Az Iskola a határon a kiábrándulás és beletörődés regénye

Az Iskola a határon a kiábrándulás és beletörődés regénye

Eredetileg 1959-ben jelent meg Ottlik Géza kultikus regénye, az Iskola a határon, amelyet augusztus végén adott ki ismét a Magvető. A kőszegi katonaiskolában játszódó regény több síkon és hangon mesél barátságról, megalkuvásról (vagy az arra való képtelenségről), a biztonságbuborékok elpattanásáról és az illúziók elvesztéséről. A könyv Wikipedia-oldala szerint megjelenése idején a regény szerény visszhangot váltott ki, és kíváncsiak voltunk, valóban így történt-e. A cikk megírásához az Arcanum archívumát használtuk.

Ruff Orsolya | 2021. szeptember 02. |

„Hát nem veszitek észre, hogy nektek is tízezer lelketek van? Az idő visszafordíthatatlan koordinátája mentén virtuális lehetőségeinkből mindig csak egy tud megvalósulni” – írja Medve az Iskola határonban, amelyben nemcsak a narratív és idősíkok fonódnak össze kibogozhatatlanul, de elkerülhetetlenül eljön az a pont is, amikor minden egyes diáknak el kell döntenie, hogy beolvad-e az uniformizált csukaszürke masszába, vagy inkább a maga útját járja – még akkor is, ha a kőszegi katonai reáliskolában ezzel pokollá teszi a saját mindennapjait. A kőszegi iskola cőgerjeinek nemhogy tízezer lelkük, még egy is alig van, hiszen a nagyobb diáktársak és a tiszti tanárok látszólag és tevőlegesen mindent megtesznek azért, hogy kiöljék belőlük a maradék bajtársiasságot, empátiát és odafigyelést. A gyengének, az érzelmesnek itt nincs helye, a hibát pedig azonnal és kíméletlenül megtorolják minden szinten.

Ottlik Géza
Iskola a határon
Magvető, 2021, 488 oldal
-

Az Iskola a határon nagy utat járt be, mire 1959-ben megjelenhetett. Ottlik Géza már 1948-ban elkészült a regény első kéziratával, de azt visszavette; ahogy Lengyel Péternek mondta: „Túl vázlatos volt, nem jó. (…)

Tíz év múlva aztán kénytelen voltam összesűríteni egy regénybe, amit egyébként talán négy-öt kötetben írtam volna meg”

– fogalmazott utóbb kritikusan az író. Hogy pontosan mi előzte meg a súlyos döntést, azt szintén a Prózában idézte fel: Schöpflin Aladár a Franklin Társulat irodalmi titkára volt akkoriban, aktívan egyengette a fiatal Ottlik útját, és alapvetően ő lett az oka annak is, hogy az Iskola a határon nem a negyvenes évek végén jelent meg nyomtatásban. Hiába dicsérte ugyanis Schöpflin a kiadó munkatársainak a készülő regényt, Ottlik megérzett valamit ki nem mondott kritikájából:

„Öregségében, testi hanyatlásában is kritikai lángelme maradt. Ha fűnek-fának, fontos helyeken agyondicsérte a kéziratomat, az a jóságából, az irántam való szeretetéből fakadt. De hogy nekem az - egyébként őszinte - két egytagú szón kívül mást is mondott - a szemöldöke, valamije, a tenyere a kezem fején -: ebben a hozzám való még igazabb szeretete, a magyar irodalomhoz való legnagyobb keménységi fokú hűsége, lelke gyémántszerkezete vezérelte. Szerencsére értettem a közlési rejtjeleit. Harminchét éves voltam, és még nem jelent meg könyvem. Ebben az állapotban az író a lelkét is eladná az ördögnek, legalábbis én így voltam vele, hogy végre kinyomtassák a regényét. Az akkori cenzúraféle, talán Könyvhivatalnak hívták, jóváhagyta, ráütötte pecsétjét a kéziratomra.

Mégis visszavettem, már a nyomdából szinte.

Más súlyos okom is volt rá, de a Schöpflinnel töltött délután döntött; abban pedig, hogy tíz év múlva újraírtam, már egyedül az ő keze volt.”

A mű végül az ötvenes évek legvégén jelent meg, és hogy a kezdet kezdetén szerény visszhangot váltott volna ki a regény, azt a sajtómegjelenések csak részben támasztják alá. Az tény, hogy a megjelenés évében, azaz 1959-ben főleg rövid ismertetők jelentek meg a könyvről, amelyek valószínűleg a Magvető akkori fülszövegére támaszkodhattak. Ezek közül mutatunk most párat, amelyek nagy vonalakban, különösebb konkrétum nélkül vázolják csak fel a cselekmény magját, és szinte kivétel nélkül ideológiai alapon értékelik a kötetet: 

„Az Iskola a határszélen (sic!): kadétiskola, ahol Horthy hadseregének jövendő tisztjeit nevelik. Ottlik Géza kitűnően ábrázolja a légkört, amely a legérzékenyebb korban törte össze fiatal emberek gerincét, irtotta ki belőlük az emberiesség leghalványabb csiráit. Az iskola testi és lelki terrorjának kitűnő ábrázolása egyben azt is lehetővé tette az író számára, hogy mintegy a 20-as évek Horthy Magyarországának szimbólumává is „emelje” ezt a kadétiskolát. És ha a társadalmi háttér ábrázolása helyenként vázlatos is, az említett szimbólum: találó is, hiteles is.” (Film Színház Muzsika, 1959. december 11.) 

