Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Az orosz irodalom rengeteg remekműve között is kiemelkedő Fjodor Dosztojevszkij 1866-os nagyregénye, a Bűn és bűnhődés. A történet Rogyion Romanovics Raszkolnyikov életét követi nyomon, amint egy idős uzsorásnő meggyilkolását tervezi, majd végre is hajtja a gyilkosságot, ám előzetes terveivel szemben nem csupán az idős nőt, hanem fiatalabb nőrokonát is meg kell ölnie. A mű legfontosabb kérdése az, hogy van-e jogunk és képesek vagyunk-e mások élete és sorsa felett dönteni - a pénz, amihez Raszkolnyikov a gyilkosság révén juthat, csak másodlagos szereplő a történetben. A szöveg voltaképpen egy bűncselekmény eltervezése, majd
a tett utáni gyötrő bűntudat ábrázolásának lélektanilag hiteles leírása.
Raszkolnyikov jellemzése rendkívül összetett és részletező, a műben más szereplők is megemlítik, hogy néha két embernek tűnik, intellektuális oldala hideg és számító, míg humánusabb, érzelmi oldala együttérző és bűntudattal teli. Dosztojevszkij írása bepillantást enged a bűnöző elmék egyik legizgalmasabb fajtájába, amely egyszerre képes szörnyű bűntényt elkövetni, és ugyanakkor heves érzelmi reakciót is átélni miatta - olyan karakter, akivel az emberek távolsága ellenére is valamiféle rokonságot érezhetnek.
„A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki éppen kétszáz éve született Moszkvában. Az évforduló kapcsán tíz izgalmas vagy épp meghökkentő momentumot emeltünk ki az író életéből.
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Az 1991-ben megjelent Amerikai psycho bírálja az 1980-as évek kapitalizmusát, a yuppie-kultúrát, valamint megmutatja az elfogadható szociopátia és az őrület közötti félelmetesen vékony határvonalat. A jóképű, sikeres, manhattani tőzsdeügynök, Patrick Bateman életének három évét követi nyomon, aki az emberi lényeket áruként kezeli. A regény egyes szám első személyben elbeszélt történet, olyan tudatfolyam, mely betekintést enged a hétköznap az elit életét élő, éjjelente pedig gyilkosságokat elkövető főhős dermesztő személyiségébe.
A portré olyannyira brutális, hogy több kiadó is elállt a kötet publikálásától.
A cselekmény előrehaladása során Bateman elmeállapota fokozatosan romlik, egyre inkább elveszíti a kontrollt erőszakos hajlama felett, az általa elkövetett gyilkosságok pedig egyre szadisztikusabbakká válnak. Mivel a főhős őrült, megbízhatatlan elbeszélő is egyben, az, hogy valóban elkövette-e a gyilkosságokat, vagy pedig csak elmebeteg fantáziájában léteznek, olyan kérdés, amire az olvasó már nem kap egyértelmű választ. De addig is betekithet egy mindenkin átgázoló, erőszakos, vérszomjas emberi szörny elképzelt tudatába.
Truman Capote: Hidegvérrel
A Hidegvérrel Truman Capote valós történeten alapuló regénye, amelyet először 1966-ban adtak ki. A könyv a kansasi Clutter család meggyilkolásával kapcsolatos kiterjedt kutatás eredménye, amelyet a bűn felderítése és az elkövetők megbüntetése közben végeztek. 1959. november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A könyv, melyet szerzője következetesen tényregénynek nevez,
betekintést enged egy gyilkosság anatómiájába.
Külön érdekesség, hogy Capote kutatóasszisztense, barátja, az amerikai irodalom titánja, Harper Lee is részt vett a regény egyes eseményeinek rögzítésében.
Truman Capote még a kivégzésük előtt találkozhatott a gyilkosságért elítélt férfiakkal. A szerző a könyv jó részét életük, személyiségük és motivációik részletezésének szentelte, és kiderül belőle az is, hogy egyiküknek sem volt irigylésre méltó gyermekkora, mindketten súlyos fejsérüléseket szenvedtek, és mindketten kisebb bűnözésbe kezdtek. Az, hogy miként jutottak el addig, hogy elhiggyék, hogy egy farmer 10 000 dollárt (2023-ban több mint 100 000 dollárt, azaz körülbelül 35 millió forintot) tart a házában, és ezért érdemes ölni, az egy furcsa és félelmetes karaktertanulmány alapja.
Forrás: Big Think
