szervezésben?
Képzeld, legnagyobb bánatomra sajnos nem voltam ott! Mire eszméltem, már minden jegyet elkapkodtak, ezért csak beszámolókat hallottam az eseményről. Nagyon-nagyon remélem, hogy sor kerül még liyen találkozóra, mert már attól is földöntúlian boldog voltam, hogy élőben láthattam Londonban a sorozat forgatásául szolgáló házat, hát még, ha élőben láthatnám a szereplőket!
(Képek a sorozatból: TV2 Comedy)
