Juhász Gyula: Élet
A tarka körhintát, amint forog,
Legények, lányok milyen komoly arccal
Utaztak rajta, boldog vándorok.
Únt dallamot kavarva és kopott
A sok faló és ásított a gazda,
A hajtót fárasztotta a robot.
Csak mindig mások ültek a lovon
S ha jött az este s elterült az árnyék,
Mint aki félve kérdezi magától,
Hová repült ujjongó mámorom.