Nemrég elindítottuk Versterápia nevű rovatunkat, amelyben olyan verseket osztunk meg veletek, amik kapaszkodót jelenthetnek ebben az időszakban. Mert bár a koronavírust nem lehet versekkel gyógyítani, a félelmeink megértésében, a szorongásunk kezelésében segíthet az irodalom. Elsőként Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz című versét ajánlottuk nektek, amelyben az a remény jelenik meg, hogy az élet a nehéz időszakok után vissza tud térni a rendes kerékvágásba. Utána Oravecz Imre játékos versét választottuk, amelyben az évszakok beköltöznek a szobába. Majd Szabó Magda Hinni és Babits Mihály Balázsolás című versét osztottuk meg veletek. A húsvéti hétvégén pedig Ady Endre A fekete Húsvét című versét közöltük.
A mai napra szóló üzenet József Attilától származik, és van egy különösen aktuális olvasta, mert az otthon falai most valóban „Őriznek engem, óvnak, szeretnek.” A Falak című vers, amely a lírai én kopár szobájának kopár négy faláról szól, tökéletes karantén-költemény is lehetne. A jelen helyzetben legalábbis nehéz nem annak olvasni.
József Attila: Falak
Kopár szobám – kopárabb négy fala
Csupaszon, fázón mered az égnek.
Talán a kékes magasba vágynak,
Hol nem fú szél és csillagok égnek.
Őriznek engem, óvnak, szeretnek –
Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elől.
– Ha meghalok, gondolom magamban,
E négy fal akkor rögtön összedől.
Föltámad akkor Anyjok a Szélvész,
Föltámad akkor Apjok a Vihar
S tetemem lassan betakargatják
A leomló falak poraival.
