Fotók: Valuska Gábor
Az orvosi krimik specialistája, Robin Cook egy tengeralattjárón írta meg első regényét a hetvenes évek elején, mára a műfaj koronázatlan királyának számít. Világhírűvé második könyve, a Kóma tette, amelyből Michael Douglas és Geneviève Bujold főszereplésével készítettek filmet. A hetvennyolc éves szerzőnek azóta több mint harminc sikerkönyve jelent meg, de még mindig inkább orvosnak, mint írónak tartja magát. Cook a napokban Magyarországon járt, hogy bemutassa Sarlatánok című könyvét, amely az internet orvostudományra gyakorolt hatásáról szól. Az új krimi kapcsán az orvoslás jövőjéről, a gyógyszeriparról és az egészségüggyel kapcsolatos hiedelmekről beszélgettünk vele, ő pedig azt is elárulta, hogyan fog visszatérni Dr. Jack Stapleton a következő könyvében.
Az első könyve, A gyötrelem éve megjelenése után közel kétszáz bestsellert olvasott el, hogy megfejtse mi a közös bennük, majd rögtön írt is egy sikerkönyvet, a Kómát. Harmincöt regény után, hogy látja, mi a bestsellerek titka?
A kulcs, hogy legyen szórakoztató, hiszen versenyeznie kell a világ többi attrakciójával, például a tévével. Nekem is meg kellett tanulnom, hogyan írjak olyan könyvet, ami mindvégig fenntartja az érdeklődést. Alkalmazok néhány apró trükköt, amik arra szolgálnak, hogy az olvasó ne akarja letenni. Sokat segíthet egy-egy olyan karakter is, aki közel áll az emberekhez, vagy valamiért érdekes, például nem kiszámítható a viselkedése. Az ilyen figurákat sok esetben megkedveljük, észrevétlenül azonosulunk velük. Van egy saját kedvencem is, a mindig vissza-visszatérő Jack Stapleton, akit valamelyest magamról mintáztam. A következő, télen megjelenő könyvem is róla fog szólni. Ezúttal olyan nehéz helyzetbe kerül, amiben kicsit megőrül.
Robin Cook: Sarlatánok
Fordította: Babits Péter, Geopen Könyvkiadó, 2018, 434 oldal, 3999 HUF
A könyveinek egyik nem titkolt célja megtanítani az olvasókat arra, hogy a kórházak veszélyes helyek, ezért nem mindegy, melyik intézményt vagy orvost ajándékozzuk meg a bizalmunkkal. Min változtatna, ha a betegek tudatosabbak lennének ezen a téren?
Az elsődleges célom nem az, hogy tanítsam az embereket. Leginkább azt szeretném, ha jól éreznék magukat olvasás közben, de amikor eljutnak a könyv végére, gondolkozzanak el ezeken a kérdéseken. A legújabb regényemmel, a Sarlatánokkal például azt akartam elérni, hogy mindenki kérdőjelezze meg a saját orvosa képzettségét, ugyanis rengeteg olyan doktor dolgozik, aki hazudik a végzettségével kapcsolatban. Örülnék, ha az emberek ezzel tisztába jönnének a könyvem olvasásakor, de azt is szeretném, hogy közben jól szórakozzanak.
A Sarlatánok története ezek szerint valós alapokon nyugszik? Valóban praktizálnak olyan orvosok, akik az egyetem helyett az internetről tanulták meg a szakmát?
Rengeteg történet kering igazi sarlatánokról, akik orvosnak adják ki magukat, miközben nem azok. Ez a könyv viszont nem róluk szól. A különbség az, hogy az én sarlatánom valóban jó aneszteziológus. A történetével azt szerettem volna elérni, hogy ráébredjünk, bár nem végezte el az orvosi egyetemet, örülnénk neki, ha olyan szakértelemmel bírna az altatóorvosunk, mint ő. Ezzel kicsit arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy az orvosi képzés nagyon régóta le van maradva az orvostudomány fejlettségéhez képest. Az utóbbi száz évben alig változott az egyetemi tananyag koncepciója. Ezen sürgősen változtatni kell mindannyiunk érdekében.
A Sarlatánok másik fő témája a digitalizálódás és az internet hatása az emberekre. Miért érezte úgy, hogy az új könyvében foglalkoznia kell a virtuális világgal is?