„A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadetiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldték, hogy az embertelen fegyelemre való nevelés után maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká váljanak.” (Népszava, 1959. november 8.) 

„Szabályos diákregény, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal. Ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik. A kadétiskola komor, baljós épülete a húszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma.” (Lobogó, 1959. november 25.) 

1959-ben az egyetlen hosszabb értékelés Lengyel Balázs tollából született. A Veszprémi Napló 1959. december 25-i számában az Egy regény születése című cikkében Lengyel arról írt, hogy az Iskola a határon „nem akármiféle”, hanem „egy lassan érlelő, túlzottan is lelkiismeretes elbeszélő tehetségnek évekig írt, afféle összefoglaló fél-életműve”. Lengyel kiemelte Ottlik műfordítói munkásságát, novelláit és nem feledkezett meg az 1957-ben megjelent Hajnali háztetőkről sem, amivel szerinte nemcsak hírnevet szerzett, de egyúttal várakozást gerjesztett a további művei iránt. „Az Iskola a hatá­ron ennek a várakozásnak a be­váltása, a nagy tehetséghez mél­tó mű”. Lengyel Balázs szerint a regény a társadalombírálat mel­lett mély etikus mondanivalóval is bír, és arról beszél, „hogy lehet ember­séges emberré fejlődni az ab­szolút kiszolgáltatottságban”, hogy lehet ellenállni és „el nem torzulni sem az ellenállásban, sem a mindig kísértő alkalmazkodásban”.

„Tömör és könnyed szerkezet, akár egy repülőgépváz,

példátlan anyaggazdagság, s kivételes lélektani mélység jellemzi a regényt” – összegezte Lengyel, aki az akkori időszak megjelenései közül Szabó Magda Freskójával, Mándy Iván novelláival és Pilinszky János verseivel sorolta egy ligába a művet.

A regény. 

Az Iskola a határont Ottlik Géza katonaiskolás évei ihlették, ő maga 1923 és 1926 között volt a kőszegi katonai alreáliskola diákja (Zöglingje). A regény viszont nem a diákévekkel indít, hanem egy uszodai látogatással: a narrátor Bébé és Szeredy Dani a budapesti Lukács fürdőben beszélgetnek 1957-ben (Grecsó Krisztán a Mellettem elférszben ezt a jelenetet idézte meg, csak épp a Dagályban), és már a nyitójelenetből kiderül, hogy a kőszegi évek láthatatlan, ugyanakkor széttörhetetlen kapocsként kötik össze a két férfit: „Nehéz ezt megmagyarázni idegennek. A dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét. Sok mindent, amit megtanultunk valaha együtt. A világ hülye valószínűtlenségét”. A regény harmadik kulcsfigurája Medve, aki kéziratát (iskolai naplóját) az ötvenes években küldi el Bébének, és meghagyja neki, hogy csináljon vele, amit akar. Bébé pedig emlékezik, a kőszegi és a későbbi, háborús évekre, reflektál Medve kéziratára, próbálja kibogozni a múlt homályából, hogy ki hogyan élte meg Merényiék szemétkedését és Schulze szadizmusát, és pontosan mi is történt a megaláztatások és idomulások jellemformáló éveiben a kőszegi iskola falai között.

Bár a nagyobb lélegzetű kritikákig valóban 1960-ig várni kellett, de hogy a regénynek híre ment, jól mutatja, hogy az akkori lapok már a készülő francia kiadásról cikkeztek. Mindenesetre 1960 januárjában a Magyar Nemzet kritikusa a könyvről írva megjegyezte, hogy annak főszereplője nemcsak maga a korszak és persze az iskola, ha­nem „a szent törvénykönyvvé emelt módszer, amellyel a Horthy-rend felnevelte a tiszti kasztot, az úri vagabundokat és mindenre elszánt pretorianusokat, a rabláncon tartott diákokból a jövendő rab tartóit”. Ottlik a kritikus szerint „nem harsogva közli ítéletét, még nem is hűvösen. (…)  Nyelve klasszikusokkal rokon: úgy tud mély lenni, hogy könnyen ír, vagy látszólag könnyedén. (…) mondatfűzése kristálytiszta, nyelve egyszerű, s mondanivalója mégis mennyire bonyolult!” A regény hibájaként a bevezetés és a befejezés egyenetlenségét rótta fel a kritikus, aki jól meglett volna Szeredy szerelmi élete nélkül is: „úgy érezzük, fölösleges, terhes, s a tiszta mondanivalót csak akasztja kibontakozásában”. A Népművelés 1960. január elsejei számában megjelent kritika szintén a szerelmi szálat kifogásolta, és míg az Iskola a határont „kitűnően kimunkált, eredeti regényként” jellemezte, a Szeredy-féle szerelmi vonalat elintézte annyival, hogy az nem több egy regényvázlatnál.  

