Szily László az egyik legmegbízhatóbb újságíró a Földön: ha valaki olvasta az apáknak írt túlélőkalauzát, a Kitolást, majd a folytatását, amiben egytől ötéves korig dolgozta fel a szülő-gyerek viszonyt, vagy az iskolára az apákat felkészítő Beírást, az tudhatja, hogy ezekben semmi hazugság nincs, viszont van oknyomozás, pszichológia, emberkísérlet és humánetológia is. Szily ezekben a könyvekben nemcsak nem hazudott soha, hanem a legőszintébben, és épp ezért a legszórakoztatóbban mesélt arról, hogy a sok öröm mellett mennyi szívással jár a gyerek. Az Idegtartás ebből a szempontból mindenképp a magyar irodalom válasza Karl Ove Knausgard Harcom sorozatára, amelyben a norvég író hat köteten át vezet be a mindennapjaiba: Szily látszólag különböző állatokról és vicces sztorikról ír, valójában érzelmesen vezeti be az olvasót a mikrosztorijain keresztül abba a felnövéstörténetbe, amelynek a végén felelős állattartó lett.
Az Idegtartás - A legnépszerűbb házi kedvencek titkolt bűnei: hogyan NE válassz állatot magadnak tavaly jelent meg a 444 kiadásában. Az Etetés című halbarát horgászkönyvet jegyző Szily dönthetett volna úgy, hogy meztelenül, egy bundában kiáll a város különböző tereire egy táblával, hogy megvédje az állatokat az embertől, de helyette könyvet írt belőle. Bogarakról, törpekecskéről, óriáscsigáról, papagájról, macskáról, kutyáról és az emberről ír. Vagyis arról, hogy ha nem értjük az állatokat, akkor ne hajszoljuk bele magunkat abba a szórakoztató önszopatásba, amit egyébként az állatartás tud jelenteni, mert az állattartás az önmegismerés végtelen útja.
Az Idegtartás, ahogy a podcastból is kiderül, felszakította az elmúlt másfél év élményeit bennem is: akkor költözött be hozzánk egy fantasztikus magyar vizsla. Gyerekkoromban volt vizslánk, imádtam, de szórakoztató, néha bosszantó hullámvasút volt az életünk. Amikor a feleségem bedobta a témát, hogy legyen kutyánk, akkor őszintén be kellett vallanom neki, hogy a kutya szó minden esetben a magyar vizslát jelenti nekem. A nyelvi csapda meghatározta a döntést - szerencsére! Szily könyve abban segít, hogy ne legyünk ilyen csapdák áldozatai, mert szempontjai bármennyire is szórakoztatóak, mégis tök praktikusak, én már ajánlottam az egyik barátomnak, aki épp arra készül, hogy örökbe fogadjanak a családjával egy kutyát.
Szily László könyve szuper olvasmány, ami tényleg szembesíti az olvasót azzal, hogy rohadt jó poén bármilyen állattal együtt élni, de jusson eszünkbe, hogy nemcsak saját magunk vagy családunk, hanem az állatunk életéért is felelősséggel tartozunk. Egy ideális világban, ha valakinek az eszébe jutna, hogy városban állatot tartson, akkor kötelezően el kellene olvasnia az Idegtartást, majd ahogy az aranykalászos gazdáknak a földvásárlás előtt, vizsgázniuk kellene. Milyen jó lenne azt megérteni, hogy egy kis kutya kis kakával jár, egy nagy meg még nagyobbal.