Van egy tizennyolc éves fiam, részben ő az oka annak, hogy írtam a közösségi médiáról. Nagyon furcsának tartom, hogy a korosztálya inkább egy médiumon keresztül kommunikál, ahelyett, hogy személyesen beszélgetne. Ugyanakkor az is érdekelt, hogy az internet hogyan változtatta meg a lehetőségeinket. Például teremtett egy rendkívül lenyűgöző helyzetet, amiben mindenki hozzáfér minden információhoz. Ma már nem feltétlen kell elmenni kórházi gyakorlatra ahhoz, hogy megértsünk bizonyos dolgokat, ami előny is lehet. Másrészről az internet és a közösségi média súlyos problémákat is okoz, függővé tesz és beszűkíti a világunkat, mivel a legtöbben csak olyan oldalakat olvasunk, amikkel alapvetően egyetértünk, miközben nem nyitunk meg olyan cikkeket, amelyek más nézőpontot képviselnek.
Mobilmozival reklámozza új könyvét Robin Cook
A népszerű orvoskrimik szerzője, a műfaj kvázi megalapítója, Robin Cook május 12-én Magyarországra látogatott az Alexandra Könyvesházba. A jelenleg is praktizáló orvos 28 bestseller szerzője. Új könyve, a Foreign Body megjelenését egy különleges kampány előzi meg. A könyv előtörténetét filmre írta, amelyet majd mobiltelefonon nézhetnek meg az emberek, hogy azt befejezve rohanjanak a könyvesboltba a könyvért, ahol folytatódik a történet.
Az internet segítségével a saját magunk orvosai is lehetünk, ma már szinte mindenki online fórumokon keres diagnózist és a gyógymódot. Ennek milyen következményei lehetnek?
Szerintem ez remek lehetőség, valószínű, hogy a jövőben az internet és a telefon lesz az orvosunk, a Mobil című könyvem pont erről szól. A legtöbb orvos ma még nem veszi tudomásul, hogy az emberek a netről gyűjtenek információt a betegségükkel kapcsolatban. Ezzel csak az a baj, hogy könnyen belefuthatunk hamis válaszokba. Viszont minél több információja van a betegnek, annál könnyebben tud szót érteni az orvossal. Lehet olyan következménye is a változásoknak, hogy némileg csökkenni fog az orvosok tekintélye. Már most is hallottam olyan esetekről, hogy titokban a neten nézték meg a válaszokat a páciens kérdéseire.
Mire számít, mi lesz a legnagyobb változás az orvostudományban a következő években?
Szerintem a mobilunk az egészségünk őrzőjévé fog válni, folyamatos interakcióban lesz velünk, megfigyeli majd az értékeinket, és figyelmeztet a változásokra. Például mérni fogja a vérnyomásunkat, vagy ránk szól, ha dohányzunk. Rendszeres visszajelzést ad majd az embereknek, ami főleg azoknak segíthet, akik valamilyen függőségtől szenvednek. A kórházakat pedig inkább csak arra fogják használni, hogy komoly kezeléseket, operációkat végezzenek, nem kell majd minden kisebb problémával befeküdni.
A Facebook oldalán sokszor kritizálja Trump megszólalásait, intézkedéseit. Mit tart a legnagyobb problémának az USA egészségügyi rendszerében?
Nem csak Trumpot szoktam kritizálni, hanem szinte minden Egyesült Államokbeli politikust. Az egészségügyünk legnagyobb problémája, hogy nem egyenlően bánik az emberekkel. Tapasztalatom szerint az USA-nak van a legjobb egészségügye, de ezt csak a leggazdagabbak tudják kihasználni. Ha az ellátás egészét nézzük, a mienk a legrosszabbak között van. Akiknek vannak kapcsolatai és erőforrásai, remek bánásmódban részesülnek, a társadalom egésze szempontjából viszont sokat kell még javítani a rendszeren. Trump ebben a kérdésben az egyik legrosszabb politikus, semmit nem tud az egészségügyről.
A regényeiben mindig foglalkozik aktuális orvosi problémákkal, botrányokkal és hiedelmekkel. Visszatérő téma például a gyógyszercégekkel és az alternatív gyógymódokkal kapcsolatos kérdések. Orvosként ezekről mi a véleménye?
