Szendi Nóra: Várható fejlemény [Barátságos aknamező 1.]

Szendi Nóra: Várható fejlemény [Barátságos aknamező 1.]

Szendi Nóra Van ilyen. című kötetén dolgozik, a hatalmi játszmák, kapcsolati deficitek és függőségek regényén. Hogy ne loopolódjon be annyira, mint saját hősei, úgy döntött, körülnéz belakhatatlan történeteiken kívül. Egy barátságos aknamezőt talált: egy helyet, ami nem tökéletes, de élhető. Hétköznapi gyengeségek, megbocsátható mániák, félresikerült világjobbító ötletek. Berendezkedési kísérletek ott, ahol hosszabb távra tervezünk.

Szendi Nóra | 2021. május 22. |
Szendi Nóra író, szerkesztő, kritikus. Eddig két regénye jelent meg Zárványok (a szerző illusztrációival) és Természetes lustaság címen. Utóbbival elnyerte az Írók Boltja Könyvösztöndíját próza kategóriában. Jelenleg harmadik, Van ilyen. című regényén dolgozik, amelyért Móricz-ösztöndíjban részesült. 2020-ban Junior Szépíró-díjjal jutalmazták. 

Várható fejlemény 

Amúgy nem igazán az esetem.

Ilyen harmincas középosztálybeli arcok járnak ide, nyöszörgi.

Egy barátnőm utasított, hogy mit száradozok, takarodjak fel Tinderre. Oda? Felejtsd el. Majd negyvenes szikkadt kóróként, esetleg. Végső kétségbeesésemben.

Mi is harmincas középosztálybeli arcok vagyunk, nem?, vetem közbe bizonytalanul. Botladozva ügetek mellette a murván.

Harmincas felső középosztálybeli arcok. Minden szó kezdete gyötrődő, affektált nyögés. Úgy mozog, mint aki folyton attól tart, hogy beveri a fejét az ég aljába. Nem, egyáltalán nem az esetem.

Egyik éjjel, az egyik szokásos álmatlan éjjel értem a legaljára. Hajnali kettőre görcsöt kapott az ujjam. Egy fogkeféhez kellett folyamodnom. Feküdtem ronggyá izzadva, a testemben egy fogkefenyéllel, kiégett idegvégződésekkel, és arra gondoltam, hogy vissza kéne szokni a cigire. Legalább a cigire. Aztán inkább az éjjeliszekrényre csaptam a fogkefét, és sminkvideókat bámultam bambán csüngő állkapoccsal. Oké, mondtam, jöjjön, aminek jönnie kell.

Díjaznám, ha meghívna erre a hatszáz forintos szörpre. Nem hív meg, de az is lehet, hogy én nem várom ki, hogy meghívjon. Szélütött gólemként tornyosul mellettem. Nem nézek rá, a pultossal heherészek. Mindenhová nézek, csak rá nem, mintha annyira az esetem volna. Az elmém azt játssza velem, hogy az esetem, és ettől zavarba kell jönni, hogy izgalmasabbnak tűnjön a helyzet.

Ugyanazok a fejek. Ugyanazok, akik tréfásan nekiveselkedve tolják a pisai ferde tornyot, és megcsippentik a gízai piramisok egyikének csúcsát. Ugyanazok, akik felmeredő hüvelykujjal prezentálják a táplálékukat, ami ugyanolyan, mint a többieké. Ugyanazok, akik be tudják tűrni vállalhatóan az ingüket, és láthatatlan vaxot használnak, hogy kisöpörjék a hajat a homlokukból, mind ugyanabba az irányba. Aztán végre. Valaki.

Nem is az, hogy az esetem, de legalább valaki.

Bár ha nem kopaszodik, talán. „Doing nothing club” feliratú sapka, hawaii ing, szándékolt bénasággal mögéfotosoppolt pálmafás háttér. Életem első matchének mentális orgazmusa. Pár napig lagymatag, semerre sem tartó csetelés.

Mindig elfelejtem, hogy én is harmincas vagyok. Merev, gyíkszerű nyaknyújtogatással pásztáz körbe a laza, sportos, kisgyerekes-kutyás családokon. Nagyon nem komfortos. Behunyja a szemét. Szorítja, mintha fájna neki a fény.

