Versterápia: „Dalban csak úgy dől szerelem, forint”

Mennyit ér a forint, mennyit ér a vers? – erről szól Arany János dühös költeménye, a Dal és öt forint, amelynek a címzettje egy bizonyos szerkesztő. Az egész szöveg tulajdonképpen egy nagy kifakadás, vagy ahogyan Arany írja: „ömlendezés”. Az alaphelyzet szerint a szerkesztő egy verset kért a költőtől és meg is kapta. A költő pedig öt forintot kért cserébe, amit viszont megtagadtak tőle.

A keserű hangvételű versből ezután azt is megtudhatjuk, hogy „öt rossz forint” nem lett volna olyan nagy kérés egy dalért cserébe. Ennyi pénz egy pillanat alatt elszáll ugyanis, míg a vers nem inflálódik,  örök értékként megmarad az utókornak.

Arany János: Dal és öt forint 

Ömledezés egy szerkesztőhöz
 

Csak öt forintot kértem: megtagadtad.
Te egy dalt kértél. Ime itt adom!
Pedig hogy öt forint egy dalt megérjen,
Már ezt - bocsáss meg - tisztán tagadom. 

Öt rossz forint a bank rongy-szűleménye,
Szél fúja el, már amint születik;
De lám, ha a dalt egyszer könyvbe nyomták,
Ott megmarad örök itéletig. 

Öt rossz forint egy éji múlató kört
Alig idéz a "Komló"-ban elő:
A dalkör egy acél pánt, melyen izzadt
Kohó tüzében - pőröly és ülő. 

Öt rossz forintért kapsz olcsó szerelmet;
Dalban csak úgy dől szerelem, forint,
Mert a dalban - s pedig minél silányabb -
Marokkal a gyémánt, arany, rubint. 

S te mégsem adnál öt szegény forintot?...
Majd adnak ott fenn hát az angyalok!
Siromra állíts szobrot - öt forintig,
Ha majd a dallásban - megszakadok. 

(1858 után)

Forrás: Arcanum