-

Az akkori recenziók visszatérő motívuma volt, hogy kizárólag a Horthy-rendszer kritikájaként olvasták és értékelték a művet. A Népművelés kritikusa is a fasiszta módszerrel történő nevelést emelte ki, akárcsak a Népszabadság újságírója, aki szerint a tiszti nevelésnek, ennek a „veszélyes és kifinomult lelki rabul ejtésnek – ki­mondatlanul is a fasizmus lélek­tanának – ábrázolásával Ottlik Géza szinte úttörő munkát vég­zett” (Népszabadság, 1960. június 14.). Dicsérő cikkében a kritikus ugyanakkor odaszúrt és felhánytorgatta Ottliknak, hogy „a lélektani ábrázolás fénycsóvája nagyon is keskeny”, és a tiszti világ, „a horthysta drill tár­sadalmi és világnézeti eredői kívül maradnak az ábrázoláson”. 

Az ideológiai húrok pengetésétől merőben eltér a Kortárs 1960/3. számában megjelent kritika, amelyben Tóth Dezső a következőképpen jellemezte az Iskola a határont: 

„A kiábrándulás és beletörődés regénye ez, az emberiség intézményesített elölésének pontos rajza, a tiltakozó, gyötrődő, de vé­gül is magát megadó lélek deformálódásának művészi konstatálása.”  

A kritikus kiemelte az iskolai mindennapok részletes és pontos ábrázolását, a drámai jelenetek sorát, az írói szenvtelenséget; úgy fogalmazott: „nem gyerekekről, hanem felnőttekről szól végső soron, karaktereket értet meg ez a diákregény”. A kritikus ugyanakkor kifogásolta, hogy Ottlik íróként nem távolította el magát a regény egyik kulcsnarrátorától, Bébétől, ahogy azt is, hogy az elbeszélésből áradó rezignáltság „az egész regény világnézeti sugallatává is növekszik”.

-

 

„Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, ezerkilencszáznyolcvanegy december ti­zedikétől nyolcvankettő március tizenötödikéig, kb. 250 óra alatt, egy 57 x 77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t. így keletkezett. E. P.”  (Mozgó Világ, 1982 / 5. szám)

Az Iskola a határon az eltelt évtizedekben generációk fontos olvasmánya lett, valóságos kultusz alakult ki körülötte, amit tovább táplált, hogy Esterházy Péter a szerző hetvenedik születésnapjára egyetlen lapra leírta a regényt (a Könyves Magazin Esterházy-különszámában kiszedhető poszterként meg is találjátok ezt a képet, és cikket is olvashattok róla). Kulka János a kétezres évek elején felolvasta a kötetet; ha valaki egyhuzamban szeretné végighallgatni, jól teszi, ha tizenöt órára szabaddá teszi magát.  

De ahogy Ottlik is írta: az idő – a regényben a három év –

nem telik, hanem van:

minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére, szélesen, mint egy divergens sugárnyaláb metszőpontjai szferikus felületen”.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Ottlik-másolattal és fantasztikus családi fotókkal érkezik az Esterházy-különszám!

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentet meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A 100 oldalas, családi fotókkal gazdagon illusztrált magazinban többféle irányból közelítünk Esterházyhoz.

...
Általános cikkek

Hommage á Ottlik, hommage á Esterházy, 29x42 centiméteren

...
Nagy

Minden megvan – száz éve született Ottlik Géza

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

6 érdekesség, amit nem tudsz a Netflix Ripley-sorozatáról

Huszonöt évvel azután, hogy Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével filmre vitték Patricia Highsmith thrillerét, Mr. Ripley ismét hódít, ezúttal fekete-fehérben. Összegyűjtöttünk hat érdekességet a vadonatúj Netflix-sorozatról.

...
Szórakozás

7 Oscar-díjas adaptáció, amit most láthatsz a Netflixen

Tuti befutókat néznél az este? Összeszedtük, milyen Oscar-díjas adaptációkat találsz most a Netflixen: lesz közte hard boiled krimi, izgalmas animáció, szórakoztató kaland és egy kakukktojás dráma is.

...
Szórakozás

„Ivy a kedvencem” – A Csengetett, Mylord?-enciklopédia szerzőjével beszélgettünk

Mi lehet a Csengetett, Mylord? titka, amivel ennyire betalált a magyar nézőknél? A sorozatról készült enciklopédia szerzőjét, Boromisza Istvánt kérdeztük.

Polc

A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról

...

Kemény Lili harcai: az önéletírás mint felszámolás és teremtés

...

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

...

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Nagy

Orsós Julianna: Mariella Mehr erőt kovácsolt a szenvedéséből [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna Mariella Mehr regényét választotta.

...
Kritika

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – Zsigó Jenő a Tények és tanúk sorozatban

Zsigó Jenő a magyarországi cigány mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként évtizedeken át dolgozott a hazai közéletben. Életinterjú-kötetén keresztül egy elkötelezett, soha meg nem alkuvó ember munkásságát ismerjük meg.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.