Szerintem amúgy izgalmas a felnőtté válás, próbálkozom.

Dühömben hívtam el. Dühömben, amiért nem történik semmi. Túl gyakran vagyok dühös, az a baj.

Kisüvít belőlünk a levegő. Összelappadó gumimatracok. Csend. Űzötten rám bámul, mint aki nem érti, hogy került ide. Visszabámulok. Ilyenkor kéne bájosan mosolyogni, vagy valami. Valamit produkálni. Szétpattannak a pillantásaink. Én szopkodom a szívószálat. Ő intenzíven kopaszodik. Fülledt meleg. Két perc alatt el fog fogyni ez a cukros szar.

A Tinder-adatlapok tipológiáját elemezzük tudományos igénnyel, mintha nekünk semmi közünk sem volna ehhez az egészhez. Srégen ülünk az asztal két oldalán, kamillázunk össze-vissza. Úgy veszem ki, nagy tehetségnek indult, aztán letett magáról. A beálló szünetekben a körömágya melletti bőrt harapdálja, tele szájjal ásítozik, gyermeteg önfeledtséggel pötyöngeti a telefonját. Mindig pont akkor hunyja be a szemét, amikor nekidurálom magam, és küldök valami jelet. Csak a miheztartás végett, szinte a magam kedvéért, hogy azért hozom én a minimumot, ha úgy tartja kedvem. Nem tudom, hogy zavarban van, mert nagyon tetszem neki, vagy a menekülőutat keresi, mert nagyon nem tetszem neki, vagy azért vág fejeket, mert én is fejeket vágok, vagy túlgondolom, és pont így szoktak beszélgetni az emberek egy randin, már ha ez egyáltalán randi. Vagy mindezek egyszerre.

Kár, hogy nem iszol, nyávogja. Jó lenne bebaszni.

Hát az jó lenne. Ha ihatnék, legalább tudnám, mit érzek. Maszatos és teátrális érzés lenne, de legalább valami. Legalább valami eldőlhetne valamilyen irányban, tompa puffanással.

Nincsenek spontán megnyilvánulásaim, nyekergi csukott szemmel, aprókat rázva a fején. Előre megkomponálom a mondataimat.

Mintha felolvasnád őket egy lapról, nem?, élénkülök meg.

Harminc fölött amúgy annyira nem tré a kopaszodás. Biztos ez is olyasmi, amit meg lehet szeretni, ha szeretünk valakit. Próbálom elképzelni, ahogy a tonzúráját cirógatom. Megborzongok, dús, puhának látszó szemöldökére kapom a tekintetem.

Ja, olyan. Fakó hüllőszeme felpattan, rám mered. Tapintatlan alapossággal végigmérjük egymást. A közelben két szimmetrikus lény jövöget össze szabályos koreográfiával, mintha valami megszépítő filter felhőjében lebegnének. Semmilyen hasonlóságot nem tudok felfedezni a csaj és köztem, pedig biztos van. Egyszer vettem egy hajvasalót, talán ez, de még sosem használtam. A srác snájdignak mondható, ezeket szoktam szinte gépiesen balra pöckölgetni reggelente, a vécén trónolva. A harmadik hatszáz forintos szörpömet szopázom.

Valami applikációról magyaráz. Mint a tamagocsi, olyan. Bizonyos időközönként meg kell etetned Kim Dzsongunt. Rengeteg sajtot zabál, vihog fel váratlanul idióta gyerekhangon.

Ne oltsál, ilyen van?

Várható fejlemény volt.

Mondjuk ja.

Mintha neki akarna gyürkőzni, hogy átüljön mellém, aztán csak közelebb hajol, úgy mutatja a kijelzőt. Véletlenül rávigyorgok. Végül is úgy történik, hogy vigyorgok az applikáción, csak közben pont nem az applikációt nézem, hanem őt. Lehet, hogy ennyit csinálnak a nők, feszt vigyorognak, és közben a megfelelő szögbe állítják a tekintetüket.

Kihörpinti a söre maradékát. Körbesandít. Gyász ez a hely. Nem lépünk?

Hová, kérdezem reménykedve.

