Hogyan fóliáztak be – és legfőképp: miért? [FRISSÍTÉS]

Az Orczy Mimi kalandjai – A nagy londoni gyémántrablás az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, jó pár hete a piacon van, az olvasók most kezdik felfedezni, olvasni, az első vélemények, kritikák is ezekben a napokban jelennek meg (a Könyvesen Kolozsi Orsolya írt róla, épp pénteken jelent meg, ITT tudjátok elolvasni). A könyv a viktoriánus Londonban játszódik, és főhősét a világszerte az egyik legolvasottabb magyar szerzőnek számító báró Orczy Emma alakja ihlette. Mindenhol fontosnak tartom elmondani: könyvem nem életrajz, A Vörös Pimpernel szerzője inspirációs forrásként szolgált számomra, így a kalandregény cselekményébe több olyan helyszínt vagy szereplőt becsempésztem, ami vagy aki neki fontos volt, viszont A nagy londoni gyémántrablás fikció, és célja és szándéka, ha volt neki egyáltalán, nem más, minthogy az olvasó elmerülhessen a köré épített univerzumban, hősével tartson és izgulhasson a nyomozás során.

A hétvégén egy budapesti Libriben szembesültem azzal, hogy a kötet befóliázva került ki a polcokra. Az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve, ha egy ifjúsági kötetet befóliáznak, akkor az nyilván egyet jelenthet: a kötet tartalma, cselekménye, az abban foglaltak bizonyára fennakadtak a 2021-ben hozott melegellenes jogszabály szűrőjén, ami egyebek között azt mondja ki, hogy tizennyolc éven aluliak számára tilos „pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Az elmúlt hetek gyakorlata szerint a könyvesboltokban azokat a fiatal olvasóknak szóló köteteket fóliázták be, amelyekben LMBTQ-karakterek szerepelnek.

Csakhogy az Orczy Mimi kalandjaiban nincs ilyen.

Se a fő-, se a mellékszereplők között, sőt maga a téma sem merül fel, még csak érintőlegesen sem. A cselekmény egy fiktív gyémántrablás körül bonyolódik, miközben a szereplők körül megelevenedik a viktoriánus London – a sikátorok kocsmáitól kezdve a királynő palotájáig. Mi az oka mégis akkor annak, hogy egyes boltokban befóliázták a könyvet?

A kiadó érdeklődésére kiderült, hogy a magyarázat nem annyira ideológiai, mint inkább technikai. A kötetet a szerkesztőkkel annak idején úgy álmodtuk meg, hogy a lapok közé mellékleteket, betéteket tűztünk. Ezek között van fiktív újságlap, korabelinek tűnő hirdetés, teára szóló meghívó a királyi palotába, stb. A cél az volt, hogy ezáltal még jobban bevonjuk az olvasót, és ezzel is erősítsük azt az illúziót, mintha az olvasó ennek a fiktív világnak a részese lenne. Ezek a mellékletek kivehetőek, tehát ha valaki szeretné, akkor nyugodtan kiemelheti, maga elé terítheti. Bár önálló papírra lettek nyomtatva, alapesetben kicsi az esélye, hogy kihulljanak a lapok közül (alapeset alatt azt értem, hogy az ember nem rázogatja, nem ejti le, stb.) – de persze, ha valaki szándékosan ki akarja venni (például egy boltban) ezeket a mellékleteket, az már megint egy más kérdés. Mindenesetre a kiadó a gyártás során úgy döntött, hogy kivehető melléklet ide vagy oda, nem tesz a kötetre külön fóliát vagy úgynevezett haskötőt (azaz olyan papírszalagot, ami körbefogja a könyvet). A regény így is került a boltokba.

Miután kiderült, hogy bizonyos üzletekben mégis fóliázva kapható a kötet, a Manó Könyvek megkereste a Librit, és azt a választ kapta, hogy a fóliázás célja ez esetben az volt, hogy ezek a mellékletek ne hulljanak ki a Mimi-könyvből, és azok, akik megveszik a könyvet, biztosan a birtokába kerüljenek valamennyi könyves extrának. Íróként én sem kívánok mást, az intézkedés időzítése mindenesetre a legkevésbé sem volt szerencsés, és akkor még finoman fogalmaztam. A befóliázott kötet a hétvégén az egyik ellenzéki politikus oldalára (majd az egyik híres influenszer insta-sztorijába is) felkerült egy másik könyvvel együtt, ami viszont óhatatlanul egy olyan politikai diskurzusba sodorta a könyvet, aminek máskülönben nem részese.

Íróként és olvasóként szomorú látni a befóliázott könyveket. Egy kötet ugyanis sokkal több annál, mint egymás után leírt, majd kinyomtatott sorok halmaza. Az olvasók nagy része még mindig a kezével is vásárol, azaz szereti megfogni, alaposan megnézegetni az adott könyvet, belelapozni, adott esetben beleolvasni, illusztrált kötet esetében megnézegetni a rajzokat.

A fólia mindezt lehetetlenné teszi

(az igazsághoz tartozik, hogy különösen értékes kötetek esetén – ide tartoznak a nagy, képes albumok vagy a gazdagon illusztrált, drága papírra nyomott kiadványok – korábban is volt fóliázás, ilyenkor viszont a könyvesboltok mindig tartottak egy beleolvasó példányt pont arra az esetre, hogy helyben is bele lehessen lapozni az adott kötetbe). A fólia egészen új dinamikát vitt a könyvesboltok addig békés világába, és ez világnézeti meggyőződéstől függetlenül mindenkinek rossz. Teljesen mindegy ugyanis, hogy egy adott könyvet ma mi miatt fóliáznak be Magyarországon, vásárlói szinten ez úgy csapódik le, hogy a könyvvel valami probléma van. Hogy olvasóként erről mi magunk dönthessünk (nevezetesen, hogy valóban problémásnak tartunk-e egy könyvet, vagy egyáltalán problémát látunk-e ott, ahol a törvényalkotó), arra esélyünk sincs, hiszen a fólia megakadályoz bennünket abban, hogy a helyszínen beleolvassunk a könyvbe.

Mindenesetre – nagyjából mindegy mi okból, de – az Orczy Mimi kalandjait bizonyos boltokban egyelőre fóliázva lehet megvásárolni. Hogy lekerül-e róla a fólia, azt a cikkírás pillanatában nem tudom megmondani, én ugyanakkor szívből remélem. Erre amúgy van esély, hiszen a Libri tájékoztatása szerint ebben az esetben a fólia – fogalmazzunk így – könyvvédelmi célokat szolgált. Nagyon leegyszerűsítve azt is lehetne mondani, hogy a fólia itt a könyvet védte, és nem az olvasót a könyvtől. Ha a Mimiről le is kerül a fólia, sok könyvön viszont egészen biztosan rajta fog maradni, az értelmetlen törvényi szabályozás ugyanis nem teszi lehetővé, hogy azok fólia nélkül kerüljenek a boltok polcaira.

Íróként és olvasóként pedig most ennél nincs szomorúbb.

A szerző a kötet írója és a Könyves Magazin főszerkesztője

Képek forrása: Manó Könyvek/Facebook