Kőrösi Tamás első komolyabb tapasztalata a fotózásról egy családi nyaraláshoz kötődik, ami után a profi fényképész múltú nagybátyja javasolta számára a fotós iskola elvégzését.

A We Love Budapestnél dolgozott, amikor felmerült, hogy kellene valaki, aki a We Love Balaton oldal számára fotózná az ottani helyszíneket és programokat. Ráadásul akkoriban robbant Magyarországon a gasztroforradalom, sok motiváló emberrel és történettel lehetett találkozni.

Mint az interjúból kiderül, Kőrösi családja inkább a Velencei-tóra járt, ahogy fogalmazott: “kvázi újraalkotom azt az élményt, amiből anno kimaradtam.” Ebben az újrateremtő folyamatban pedig az analóg technika is a segítségére sietett. Véleménye szerint az analóg lehetőséget ad a kísérletezésre, például a nyersanyagokkal: “rájöttem, hogy milyen érdekes lejárt negatívra fotózni, de még izgalmasabb, ha ezt mozifilmre teszi az ember, sőt ha lejárt mozifilmre, az lesz igazán különleges.” A digitális fényképezés a tökéletesség érzetéhez képest pedig jobban megjelenik benne az életszerű tökéletlenség. Ez utóbbi őszintesége Kőrösi szerint “hatalmas szabadságot ad”.

“Egyszer például balatoni strandokat kellett volna fotóznom, viszont végig szakadt az eső, digitális géppel nem értek volna sokat ezek a fényképek, de analóg kamerán keresztül nagyon jól nézett ki.” A nosztalgikus témák véletlen együttállásoknak is köszönhetők: egy elhaladó vonat vagy vitorlás mellett feltűnő piros ruhás lány vagy törülköző idős ember. Emellett a fotós számára ideális alapanyagok akár a sorban egymás mellett hagyott papucsok is.

Kőrösi kíváncsisága töretlen, ahogy meséli, “idén nyáron elkezdtem kísérletezni egy új analóg technikával, egy régi Super8-as kamerával mozgóképeken próbálom elkapni az ikonikus balatoni pillanatokat, ebből pedig majd a Margófeszt látogatói is kaphatnak egy kis ízelítőt.”

A teljes interjút itt találod.