A sorozat kapcsán utánajártunk annak, miként romlott meg az író és befolyásos bizalmasainak kapcsolata, és ez hogyan tette tönkre a karrierjét. A cikkhez és a sorozathoz kapcsolódva most öt könyvet ajánlunk Truman Capote életművéből, melyekből kiderül, milyen tehetséges író volt ez a gyermeklelkű botrányhős.
Más hangok, más szobák
Capote már 1948-ban megjelent első kisregényével komoly irodalmi sikert aratott, a The New York Times bestseller-listájának kilencedik helyén debütált. Az első kiadás borítóján a szerző erotikus töltetű fotója volt látható, melyet sokan a jó ízlés elleni támadásnak tekintettek. A borító mellett a könyv viharos fogadtatásában része volt annak is, hogy az író meglehetős nyíltsággal beszélt benne a homoszexualitásról.
A Más hangok, más szobák főhőse, a tizenhárom éves Joel édesanyja halála után titokzatos világba csöppen, amikor soha nem látott apjának meghívására egy isten háta mögötti kisvárosba érkezik. A mocsaras erdőkkel övezett hatalmas, pusztuló kastély poros, fülledt szobáiban egy végzetes szerelem áldozatai élik örökös magányra kárhoztatott, különös életüket. A kisfiú a valóságot csak nehezen képes kibogozni a rejtélyek szőtte sűrű hálóból, a realitás és a fantázia összeolvad ebben a világban. A nagyrészt önéletrajzi ihletésű regény lassú folyású, varázslatos nyelven megírt történetében egy kamasz fiú gazdag képzelete dominál, miközben a Capote számára oly fontos és ismerős Dél fülledt természeti képei is fontos szerephez jutnak. (A költői hangulatú regényből 1997-ben film is készült.)
A fűhárfa
A lassú folyású kisregény 1951-ben jelent meg, Capote második kötete, mely egy árva fiú és két idős hölgy történetét meséli el. A szöveget az író alabamai Monroeville-ben töltött gyermekkorának emlékei ihlették, különösen egy faház, amelyet az 1930-as években építettek egy nagy diófában, unokatestvére Jenny hátsó udvarában. Capote sok időt töltött ebben a faházban unokatestvérével és más gyerekkori barátaival, például a később szintén világhírű íróvá vált Harper Lee-vel.
A történet azzal kezdődik, hogy a fiatal főhős elveszíti anyját, majd apját, és beköltözik nagynénjei házába. A két nővér tökéletes ellentétei egymásnak: Verena kemény, gyakorlatias és anyagias, szereti irányítani az eseményeket. Dolly romantikus, álmodozó, gyengéd nő, aki elsősorban a mezőn, az erdőben érzi jól magát. Dolly gyógynövényeket gyűjt, és főzeteket készít, és mikor nővére megpróbálja kicsalni tőle a titkos receptet, szembefordul vele, és végre a sarkára áll, és lázadásképp egy fa tetejére költözik. A nagyon erős atmoszférájú Fűhárfa (melyből, a legtöbb Capote-regényhez hasonlóan film is készült azoos címmel 1995-ben) keserédes történet egy kiskamasz felnőtté válásáról, a testvéri szeretet ellentmondásairól, az elmúlásról, a konvenciók elleni lázadásról és a szabadságról.
Álom luxuskivitelben
Az 1958-ben megjelent kisregény főhőse a züllött nagyvárosban, New Yorkban a szerencséjét és önmagát kereső dörzsölt és elragadó lány, aki maga a féktelen szabadság, aki nem tartozik senkihez, de egy nap talán megtalálja azt, akihez tartozhat. Addig pedig issza a koktélokat és folyamatosan töri össze a férfiszíveket. Elsősorban Fredét, a pályakezdő íróét, aki kitartóan és odaadóan igyekszik megszelídíteni ezt a megzabolázhatatlan tüneményt.
A regény egy ágrólszakadt író és egy rejtélyes fiatal nő kapcsolatának története. Cily Hebrentsch titokzatos nő, senki sem tudja, honnan jött, és pillanatok alatt meghódítja a város előkelő világát. Ragadnak rá a gazdag férfiak, akiket elbűvöl hóbortosságával, nyíltságával s leginkább talán a csábos, gátlástalan nő álcája mögött megbújó védtelen kislány szeretetéhségével. Az Álom luxuskivitelbent elolvasva Norman Mailer azt mondta, Capote generációjának legkiválóbb írója. A regényből 1961-ben legendás film is készült, melyben Audrey Hepburn alakításában vált szinte ikonikus nőalakká a főhős.
Hidegvérrel
1959. november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg a megbecsült, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, valamint feleségét és két gyermekét. Az elkövetők a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítéka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel később a két gyilkost felakasztották.
Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik Capote legismertebb alkotása, a Hidegvérrel, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarta sugallni, hogy könyvében minden egyes részletnek szigorú valóságalapja van: minden esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író ábrázolja. Az 1966 januárjában megjelent regényhez a szerző 8000 oldalnyi jegyzetet készített, könyvét interjúkra, hivatalos iratokra, saját megfigyeléseire alapozta. Már 1967-ben megfilmesítették a történetet, a forgatókönyvet maga Capote írta.
Mozart és a kaméleonok
Az 1980-ban, majdnem másfél évtizeddel a Hidegvérrel hatalmas sikere után a kábítószer- és alkoholfüggő Capote írt még egy utolsó novelláskötetet, melyet dokumentarista elbeszélésekből és irodalmi riportokból szerkesztett egybe. A kötetben szereplő írásokra egyszerűség és letisztultság jellemző, a szerző itt jutott legközelebb ahhoz, hogy olyan puritán módon írjon, ahogy mindig is szeretett volna. A novellák elé az író egy hosszabb bevezetést is írt, melyben addigi pályafutását értelmezte, és kifejezte azt a szándékát, hogy maximális jelenlétre törekedjen az írásaiban.
A három részre osztható kis kötetben van olyan írás, mely gyermekkori emléket idéz, de olyan is, mely egy kisvárosi gyilkosságsorozat történetét meséli el. Furcsa és épp ezért felejthetetlen alakok népesítik be a könyvet, mint például az idős arisztokrata nő, akinek zongorajátékát kaméleonok hallgatják: „Én továbbra is kinn ülök a teraszon, innen nézem őt, ezt a még mindig sikkes hölgyet, a vérkeveredés eredményét. Belekezd egy Mozart-szonátába. Végül csak összegyűltek a kaméleonok: egy tucat, aztán még egy tucat, a legtöbb zöld, néhány bíborvörös meg levendulaszínű. Átszaladtak a teraszon, és beiramodtak a szalonba: érzékeny, elbűvölt zeneközönség. ”
Ha pedig érdekel, hogy miért került a Hidegvérrel után lejtőre ez az ígéretes karrier, ezt a cikkünket ajánljuk:
Árulás, kiteregetett szennyesek és bonyolult szerelmi sokszögek. Egy gellert kapott golyó, egy francia étterem és egy főmű, ami nem készült el soha. Az író és a befolyásos hattyúnők története rémálom luxuskivitelben. Utánajártunk a sztorinak.
