Orvos-Tóth Noémi: Hozzászokunk az egyenes adásban közvetített borzalmakhoz

Orvos-Tóth Noémi: Hozzászokunk az egyenes adásban közvetített borzalmakhoz

Szabad akarat címmel jelent meg Orvos-Tóth Noémi új könyve, amelyben elsősorban arra fókuszál, hogyan határozzák meg életünket, kapcsolatainkat vagy énképünket a pénzhez vagy sikerhez fűződő transzgenerációs történetek. Interjúnk abban rendhagyó, hogy az életünket két hete meghatározó ukrán helyzet felől kérdeztünk rá a könyv témáira.

Fotó: Valuska Gábor

Valuska László | 2022. március 11. |
Orvos-Tóth Noémi
Szabad akarat
Jelenkor, 2021, 285 oldal

A háború két hete tart Ukrajnában, ami a szabad akaratról is szól. Mit jelent számodra a szabad akarat?

Nekem a szabad akarat egy olyan lélektani állapot, amiben a reakciókat, a viselkedést, a kapcsolatok minőségét és történetét már nem a felmenőktől örökölt negatív mintázatok határozzák meg. Pszichológiai értelemben a szabad akarat a transzgenerációs traumák feloldása, a ránk kényszerített társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerek meghaladása. A személyiség érésével egyre nagyobb esélyünk lesz arra, hogy ne öntudatlan késztetéseink, félelmeink sodrásában éljünk, hanem képesek legyünk önmagunkat értve, érzelmeinket és tetteinket is megfelelően szabályozni. Bár állapotról beszélek, azt ki kell hangsúlyoznom, hogy ez egy hosszú önismereti folyamat eredményeként érhető el.

Lezárások, home office, maszkviselés, oltás-vita jellemezte az elmúlt másfél évet, Ukrajnát megtámadta Oroszország. A szabadság-érzetünk folyamatosan csökken. Mi lesz ennek a hatása?

A legnagyobb probléma – amivel már össztársadalmi szinten is ideje lenne foglalkoznunk –,  hogy képtelenek vagyunk megszakítani a traumák nemzedékeken átívelő láncolatát. Ha csak az elmúlt száz év történetét nézzük, világosan látjuk, hogy egyetlen generáció sem úszta meg komolyabb trauma nélkül az életet. Járvány, háborúk, üldöztetések követték egymást, amikhez gyakran a családban elszenvedett különböző bántalmazások, elhanyagolások is hozzáadódtak. Mindez oda vezetett, hogy elveszett a biztonság zsigeri élménye, és ma tömegek szenvednek a különböző poszttraumás tünetektől, kötődési zavaroktól.

A trauma egyrészt a testünkbe ágyazottan él – könnyen bekapcsolódik a stresszrendszerünk, visszahúzódunk vagy ingerülten támadunk a legkisebb vélt vagy valós fenyegetés esetén is –, másrészt átszínezi, ahogy a világot látjuk, ahogyan egymáshoz kapcsolódunk.

Ma szinte védtelenül szenvedjük el a stresszkeltő eseményeket. Ilyen állapotban esélyünk sincs a szabad akaratra, hiszen egy láthatatlan erő, a félelem és bizonytalanság fogságában élünk. Az elmúlt két évben jól érzékelhetően kimerültek a lelki tartalékaink, csökkent a pszichés immunrendszerünk védekező képessége. Egyre hangsúlyosabbá vált a feszültség, a türelmetlenség, a fásultság. A szomszédos országban kirobbant háború híre ehhez az elhúzódó krónikus válsághelyzethez adódik most hozzá, és mi lassan elveszünk a krízisek labirintusában. Kollégáim és jómagam is naponta érezzük, milyen drasztikus mértékben megugrott a mentális segítséget kérők száma. Nincs most fontosabb feladat, mint a pszichés egyensúlyunk napi védelme, máskülönben a hosszútávú hatások nagyon súlyosak lesznek.  

Az elmúlt két hétben sokszor jut eszembe nagyapám naplója a fogságról és a háborúról. A könyved szerint nemcsak megismerni nehéz szüleink vagy nagyszüleink történeteit, de elmesélni, továbbadni szintén komoly feladat, miért? 

Szerencsés vagy, hogy fennmaradt ez a napló, ami biztos vagyok benne, hogy a nagypapádnak annak idején sokat segített a történtek feldolgozásában. Nem mindenkinek sikerült kiírnia, elbeszélnie, amin keresztül kellett mennie. A félelem, a rettegés, az átélt borzalom sokszor olyan letaglózó, hogy alig lehet szavakkal kifejezni. A magyar nyelv nagyon szemléletes, és egészen pontosan leírja, hogy mi történik bennünk ilyenkor. Amikor valami felkavaró eseményt élünk át, gyakran mondjuk, hogy „nem találok szavakat”; és tényleg nem találunk, hiszen egy megrázó élmény megélése közben az agyunk beszédközpontja szinte lekapcsol, így a történtek nehezen rendezhetők szavakká. Később, amikor már esetleg elbeszélhető lenne egy-egy részlet, jellemzően a környezet fordul el, és nem szeretné hallani a fájdalmas történeteket. Ennek gyakran a bűntudat az oka, hogy miért nem akadályoztuk meg, hogy megtörténjenek a borzalmak vagy az a hamis elképzelés, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nem is létezik, gyorsabban túllendülhetünk a szenvedésen, ha nem emlegetjük fel. A trauma azonban akkor is átöröklődik, ha soha szóba sem hozzuk, ha mély hallgatást vonunk köré. Mindazt, ami a múltban történt, igyekszünk távolítani magunktól. 

Semmitmondó megemlékezéseket tartunk, emlékműveket emelünk, amelyeket évente egyszer megkoszorúzunk, és úgy érezzük, ezzel megtettünk mindent a múlt feldolgozása érdekében.

Ezek a lépések azonban leginkább a lelkiismeretünk megnyugtatására elegendőek. Jó lenne, ha átfogó programok születnének a múltból örökül kapott traumák egyéni és közösségi gyógyítására. 

Bekapcsolhat a háború emlékeket, mondatokat, traumákat, amelyeket akár elbeszéletlenül, feldolgozatlanul tároltunk? 

Feltétlen. Az elmúlt napokban szinte a nyakunkba ömlöttek a transzgenerációs traumák által kiváltott súlyos szorongások, félelmek. A menekülés, a bujkálás, a félelem, az éhezés lenyomatait mindannyian ott őrizzük a sejtjeinkben, amik most aktívvá váltak. Hogy csak egy nagyon szemléletes példát említsek: egyik páciensem a híreket hallgatva súlyos pánikrohamot élt át.

Az ő esetében egészen egyértelműen látszik a transzgenerációs szál: a nagymamáját a II. világháborúban orosz katonák erőszakolták meg, édesapja ebből az erőszakból fogant.

Bár a történetről egyszer-egyszer beszéltek a családban, a tényleges feldolgozás eddig nem történt meg, így a katonai menetoszlopok, a szétbombázott házak látványa szinte berántotta a rettegésbe, amiben éppen olyan tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát, mint egykor az erőszakot elszenvedő nagymamája. De említhetném azokat a szülőket is, akik kicsi gyermekként élték át a délszláv háborút, és a most rájuk törő poszttraumás tünetek miatt nagyon nehezen tudnak megnyugtatást adni a saját gyerekeiknek. 

Az sem mindegy, hogyan beszélünk történeteinkről, és most sokszor kerülnek elő a személyes és hivatalos kommunikációban is klasszikus áldozathibáztató diskurzusok az orosz–ukrán kapcsolat értelmezésekor. Nem politikai szempontból érdekel: miért így beszélünk a helyzetről?

Az áldozathibáztatás egy lelki manőver, amin keresztül megpróbáljuk fenntartani az igazságos világba vetett hitünket. Rémisztő lenne szembenézni a lehetőséggel, hogy akár ártatlanul is agressziót követhetnek el ellenünk, így addig ügyeskedünk, míg valami elfogadhatónak tűnő magyarázatot találunk a történtekre. Amikor az áldozatot hibáztatjuk, valójában önmagunkat nyugtatjuk, hogy velünk ilyesmi nem történhet, hiszen mi jól viselkedünk, nem hergeljük a másik felet, így biztonságban érezhetjük magunkat. 

A háborút élőben követhetjük a médiában és a közösségi platformokon. Egy tiktok-felhasználó a hatodik emeleten az ablakából kikamerázott - háborút ennyire hozzám közeli, átélhető nézőpontból nem láttam. Hogyan hat ez a mediatizáltság ránk?

Számomra egy film, a Nemes-Jeles László rendezte Saul fia volt az első olyan élmény, ahol éppen a kameraállás miatt éreztem úgy, hogy szinte én is ott vagyok a főszereplőtől alig karnyújtásnyira. Döbbenetesen erőteljes hatása volt, ahogy most ezeknek az élő bejelentkezéseknek is. Egy dologgal azonban érdemes tisztában lenni: ez az élmény, bár kezdetben sokkolóan hat, egy idő után elveszítheti erőteljes hatását.

Hozzászokunk az egyenes adásban közvetített borzalmakhoz és kimerül az együttérző kapacitásunk.

Ami először még megrázó, ezredik alkalommal már nehezebben üti át az ingerküszöbünket. Igen, az empátiába is bele lehet fáradni, különösen akkor, ha alig tehetünk valamit a helyzet megváltoztatásáért. Nagyon nehéz tétlenül nézni mindazt, ami most a szomszédos országban történik. A közösségi média kétélű fegyver. Egyrészt fontos információs forrás, másrészt, elárasztó volta miatt akár érzelmi kimerüléshez is vezethet, ha kontroll nélkül fogyasztjuk a híreket. 

Az országba eddig 180 ezren menekültek, elképzelhetetlen lelki állapotban, traumatizálva. Egyre több család fogad be menekülteket, ami egy nagyon extrém helyzet: hogyan lehet elkerülni, hogy áldozatként forduljunk hozzájuk? Hogyan hat vissza a saját vagy családom életére?  

