Szél Dávid családi és párkapcsolati szakpszichológussal Valuska László beszélgetett a gyerek érkezésekor láthatatlanná váló apáról és az apa számára láthatatlan munkákról. Az interjú teljes terjedelmében a Könyves Magazin 2025-ben megjelent különkiadásában, a szülővé válásról szóló Ezt senki nem mondta! bookazine-ban jelent meg (rendeld meg itt a kiadványt!). Most megmutatjuk a beszélgetés legerősebb mondatait!
Szél Dávid: Az apaság nem véges vagy lezárható
„Annyi önismeretem pedig már, azt hiszem, volt, hogy ebből ne azt értsem meg, hogy nekem nincs helyem itt, hanem azt, hogy igenis kérem a helyem, hiszen együtt akarjuk a gyereket nevelni.”
„Nem ettől lettem eltökéltebb apuka, hanem attól, hogy folyamatosan beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy mit szeretnénk, mit tartanánk jónak.”
„Fontos, hogy a gyerekvállalás nem kényszer. Persze nagyon fárasztó szülőnek lenni, de azt kell tudatosítani, hogy a gyerek nem kérte, hogy legyen, őt a szülők akarták.”
„Ha a nő nem gebed bele a munkába, az mindenkinek jó. Egyéni, párkapcsolati, családi és ha úgy tetszik, nemzeti szinten is.”
„Hiába kelünk ugyanakkor, dolgozunk ugyanannyit, a gyereknevelést is felesben kellene vinni.”
„Az apaság nem véges vagy lezárható, amivel az ebben a tudatban felnövő férfi nagyon-nagyon nehezen tud mit kezdeni.”
„Fontos, hogy a férfi is tudatosítsa magában, hogy neki ez milyen nehézségekkel, szorongásokkal jár, ne tekintse evidensnek a szülővé válást.”
„A férfitől a társadalom azt várja, hogy minden menjen tovább úgy, ahogyan előtte, a nőnek van lehetősége arra, hogy kicsit kiszálljon és »anya« legyen.”
„Nem kell a saját testemen megéreznem ezeket, csak el kell hinnem és fogadnom, hogy ez nehéz. És ez a mentalizációs képesség sokszor hiányzik: érvényesnek gondoljam, amiben a másik van.”
„Úgy vállalunk el egy élethosszig tartó, őrülten nagy projektet, a szülővé válást, hogy zéró felkészültségünk van.”
Nyitókép: Fotó - Valuska Gábor
