„A Mardos a bűntudatról és a szégyenről szól, de nem önsegítő könyv: nem halat hoz, hanem halászni tanít. Réz Anna elemzései olyan természetesek és élményszerűek, mintha a játszótéren beszélgetnénk, fél szemünkkel a mászókán lógó gyerekeinken. Szinte fel se tűnik, hogy a szerző eközben egy komplett filozófiai fogalmi apparátust is mozgat, már csak azért sem, mert olvasás közben nem bírunk nem fel-felvihogni a példáin” - írta Kemény István a könyvről, amiben Réz Anna filozófus sok humorral és mély megértéssel ered a nyomába, miért mardos minket olyan gyakran a szégyen és a bűntudat.
A beszélgetés elején rögtön tisztázták a két fogalom közti különbséget, majd szóba került többek között az is, hogyan lehet elérni, hogy több embert érdekeljen a filozófia, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz és a világhoz az érzéseink és a gondolataink, vagy hogyan alakítja át a szégyent és a bűntudatot a globalizált életmód, amiben egy olyan rendszer részei vagyunk, például vásárlóként, amit nem látunk át.
Interjúnkban beszélgettünk vele arról, hogy miért van elege az anyai bűntudatkeltésből, a klímaszorongásból, miért nem tartja célravezetőnek, ha a világgazdasági folyamatokon keresztül a háborús konfliktusokig mindent a pszichológia nyelvén próbálunk megvitatni.
A szerző azt is bevallotta, “már ez az állandó önreflexiós kényszer is az agyamra megy. Nem magukról a dolgokról beszélünk, hanem az érzésekről, amiket a dolog kelt bennünk. Pedig elképzelhető, hogy vannak fontosabb dolgok a világban, mint az, hogy érzed magad. Nem lehet, hogy inkább magát a dolgot kéne megértenünk?”