Mit tudom én. Például haza.

Nem sikerül eldönteni, hogy ebben reménykedtem, vagy épp az ellenkezőjében.

Szótlanul caplatunk kifelé. Botladozunk a murván.

Te merre, kérdezem, még mindig nem világos, miben reménykedve. Talán abban, hogy egyszerre ráébredek: mégis az esetem, és bármit megtennék, hogy újra láthassam.

Arra. Botkeze a sajátommal ellentétes irányba mutat, majd élettelenül lehanyatlik.

Na jó… Hát akkor… Á, tudod mit, még eljövök veled a sarokig, legyintek gálánsan, mint aki hosszas unszolásnak enged.

Szótlanul caplatunk a sarokig, ő elöl, én a nyomában loholva.

Nulla óra harmincöt, a Tindert pörgetem az ágyban. Ugyanazok a fejek. Jelenleg egyetlen párom van: ő. Nem értem, miért nem törölt még le. Nem értem, én miért nem töröltem még le. A szüleivel lakik. Ha elfogadná magát, és nem próbálná a tonzúrájára tapasztgatni a maradék haját, hanem letolná mindet nullással, egész vállalható faszi lenne. Ha összeszedné magát, találhatna normálisabb melót is. Hogy lehet valaki ennyire élhetetlen. Dühít.

Talán dühömben történt. Egy pillanatra kihagyott az agyam. Csovaz, tok jot dumaltunk ma. Mit szolnal a folytatashoz? Az elküldött üzenetre meredek. Túl gyakran vagyok dühös, az a baj. Vagy csak unatkozom.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Szendi Nóra hőse a tekintet hiányába fog tönkremenni

Szendi Nóra új regényének perifériára szorul hősei a maguk módján igyekeznek alkalmazkodni kifordult hétköznapjaikhoz. Mutatunk egy részletet a készülő regényből és egy rajzot is.

...
Kritika

Be-betépve evickélni az élet tengerén

...
Hírek

Megvannak a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei jelöltjei!

Hírek
...
Nagy

Szántó T. Gábor regényében az áldozatok és az államvédelemben szerepet vállalók is zsidók

...
Nagy

Bödőcs Tibor: Szerzőként barokkosabb, manieristább vagyok

...
Nagy

Danyi Zoltán rózsaformára írta a regényét

...
Nagy

Jennifer Teege: Tanulnunk kell a múltból

...
Nagy

Tóth Krisztina: Bármi lehet versalapanyag

...
Nagy

A Mély levegő a hallgatás és a némaság könyve – Laudáció Halász Rita Margó-díjához

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

...
Hírek

Dragomán György 2040-ből egy klímakempingből üzent

...
Promóció

Kozma Lilla Rita - Utcamesék történetek hajléktalanságról

A hét könyve
Kritika
A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat
...
Nagy

Halász Rita kapta a 2021-es Margó-díjat!

Mély levegő című könyvével Halász Rita nyerte el idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Az elismerést, amelynek célja a legerősebb pályakezdők bemutatása, ma délután adták át a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztiválon. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.

...

Színt vall a Könyves: így olvastuk mi a kötelező olvasmányokat! [podcast]

...

Závada Péter átiratában Rómeó első szerelme a drog [Kötelező]

...

A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]

Olvass!
...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Milyen okok állhatnak a háttérben, ha egy fiatal nő eltűnik az otthonából?

Az izlandi Sigrídur Hagalín Björnsdóttir könyvében egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. Olvass bele a Szent Szóba!

...
Beleolvasó

Bödőcs új könyvében harmincéves jubileumot ünnepel a Cirkuszhaza

Bödőcs Tibor új könyvének Luigi King a főszereplője, aki fura keveréke Berlusconinak, Trumpnak, Orbánnak, Castrónak. A Mulat a Manézs megmutatja, milyen egy Cirkuszhazában élni. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ebben a családi legendáriumban nem a portyázó farkasok a legveszélyesebbek

Sepsi László új regényében Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Tisza Kata új könyve az élet második felének dilemmáihoz ad útmutatást

Az Egyedül a gyászról, az öregedésről, a túlélésről és a megbékélésről szól. Olvass bele!