Fotó: Valuska Gábor

• Orvos-Tóth Noémi már gyerekkorában szerette megfigyelni az embereket. A szülei élénk társasági életet éltek, otthon sokat beszélgettek, nem voltak tabutémák. A könyvek pedig magától értetődően jelen voltak az otthonukban. Az első fontos könyvélménye, hogy az apukája a Toldit olvasta fel nekik. „Evidens volt, hogy olvasunk, ott voltak a könyvek mindenhol.”
• Az egyik első meghatározó könyve, amit már egyedül olvasott, Napóleonról szólt és egy életrajzi kötet volt. Főként az fogta meg benne, hogy mi hajthatta ezt az embert, hogy ennyire elszántan haladjon a célja felé.
• Az irodalomban már azelőtt is kereste a mögöttes tartalmakat, hogy pszichológus lett. Mindig is szeretetett elemezni, érdekelték a cselekedetek mögött meghúzódó mozgatórugók. Szerinte ugyanis mindennek története van, a jóságnak és a rosszaságnak is. Éppen ezért nem szereti a leegyszerűsítéseket és a sablonokat. „A bűnösnek is megvan a története, és azt se könnyű vinni.”
• Nagyon változó, hogy mikor szokott olvasni. Főként olyankor tud elmélyedni egy könyvben, ha csend van körülötte. A munkanapokon erre nem mindig van lehetőség, mert a terápiás ülések sokszor megterhelők érzelmileg. „Van, amikor engem is magával ránt mások fájdalma.”
• Az Örökölt sors megírása, könyvvé formálódása nem egy pillanatnyi döntés, hanem egy hosszabb folyamat volt, amely során összeállt benne sok minden. Valójában nem csinált mást, csak létező kutatási eredményeket rakott össze. Az újszerű ebben az volt, ahogy összerakta és ahogy interpretálni tudta mindezt.

Orvos-Tóth Noémi: A generációk úgy illeszkednek egymáshoz, mint gyöngyszemek a gyöngysoron - Könyves magazin

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és terapeuta, a párkapcsolatok szakértője, a transzgenerációs szemléletet majdnem húsz éve kezdte kutatni. Örökölt sors című kötete decemberben jelent meg, de olyan népszerű, hogy azóta gyakorlatilag tábort vert a sikerlisták élén. A könyv tanulmányokon keresztül azt a kijelentést tárgyalja, miszerint felmenőink életének történései sejtszinten öröklődnek az utódokban, és mindez hatással van a jelenünkre.

• A beszélgetésre Háy és Ulickaja novellákat hozott magával. Ott Anna felvetette, hogy a novella műfaja tulajdonképpen hasonlít egy terápiás ülés dinamikájára. Ebben Orvos-Tóth Noémi szerint is van valami, bár végül a „novellarészletekből” a terápia során összeáll egy kép, egy csodálatos történet.
• Szintén fontos könyv volt számára mostanában Az élet második fele James Hollistól, szerinte ez jó sorvezető az élethez. Míg az élet első felében kifelé irányulunk és információkat gyűjtünk, addig a másodikban mindezt rendszerezzük és ez az út befelé visz, őt mostanában ez foglalkoztatja.
• Steinbeck családregénye, az Édentől keletre az a könyv, amit éppen újraolvas. Elmondása szerint a testvérrivalizálás gyakran visszatérő motívum a terápiákban. A küzdés a figyelemért és a szeretetért ugyanis valami olyasmi, ami meg tudja határozni az ember felnőtt életét is. „A legtöbb esetben dolgunk van a testvérkapcsolattal.”
• A könyv, az írott szöveg mágiája szerinte az, hogy az érzéseinket szavakká transzformálja, és így egyfajta hidat képez a másikhoz. Az olvasás csodája emellett, hogy ahány történetbe belehelyezkedik az ember, annyi élethelyzetet tapasztal meg, és annyi megoldással találkozik. A könyvek megoldókulcsokat tudnak adni, megmutatják, hogy nem vagyunk egyedül, színesítik a világlátást, és fejlesztik az érzelmi intelligenciát is.

Nézzétek vissza a beszélgetést itt: