- A WHO úgy definiálta a kiégést, amikor két éve hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítették, hogy egy olyan szindrómáról van szó, amit a krónikus munkahelyi stressz okoz. Anne Helen Petersen ezt a könyvben kiegészíti, ő azt mondja, hogy a kiégés tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember még akkor is folytatja a munkát, amikor fizikailag és mentálisan már régen kimerült, tehát ez egy hosszútávú túlhajszoltságot jelent.
- Sándor Anna arról beszélt, hogy fontos megkülönböztetni a kiégést a depressziótól. A kiégés ugyanis elsősorban arra az időszakra koncentrálódik, amikor dolgozni kell, míg, ha az ember kikapcsolódik, azt tudja élvezni. A depresszió ezzel szemben folyamatosan áthatja a napokat.
- A kiégés jelei között említette ezt a fajta hullámzó állapotot, a fásultságot, valamint az önkizsákmányolás spirális körét: az ember ilyenkor egyre kevésbé hatékony, emiatt egyre jobban hajtja magát, egyre fáradtabb, emiatt egyre többet hibázik és ezért még jobban hajtja magát. Több tényező ilyenkor egyszerre van jelen, egyrészt a belülről fakadó extrém elvásárok, másrészt az olyan munkahelyek, ahol teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak vagy nem adnak visszajelzést.
- Valuska László amellett érvelt, hogy a kiégés szinte mindenkit érint. Szerinte az a súlyos, hogy ez természetes dologgá vált, sokan küzdenek vele. Egyénileg folyamatosan foglalkozni kell azzal, hogy az ember hogyan motiválja magát és hogyan dolgozza fel a problémáit. A kiégés viszont időnként szükségszerűen jelentkezik.
Anne Helen Petersen 2019-ben írt egy cikket arról, hogy a milleniálokból „kiégett generáció” lett. Az írásnak óriási hatása lett, a szerző ezért újabb kutatásokat alapul vévé könyvet írt a témáról. A Jöttünk, láttunk, elegünk van – A fiatal felnőttek és a kiégés nagyon alapos és elgondolkodtató munka lett, amely rendszerszintű társadalmi problémákra világít rá, kezdve a munkahelyek megváltozásától az internet hatásain át egészen a gyerekvállalási kedv csökkenéséig.
Tovább olvasok- A munka és a magánélet határai elmosódtak és ennek sokszor súlyos ára van a magánéleti oldalon. Petersen könyve alapján ez az egyik fő oka a kiégésnek. A rugalmas munkaidő, amiről azt gondoljuk, hogy jó, valójában azt jelenti, hogy sosincs vége a munkaidőnek.
- Az a szempont is megváltozott az utóbbi időben, hogy azért dolgozunk, hogy megéljünk. Eljött a munkának egy újfajta értelmezése, miszerint abból kéne megélni, amit szeretünk csinálni, ez pedig magával rántotta azt, hogy ezek a határok elmosódnak. Ráadásul a munka is átalakult, a legtöbben projektalapon dolgoznak.
- Sokszor, amikor az ember eljut egy mélypontig a kiégésben, nem tud már kreatív energiát belefektetni semmibe. Ilyenkor nem bírunk már befogadni semmi értelmeset, se olvasni, se egy filmet megnézni, az egyetlen dolog, amit az ember tenni tud, hogy elengedi a dolgait. Ilyenkor jönnek az értelmetlen Netflix-darálások és egyebek.
- Ez lehet tanulságos tapasztalat arra nézve, hogy mennyi ingert és információt bír befogadni az ember. A tudatos elengedés és a helyzet felismerése ilyenkor jó első lépésnek, ugyanakkor nem ez a legjobb megoldás, mert az már önmagában rossz, ha az ember idáig eljut. Petersen a könyvben ezt a jelenséget ügyintézési paralízisnek hívja, ez olyan állapot, amikor az ember már semmit nem tud a tennivaló-listájáról elintézni, csak kifekszik és nem csinál semmi értelmeset.
- A kiégésnek vannak társadalmi következményei: a fiatal felnőtteknél például kimutatható, hogy sokkal kevesebb barátjuk van, kevesebbet randiznak, ritkábban élnek nemi életet, nehezebben vállalnak gyereket. Az élet olyan területein, amihez valóságos kapcsolatok kellenek, és amik a munkán kívül esnek, sokkal nehezebben lépnek előre.
Mi áll a fiatal felnőttek kiégésének hátterében? Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című sikerkkönyve a milleniálok fásultságának okait kutatja. Olvass bele!
Tovább olvasok- Felmerült a kérdés, hogy meg kell-e tanulni együtt élni a kiégéssel. Valuska László amellett érvelt, hogy igen. Amit az ember tehet, hogy minél jobban megtervezi a munkáját és hogy időnként kiszakadjon, elmenjen pihenni, vagyis folyamatosan kell keresni azokat a pontokat, ahol újratöltődhetünk.
- Petersen könyve szerint nem beletörődni kell a helyzetbe, hanem rendszerszintű változásokra van szükség, hiszen a jelenlegi nagyon sok embernek rossz mentálisan, fizikailag és az életminőséget tekintve. Új társadalmi szerződésre van szükség, amelyben határokat szabunk a munkának és a kizsákmányolásnak.
- A gazdasági válság után megváltoztak a munkahelyek, ezt a szerző „repedező munkahelyeknek” hívja a könyvben. Egyre kevesebben állnak alkalmazásban és sokkal több a szabadúszó, egyéni vállalkozó és a projektalapon dolgozó ember, ami az anyagi kiszolgáltatottság és a biztonság hiánya miatt egyenes út az önkizsigereléshez.
- A covid sokat rontott a helyzeten, home office-ban sokkal nehezebb meghúzni a határokat a munka és a magánélet között, még tovább nőtt az elszigetelődés, többet dolgozunk, mint előtte, sokkal kevesebb inger ér, ezért még tudatosabbnak kell lenni.