Szerintem a gyógyszercégek nem jobbak vagy rosszabbak a többi vállalatnál, ők is csak igyekeznek maximalizálni a profitot. Az viszont eléggé zavar, hogy megpróbálnak úgy csinálni, mintha jót tennének a közösséggel, miközben csak a nyereség érdekli őket. Azt állítják, hogy rengeteg pénzt költenek kutatásokra, és hogy emiatt kerülnek olyan sokba a gyógyszerek, de ez nevetséges. Ha kicsit közelebbről megnézzük, rögtön kiderül, hogy többet költenek reklámokra, mint kutatásokra. Ez egy olyan üzletág, amelynek azért kéne tennie, hogy az emberek jól legyenek. Akkor miért keresnek a vezetőik tízmillió dollárt évente? Ekkora összegből életeket lehetne menteni. Ami az alternatív gyógyászatot illeti, ilyen nem létezik, csak kuruzslás van. El tudom fogadni, hogy a placebo-hatás hatékony lehet bizonyos embereknél. Ha valaki azt hiszi, hogy segít, ha tűket szurkálnak a testébe, legyen. Persze az akupunktúra okozhat újabb betegségeket, ha például koszos tűket használnak. Az egyik könyvem pontosan erről a témáról szól, szerettem volna, ha az emberek megértik, hogy ilyesmire fölösleges pénzt költeni. A homeopátia is abszolút őrültség, semmi hatása nincs.
A Sarlatánokban foglalkozik az étrend-kiegészítők témájával is, az egyik főszereplő Ava, egy ilyen cég lobbistája. Ennek a szálnak is van valóságalapja?
Ez is egy olyan terület, amit félelmetesnek tartok, mert az Egyesült Államok politikusai is részesülnek abból a pénzből, amit az étrendkiegészítő-lobbi ad nekik. Ez az oka annak, hogy olyan törvényeket hoznak ezen a téren, amelyek semmit sem érnek. Nem gondolom, hogy a vitaminok ártanak. Vannak nagyon ritka esetek, amikor a betegséget vitaminhiány okozza, de ezt leszámítva csak nagyon kis mennyiségben van szükségünk rájuk. A legtöbb étrend-kiegészítő Kínából vagy Indiából származik. Nemrég végeztek egy kutatást a Harvardon, megvizsgálták az üzletekben kapható termékeket, és azt találták, hogy a készítmények 40-60 százaléka egyáltalán nem tartalmazta azt, ami rá volt írva. Ráadásul majdnem mindegyikben voltak káros anyagok. Amikor az emberek erre költik a pénzüket, nem is tudják, mit vesznek. Ez egy szabályozatlan iparág, és a politikusok sokat nyernek azon, ha így is marad. A gyártóknak nem kell bizonyítaniuk, hogy hatékonyak a készítményeik, ahogy azt sem, hogy biztonságosak. Ez egyszerűen őrület.
Hogyan látja ma az orvosi thriller műfaját? Találkozott mostanában olyan könyvvel, amit ígéretesnek tart?
Ebben a műfajban nem sokan írnak rajtam kívül, amit bizonyos szempontból szerencsének tartok, hiszen nem kell senkivel versenyeznem. Olvastam az utóbbi időben néhány jó orvosi könyvet, de azok inkább szakmai jellegűek voltak. Néha a kezembe kerülnek regények is, de ha nem orvos a szerzőjük, általában leteszem az első ötven oldal után, mert zavar a pontatlanságuk. Régebben sok kollégámat biztattam, hogy írjanak, de rá kellett ébrednem, hogy ez nem mindenkinek megy, a történetmeséléshez is kellenek speciális képességek. Sokszor magam sem tudom, honnan jönnek az ötleteim. A legújabb könyvem, a Pandemic például a génmódosításról fog szólni, amit lenyűgözőnek tartok. Amikor pár hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy ez lesz a témám, még fogalmam sem volt, hogyan fogom megírni, de aztán elmentem egy konferenciára és rögtön körvonalazódni kezdett a történet bennem. Ösztönösen megéreztem, hogy nekem a CRISPR/Cas9 technika árnyoldala felől érdemes közelíteni.
