- Valuska László felvetésére, miszerint az interjúk alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy Rubik Ernő a kocka mögött rejtőzik el, az a válasz érkezett, hogy sajnos a kocka nem elég nagy, hogy jól kitakarja, és időnként kilóg mögüle.
- A beszélgetés a kudarc felől indult, és Rubik fontosnak tartotta megjegyezni, hogy siker nincs kudarc nélkül, és ezt érdemes a gyerekek fejébe is minél hamarabb elültetni. Ugyanakkor kell bizonyos érettség, hogy rájöjjünk, a kudarc a legtanulságosabb és a leghasznosabb dolog az életünkben. Ugyanis nem a sikerekből tanulunk, hiszen a kudarcok mutatják meg a dolgok valódi természetét.
- Sosem élte meg a kudarcot úgy, mint egy végítéletet, szerinte a kudarc az eredményhez vezető utat izgalmassá és érdekessé teszi.
- A könyv írása lehetőséget adott arra, hogy szembenézzen mindazzal a nehézséggel, amit a nyelv és a szavak jelentenek („ezeknek a nem egyértelműen definiált léte”). A maga részéről előnyben részesíti a vizuális kommunikációt, ami a látványon keresztül mesél el dolgokat.
- A kocka a magyar iparművészeti főiskolán született (ma: MOME), ahol egy posztgraduális képzésen vett részt. Az ősmodell olyan is meg nem is, mint a mai, hiszen más volt az anyaga, valamivel nagyobb volt, a sarkai le voltak vágva, és nem szerepeltek rajta színek. Rubikot akkor még inkább a konstrukció foglalkoztatta, a rejtvénytartalma később jött.
- Szerinte igazából az emberek kockához való viszonya változott meg. Kezdetben sok embert sokkolt a kocka, hiszen habár érdeklődést váltott ki, de volt egy kellemetlen oldala is: sokan szembesültek egy olyan problémával, amire nem volt válaszuk, illetve kiderült, hogy vannak olyan területek, ahol a gyerekek lekörözték a felnőtteket.
- Saját gyerekkoráról szólva elmondta, hogy „kevésbé volt társasági lény”, de nagyon jól el tudta foglalni magát. Azokat a játékokat szerette, amiket ő készített saját magának.
- Szerinte a kocka története olyan, mint egy kép vagy egy szobor, amit az alkotó valamilyen indíttatásból létrehoz, és az utána elindul a maga útján. A kockát tipikusan olyan tárgyként jellemezte, amely önmagán kívül nem jó semmire – pontosabban egy olyan eszköz, ami önmaga megoldására jó. Ugyanakkor szemléltetési eszközként közelebb visz olyan problémákhoz, amelyek máskülönben nehezen mutathatók be.
- Rubik Ernő a disztópia műfaját kevésbé, viszont a sci-fit kimondottan szereti. Utóbbi műfajban azt tartja izgalmasnak, hogy a képzelet nem mond ellent a valóságnak. A korai sci-fikből mára sok minden megvalósult, ami akkor nem volt látható. A jövő kapcsán viszont van benne aggodalom. Míg pár száz évvel ezelőtt egy apa tudta, hogy a gyereke kis eltéréssel ugyanazt az életet fogja élni, mint ő, addig ma az a problémánk, hogy még a jövő problémáit sem ismerjük.
A nyitókép a szeptemberi bemutatón készült, fotó: Valuska Gábor
