Heltai Jenő: Levél
Ha el akarna néha jönni hozzám,
kicsi szobámat szépen rendbehoznám,
ha nem is hozhatnám le az eget,
de beszereznék néhány szőnyeget.
A pamlagon, hol álmodozni szoktam,
a sok lyukat megfoldanám titokban,
rozoga, tintás asztalomon itt
elhinteném kedves virágait.
Parancsait komorna-módra lesve
főznék teát, mikor leszáll az este,
s amire nem volt példa soha még:
szenet hozatnék és befűtenék.
Az óra járna és a lámpa égne,
s azt mondanám, ha menni készül: “Még ne…”
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.