Amit arról mi is beszámoltunk, vasárnap, 74 évesen, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Tamás Gáspár Miklós kolozsvári származású magyar filozófus, publicista. Haláláról a Transtelexet értesítette először a fia, Tamás Ábel azért, hogy a hírt – édesapja kívánságához híven – először kedvenc kolozsvári lapja közölje. A gyászhír azonban már korábban szárnyra kelt.
Tamás Ábel röviden megemlékezett az oldalon édesapjáról. Azt írta: „mindent (és mindenkit) szeretett, ami (és aki) bátor, lázadó és a szabadságért harcol. Így a Transtelexet és szerkesztőit is, különösen, hogy folyamatosan hazavágyott Kolozsvárra. Ha lettek volna utolsó kívánságai, egészen biztosan köztük lett volna, hogy éljen és viruljon a Transtelex, sok bátor, lázadó és szabadságszerető írással.”
Balázs Imre József: Az életmű korai rétegeiben ott az irodalomkritikusi arzenál
„Közéleti-politikai véleményformálóként, egy időben politikusként gondoltak rá legtöbben. De az életmű korai rétegében ott egy komplett irodalomkritikusi-irodalomteoretikusi arzenál is. Kötetnyi terjedelmű anyagot lehetne összegyűjteni fiatalkori, irodalmi tárgyú írásaiból, fontos lenne” - írja visszaemlékezésében Balázs Imre József romániai magyar költő, irodalomkritikus, szerkesztő, aki szerint „van egy másik rejtőzködő TGM-sorozat is. Valahányszor személyesen találkoztunk, az utóbbi években az életmű egy másik rétegéről kérdeztem újra és újra: mikor lesz kötet a Kolozsvár-írásaidból? Ilyenkor legyintett. Hol arra hivatkozott, hogy volna még megírnivaló erről, hol arra, hogy nem volna kiadó, amelyik vállalná. Nemcsak Kolozsvárról szóltak ezek az írások persze, hanem azokról az emberekről is, akik TGM egyszerre absztrakt és konkrét Kolozsvárját lakták. Remekbe szabott portrékat írt, mindegy, hogy a megszületésük ürügye születésnap, vagy nekrológ, vagy egyéb esemény volt.
Ezekből kirajzolódik egy virtuális, szellemi Kolozsvár. Ki kellene adni.”
Balla Zsófia: A haza nem élt egyik legműveltebb fiának tudásával
„Több nyelven beszélt, írt, adott elő különféle egyetemeken. Ha meghívták. Itthon nem kapott katedrát, a haza nem élt egyik (vagy a) legműveltebb fiának tudásával. És az is tény, hogy írásaival, könyveivel, valamint politikai életünk, történelmünk önfényező és önfelmentő sztereotípiáinak leleplezésével, tudat-szokásaink kritikai elemzésével TGM volt a nemzet lelkiismerete” - írja Balla Zsófia erdélyi magyar költő nekrológjában a Transtelexen. Balla és TGM születésüktől barátok voltak, az erdélyi költő írásában sok közös, régi emléket idéz fel: “Sok apró jelenet villan fel emlékeimben Gazsiról. Ahogyan 4-5 évesen játszunk a nagyszoba asztala alatt, – ő körbemasírozza az asztalt, és valamit elmond, magyaráz, okít, érvel… Fehér térdharisnyáit és gyöngyházgombos nadrágját látom csupán az asztal alól.” Majd a közös emlékek felidézése után ezt írja:
Tamás Gáspár Miklós mindig mindenütt ellenzéki volt.
Előbb a romániai diktatúra ellen lépett föl, szóval, írással, – amíg ki nem tették a szűrét, el nem üldözték minden szerkesztői állásból. Akkor átjött Magyarországra. Itt eleinte még óraadó is lehetett az ELTÉ-n, – de nem sokáig. Sorban jelentek meg a „második nyilvánosságban” rendszerkritikai írásai, nyilatkozatai. Aztán beköszöntött a tüntetéseken, a szamizdat-kiadványokban, félig-meddig titkos házi szemináriumokon való részvétele miatti retorziók sora. De a nélkülözések közepette is megőrizte szellemességét, okosságát, derűjét, politikai előrelátását. Részvéte az elesettek és elnyomottak iránt, az rendületlen volt. Annak a politikai rendszernek természetét és eljövetelét, amelyben élünk, ő jó 15 éve előre látta. És ugyanúgy bírálta, mint korábban a szocializmust.