A menekülő emberek áldozatok. Ezen nincs mit szépíteni, és határozottan káros, ha megpróbáljuk letagadni, más színben feltüntetni a valóságot. Ezek az emberek gyakran sokkos állapotban érkeznek hazánkba vagy egy másik országba, így nagyon körültekintően kell velük bánni. Ilyenkor sokkal limitáltabb az az információmennyiség, amit képesek befogadni, lehet, hogy a legegyszerűbb dolgokat is többször el kell nekik magyarázni. Gondoljunk csak bele, akik most menekülnek, az egész életüket, a munkájukat, gyakran családtagjaikat, az otthonukat, minden kis megszokott tárgyukat – a kedvenc bögréjüket, a nagyitól kapott plédet, a családi fotóalbumot – hagyták hátra, hogy az életüket mentsék. 

Egy menekültcsalád befogadása kellő körültekintést igényel. Hiába a jószándék, ha nem mérjük fel helyesen a lehetőségeinket, sok frusztráció forrása lehet ez a helyzet. Nem csak segíteni kell, de jól kell segíteni. Még békeidőben sem könnyű ismeretlen emberekkel osztozni az otthonunkon, hát még akkor, ha sem a nyelvét, sem a kultúráját nem ismerjük a másiknak, aki ráadásul feltehetően komoly pszichés krízisben van. A szolidaritás, a segítségnyújtás mélyen humánus cselekedet, de itt is elengedhetetlen az önismeret. Tisztában kell lennünk a lelki teherbíró képességünkkel, a családunk működésével, de az otthonunk fizikai adottságaival, a napi ritmusunkkal, és még számtalan tényezővel, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani a rászorulóknak.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Orvos-Tóth Noémi: A könyv mágiája, hogy az érzéseket szavakká transzformálja

Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sosr szerzője ma Ott Anna vendége volt a Margó Extrában, ahol első könyvélményeiről, a terápiás ülések és a novellák hasonlóságáról, és az olvasás csodájáról mesélt, valamint azt is elárulta, hogy már dolgozik új könyvén.

...
Összekötve

Orvos-Tóth Noémi: El lehet felejteni, amit korábban a világról hittünk - Összekötve 

Slow life-ról, a jelenlegi helyzettel való együttélésről, a járvány okozta közösségi trauma feldolgozásáról, a szülői felelősségről és a kulturális tartalmak jelentőségéről is beszélgettünk Orvos-Tóth Noémivel.

...
Nagy

Orvos-Tóth Noémi: A generációk úgy illeszkednek egymáshoz, mint gyöngyszemek a gyöngysoron

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és terapeuta, a párkapcsolatok szakértője, a transzgenerációs szemléletet majdnem húsz éve kezdte kutatni. Örökölt sors című kötete decemberben jelent meg, de olyan népszerű, hogy azóta gyakorlatilag tábort vert a sikerlisták élén. A könyv tanulmányokon keresztül azt a kijelentést tárgyalja, miszerint felmenőink életének történései sejtszinten öröklődnek az utódokban, és mindez hatással van a jelenünkre. Orvos-Tóth Noémivel a családi titkokról, a múlt megismerésének és a gyerekkorban megtapasztaltak döntő fontosságáról beszélgettünk.    

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Megható, varázslatos, vicces – 10 karácsonyi gyerekkönyv az adventi hangolódáshoz

Karácsonyhoz közeledve 10 olyan gyerekkönyvet ajánlunk, melyek valamilyen módon kötődnek a kicsik által várva várt ünnephez.  

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Kritika

Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet

Julie Otsuka a saját családja történetét is beleírta debütregényébe, amiben a második világháború során internálótáborokba zárt amerikai japánokról mesélt. Az Amikor isten volt a császár a hét könyve.

...
Kritika

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A norvég Lars Svisdal regénye a generációk közötti szakadékot érzékelteti, miközben egy felnőtté válás története is. Láthatóvá válik benne, hogy a jóléti társadalmak is küzdenek a maguk démonaival.

Olvass!
...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

...
Zöld

Elon Musk gyerekkorában az erőszak része volt a fiatalok oktatásának

A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak. Olvass bele!

Hírek
...
Hírek

Demeter Szilárd újabb öt évig a Petőfi Irodalmi múzeum főigazgatója lesz

...
Hírek

Déry-díjat kapott Ilma Rakusa, Ladik Katalin, Nagy Gabriella és a Mohácsi-testvérek

...
Szórakozás

Maffiózók felemelkedése és Robbie Williams mélypontja ‒ 5 friss doku, amit streamelhetsz

...
Hírek

A Horthy család hagyatéka a Magyar Nemzeti Levéltárhoz kerül

...
Szórakozás

Alternatív kabaré, roma hősök és az ezerszer áldott nyolcadik kerület [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Podcast

Szűcs Ádám: Olyan könyvekért rajongok, amiket én soha nem tudnék megírni