Nemrég elindítottuk Versterápia rovatunkat, amelyben olyan verseket osztunk meg veletek, amik kapaszkodót jelenthetnek ebben az időszakban. Mert bár a koronavírust nem lehet versekkel gyógyítani, a félelmeink megértésében, a szorongásunk kezelésében segíthet az irodalom. Elsőként Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz című versét ajánlottuk nektek, amelyben az a remény jelenik meg, hogy az élet a nehéz időszakok után vissza tud térni a rendes kerékvágásba. Utána Oravecz Imre játékos versét választottuk, amelyben az évszakok beköltöznek a szobába. Majd Szabó Magda Hinni és Babits Mihály Balázsolás című versét osztottuk meg veletek. A húsvéti hétvégén Ady Endre A fekete Húsvét, majd József Attila Falak és Nemes Nagy Ágnes Délelőtt című versét közöltük. A mai nap üzenete Szabó T. Annától származik: „Az otthon az, hol nem rettegsz soha,/ ahol a tér is biztat és segít,/ ez belső békéd biztos záloga,/ itt sírhatsz is, hisz örömre derít.”
Az otthon finom, intim költői képekkel mesél arról, hogy mit is jelent otthon lenni, mi mindenből áll össze egy valódi otthon. Szabó T. Anna gyönyörű, meleg hangulatú versét azért választottam erre a hétvégére, mert a több heti karantén és elvágyódás után talán mindannyiunknak szüksége van egy kis emlékeztetőre, hogy miért is szeretünk bekuckózni a lakásunkba. Akár meg is állhatunk egy pillanatra, hogy megköszönjük az otthonunknak, hogy védelmez minket ebben az időszakban, hiszen a falak most az egészségünket és biztonságunkat szolgálják, és megóvnak attól, ami a külvilágban történik.
Szabó T. Anna: Az otthon
Az otthon az, ahol besüt a nap,
szép tiszta fal és langyos bútorok,
az ablakon túl ágak hajlanak,
ahol a zene fényesen forog.
Az otthon: ahol dolgozni lehet,
ahol írás és gyermek születik,
hol tea fő, és a kenyér meleg,
és álmodni és ébredni segít.
Az otthon az, hol könyv és kép ölel,
bekuckózol és hosszan olvasol,
ahol figyelhetsz, minden érdekel,
hisz enélkül nem jó neked sehol.
Az otthon: ismered zegét-zugát,
de ha kilincsre markol a kezed,
alvajárón lépsz új terekbe át,
mert minden ajtód másfelé vezet.
Az otthon az, hol nem rettegsz soha,
ahol a tér is biztat és segít,
ez belső békéd biztos záloga,
itt sírhatsz is, hisz örömre derít.
Az otthon az, hol mindig süt a hold,
ahol párnádon csillag aluszik -
ahol egymásba ér a lesz s a volt:
fénybe forgat és fényleni segít.
(A vers Szabó T. Anna Facebook-oldalán érhető el.)
