Fazekas Gergely Négynegyed című könyvének bemutatójára mintha valami titokzatos erő vonzotta volna az embereket: folyamatosan áramlott a közönség az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. Előbb a Kávézószínpad lelátóját töltötték meg pukkadásig, majd a környező aulában is egyre többen gyűltek a színpadot figyelve. Ez az erő feltehetőleg a szerző stílusa és a beszélgetés remek hangulata volt, ugyanaz, ami az írásaiban is megragadja az olvasóit az első pillantásra komoly téma, a zenetörténet ellenére.
Ránézésre a Máté Passió
Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára, a Dalszerelőműhely című sorozat házigazdája Veiszer Alindával vágott bele a rengeteg zenetörténeti érdekességgel, zeneszerzők és zenészek viselt dolgaival megspékelt könyvbemutatóba. Veiszer kérdésére sebtiben megideologizálta a kötet méretét is: a zsebpartitúrák méretét idéző könyv (itt megtudtuk, mi az a zsebpartitúra), ami vastagságára a Máté Passióhoz hasonló, bár a tartalma más, szögezte le. Fazekas egyetlen pillanatra sem engedte, hogy a közönség kihagyva érezze magát valamiből. Minden utalást, szakszót, személyt és történetet megmagyarázott és elhelyezett.
A szövegek keletkezéséről Fazekas elmondta, hogy a közlésvágy mellett a felelősségtudat is hajtotta, hogy megpróbáljon átadni olyan dolgokat, amiket ő megkapott, tud. Ráadásul ezt olyan nyelven tegye, ami mindenki számára érthető.
A személyes mellett pedig volt egy közéleti indíttatása is: az előző választások idején épp Amerikában tanított ösztöndíjasként. A tenni akarása és az amerikai magazinokban olvasott esszéisztikus, de szakmai szövegek hatására megszületett az ötlet, hogy ő maga is hasonló cikkeket írjon. A 444.hu-nak ajánlotta fel, hogy szívesen küld nekik a saját szakmájához kapcsolódó, de közérthető írásokat – ingyen. Ebből született a Négynegyed című rovat, aminek a bejegyzései, illetve az elmúlt hét évben interneten publikált szövegek most egy kötet formájában is napvilágot láttak az Equibrilyum Könyvkiadónál.
Az online felület előnyeként említi, hogy így pontos fogalma van az adott cikk olvasottságáról, és azt tapasztalta, hogy a gyakran akár 20 ezer leütésből álló cikkeket – a közvélekedéssel ellentétben – elolvassák az emberek. Érdekelik őket ilyen terjedelemben például az olyan témák, mint Kurtág operájának bemutatója a Milánói Scalában vagy Ligeti munkássága.
A szerző is ember
A kötetben azonban személyesebb bepillantást is nyerhetünk akár a kortárs zeneszerzők hétköznapi életébe is. Például az olyan történetekkel, mint amikor a doktori dolgozata miatt Kurtágékhoz érkező Fazekasnak az épp főzés közben megzavart Kurtág Márta egy Rossini arcképével díszített kötényben nyitott ajtót, majd közölte: „Gergő, olvasom a disszertációdat, de annyi benne a lábjegyzet! Miért nem a saját gondolataidat írod le?"
A kötet első szövege egyúttal a legszemélyesebb is, Fazekas Gergely azonban úgy érezte, bárkiről ír, Liszt Ferencről, Keith Jarrettről vagy Ligetiről, fontos, hogy a személyes hang ott legyen.
Szerintem nagyon sokat segít, ha az ember szerzőként megmutatja, hogy ő egy ember.
Ezt a tanításnál is használom. Ezt Thomas Mann írja le legszebben a Doktor Faustus című regényben. „Ha az ember lelkesen tanít, az lelkesedést ébreszt" – enged bepillantást az elveibe. Az említett első írás 2021-ben a Margó Fesztivál felkérésére készült az édesapjáról, a hozzáfűződő kapcsolatáról és haláláról. Ráadául a felkéréskor Fazekas 46 éves volt, pont annyi, mint az édesapja a halálakor, így ez egy mélyebb önvizsgálat időszaka lett.
Liszt és a magyarok
Veiszer az írások között a hazaszeretet, hazafiasság kérdésében lát összefüggéseket. Itt alkalom nyílt egy kis mítoszirtásra is Liszt Ferenc hazaszeretete kapcsán. A magyar zenetörténészek általánosan elfogadott álláspontja szerint a pesti nagy árvíz hatására ébredtek fel benne a hazafias érzések, 12 koncertet adott és ő járult hozzá a legnagyobb összeggel az újjáépítéshez.
Egy amerikai zenetörténész azonban más források alapján felfedezte, hogy egyfajta marketingfogásnak indult, hogy Liszt az egzotikus magyarságát kezdte hangsúlyozni. Mire ő jótékonysági koncertet szervezett, minden ismertebb zenész megtette ezt és támogatta a magyarokat. Mégis, ezt a képet szeretnénk őrizni Lisztről, egyfajta szentként kezeli a magyar zenetörténet. „Sokkal nagyobb dolog a valóságot látni, akkor is, ha nehezebb", hangzott el.
Részletesebben is kifejtette, hogy mire gondol: „Ha az ember megérti, hogy ezek ugyanazokkal a problémákkal küzdő emberek voltak, családjuk volt, munkájuk volt, konfliktusaik voltak, jók voltak és rosszak voltak, akkor egy olyan kapcsolódás jöhet létre, ami segíthet abban, hogy az abban tényleg egészen fantasztikus zenéket befogadjuk. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy
a zenék leválnak az alkotójukról, miközben a keletkezésük mindig nagyon mélyen bele van ágyazva az adott poltikai, társadalmi közegbe."
Képek: Kováts Zsófi
