A habókos férfi, aki könyveket hozott a kövek közé
Hay-on-Wye városát a normannok alapítottak. Kanyargós, szűk utcái, régi sajtpiaca és tucatnyi könyvesboltja fölé kőből készült erődítmény magasodik. A számos ostromot megélt kastélyt a legenda szerint Maud de St Valery egyetlen éjszaka alatt építette újjá egy támadás után, méghozzá úgy, hogy a kötényében hordta a falak felhúzásához szükséges köveket. Richard Booth, az épület későbbi ura kövek helyett könyveket hozott a kisvárosba tonnaszám, melyeknek köszönhetően ezernyi turista érkezik a Wye folyó vidékére azóta is.
A társaságkedvelő, harsány és arisztokratikus különc, Richard Booth a közeli Brynmelyn-ben örökölt egy kisebb birtokot, és mert megtetszett neki ez a vidék, 1962-ben alapított egy könyvesboltot Hay-on-Wye-ban. Oxfordi tanulmányainak hála, Booth a régmúlt jó ismerője volt, a jövő azonban – amikor az Egyesült Államok hatalmas, bevásárlóközpontokban kialakított könyvesboltjaiban járt – eléggé megriasztotta őt. Így azzal, hogy használt kötetek kereskedésébe fogott, tulajdonképpen a könyvpiac antikapitalista alternatíváját mutatta fel. A meggyőződéses baloldali Booth tehát a vidéki mikrogazdaság és a hagyományos kézművesség megőrzése mellett szállt síkra végső soron, és
apró könyvkereskedésével az elszemélytelenedésnek, illetve a modernizációnak üzent hadat.
Bibliofil katonák és kétkedő walesiek
Booth érdeklődését egy első világháborús veterán, az 1923 óta könyveket árusító Edward Fineron keltette fel az antikvár kiadványok iránt. Sosem felejtette el az egykori katona szavait, aki gyerekkorában állítólag azt mondta neki, hogy „bárhol a világon lehet belőled használtkönyv-kereskedő”. És mivel az egyetemi évei alatt elvarázsolták a hajdan a király lövészezredében szolgált baka, Kyril Bonfiglioli régiségüzletének ritkaságai is, ahelyett, hogy elkezdte volna megmászni a szülei által remélt diplomás karrier grádicsait, megvásárolta Hay-on-Wye lerobbant, egykori tűzoltóállomását. Itt nyitotta meg a már emlegetett könyvesboltot 61 évvel ezelőtt.
A Richard Booth 1962-ben megnyitott könyvesboltjának helyén működő BOZ könyvesbolt 2012-ben. Forrás: Andrew Dally / flickr
A helyiek kételkedtek benne, hogy ez a vállalkozás sikerre vihető. Azt suttogták Booth háta mögött, hogy három hónap sem telik bele, és lehúzhatja a rolót, elvégre Hay-ben szinte senki sem olvas könyveket. Ő viszont állhatatos volt, nem tágított, és néhány lelkes, a könyvek cipelésétől sem visszariadó helyi erővel körbejárta a vidék kistelepüléseit, és megvett minden leselejtezésre ítélt kötetet – köztük walesi munkásklubok, valamint hajdani nagybirtokos famíliák könyvtárainak teljes anyagát –, majd pedig a tengerentúlon folytatta a beszerzéseket. Újabb épületeket is meg kellett vásárolnia, így aztán pár év alatt az övé lett Hay egykori dologháza, kápolnája és mozija, valamint a romos állapotú, épphogy csak lakható kastélyhoz is hozzájutott. A Guinness Rekordok Könyve szerint
a hetvenes évek elején a világ legtöbb folyóméternyi könyvespolca Booth tulajdona volt.
Richard király és miniszterelnöki rangú hátasa
És mivel egyre jelentősebbre hízott a birodalma – könyvoldalakban aligha vehette volna fel vele a verseny az akkori világ monarchiáinak bármelyike – 1977 április elsején (félig heccből, félig komolyan) Hay-on-Wye királyának kiáltotta ki magát. Csillogó papírból vágott ki magának koronát, kezébe országalmát és jogart fogott, a hátára palástot terített, és komótosan végigsétált a Wye-folyó völgyének macskaköves sikátoraiban, és minden szembejövőnek elújságolta, hogy ez a település mától fogva független – nos – köztársaság. Esténként a kastélya hálószobájában olvasgatott, és ha ropogott a kandallóban a tűz, arra gondolt, az övéi ismerik el üdvrivalgással a jó uralkodót. Kisvártatva nemesi címeket adományozott, úti okmányokat állított ki, miniszterelnöknek nevezte ki a lovát, saját pénzt nyomtatott, a kabinetje pedig havi rendszerességgel ülésezett – a városka népszerű kocsmájának törzsasztalánál.
Richard király és udvartartása. Forrás: www.haycastletrust.org
1968-re közel félmillió könyv gyűlt össze a becslések szerint Booth raktáraiban, és évente hatszázezer címmel növelte a készletét. Ha néhányan úgy vélték is, hogy teljesen elment az esze, akadtak szép számmal követői is. Akik megértették alighanem, hogy bár a bürokratákat és a hierarchiát elítélő, kastélytulajdonos könyvkereskedő elképzelései talán túl szélsőségesek, a marketinghez mégis nagyon jó érzéke van, így aztán a nyolcvanas évek elejére mintegy negyven további antikvárium nyílt Hay-on-Wye utcácskáiban – létrejött tehát a „Könyvek városa”.
A könyvmolyok papírillatú Mekkája
Bármennyire is habókos fantasztának tűnhet tehát, Richard király a lokális értékekben és a kézművességben rejlő lehetőségekre mutatott rá – jóval azelőtt, hogy ezek a fogalmak váltak a globális turizmus markáns hívószavaivá. Hay-on-Wye-ba özönlöttek a kíváncsi kirándulók, a kisváros megkérdőjelezhetetlenül a könyvmolyok papírillatú Mekkája lett. (Testvérvárosával, Timbuktuval is az írott hagyomány iránti elkötelezettség köti össze mindenekelőtt, hiszen az észak-afrikai város hatalmas középkori kéziratgyűjteménnyel rendelkezik.)
Forrás: www.gonewiththefamily.com
Richard Booth a megfizethető könyvek szenvedélyes szószólója, a könyvnyomtatás hajnalán Európa településeit ellepő utazó könyvügynökök méltó utódja volt. Roppant sokan kedvelték, mások ki nem állhatták a karcos modora miatt. Akárhogy is, az kétségkívül neki köszönhető, hogy az angol-walesi határon található kistelepülést máig a Könyvek városaként emlegetik az emberek. Nem mellesleg a Könyvvárosok Nemzetközi Szervezetének a megalapítása is Booth nevéhez köthető, amelynek ma világszerte több tucat tagja van.
1988 óta ráadásul minden évben megrendezik Hay-on-Wye-ban a Bill Clinton által „az elme Woodstockjának” titulált Hay fesztivált, amelynek a kortárs irodalom és a társművészetek a főszereplői természetesen ‒ és ahol fellépett már többek között Margaret Atwood, Carol Ann Duffy, David Simon, Stephen Fry és Dua Lipa is.
Források: Guardian, World Wide Writer, The London Magazine