Szabó T. Anna: Amit akart, most ránk maradt
Szabó T. Anna - aki TGM-hez hasonlóan kolozsvári származású - verset írt a halálhírre, amit egy rövid kommentárral tett közzé, amelyben ezt írja: „olvastam, tiszteltem. A jelenlétének elvesztése égető hiány lesz a közéletben is.”
Ha van innen, van odatúl,
nekem ez maradt vigaszul -
mi az értelme, nem tudom:
"Bárhol bukom, felén bukom".
"Harántcsíkolt az akarat":
amit akart, most ránk maradt,
kezdünk vele, ha akarunk,
vannincsvigasz, még maradunk.
Van, nincs, igaz. De ez a tét?
A széteszét. Beszéd, beszéd.
Nemlét folyik, "a lét dadog",
menni, maradni akad ok,
elbukni, mindig a felén -
Isten. Nyugtassa. Mondom én.
Meg és bele: ez nyugalom?
Nemnem tudom, és nem tudom,
boldog, aki már tudja, ott.
Folyik. Ez itt. Dobog, dadog.
Nyugodni el, de nem bele.
Kell, hogy egész, ha van fele.
(A versben az idézetek: Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes, József Attila.)
Ágoston Hugó: A legjobbak között számon tartható pamfletíró volt
„Szerény bámulód voltam, s kezdettől fogva a szellemiséged olyan elbűvölő hatása alá kerültem, mint korábban csak Földes László intellektusa – és utána is nagyon keveseké – előtt, akiknek a barátságával nem tudtam betelni. Ezért is mondtam mindig azoknak, akiket racionalitásod, elméleti szigorod, iróniád, nem ritkán a szarkazmusod szintén lenyűgözött, de mögötte nem mindig látták meg a lélek világát, hogy tulajdonképpen milyen érző szívű, részvétteljes, gyengéd, barátságos, sebezhető ember vagy. Először olvasom rólad, hogy az egyik legjobb magyar publicista vagy/voltál; egy időben véleményem szerint a világirodalmi mércével is a legjobbak – Voltaire, Swift, Trockij – között számon tartható szertelen, elragadó pamfletíró. Idézetek következnének 2023 oldalon át” – olvasható Ágoston Hugó búcsúzó szövegében, amely az Új Hét oldalán jelent meg.
Nemcsak a magyar szellemi élet lett szegényebb Tamás Gáspár Miklós távozásával
Három külön bejegyzésben, személyes archívumából származó fotókkal búcsúzik Tamás Gáspár Miklóstól az Amerikában élő Vladimir Tismăneanu politológus, történész, a kommunista diktatúra által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló bizottság egykori vezetője. A politológus szerint TGM a szocializmus, a fasizmus, a nacionalizmus szélsőségeinek veszélyeit felismerő és a demokrácia mellett következetesen kiálló gondolkodó volt, akinek munkásságát már a Ceaușescu-diktatúra Romániájában elkezdte követni.
A Transtelex gyűjtése idézi Cristi Rogozanut is, az egyik legnagyobb román hírportál, a Libertatea publicistáját, aki szerint nemcsak a magyar szellemi élet lett szegényebb Tamás Gáspár Miklós távozásával, hanem a teljes kelet-közép-európai kultúrkör, hisz a román, cseh vagy lengyel progresszívek is ugyanannyit tanulhattak tőle, mint a magyarok.
Barát, tanító, munkatárs
Mivel TGM folyamatosan olvasott és írt, nem volt olyan szerkesztőség, amelyik ne foglalkozott volna írásaival - kritikusai szerint életművét is újságcikkekben szórta szét, ezért nem lesz könnyű dolga annak, aki egyszer TGM-monográfia kiadására vállalkozik.
A telex.hu TGM legjobb mondataiból, a 444.hu emlékezetes cikkeiből közölt gyűjtést, a mérce.hu szerkesztői pedig azt írják: “Számunkra nemcsak mélyenszántó politikafilozófiai és eszmetörténeti esszék írója volt, briliáns publicista, bravúros stiliszta, fáradhatatlan vitázó és eredeti gondolkodó. A barátunkat, a tanítónkat, a leginspirálóbb munkatársunkat veszítettük el”.
