![Felfordult sorsok, elmagányosodás és élni akarás – Ezek a könyvek versenyeznek idén a Margó-díjért [3. rész]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/3/37811/fe_580_320_konyves_cover_nagy2.jpg "margó-díj cover 2024")
A 2024-as Margó-díj felhívásra 52 érvényes pályázat érkezett. Közülük választja ki a Bakó Sára, Codău Annamária, Dobos Barna, Kolozsi Orsolya és Zsembery Borbála alkotta szakmai előzsűri a legjobb tíz kötetet.
A zsűri döntése nyomán, közülük kerül majd ki a jubileumi Margó-díj győztese, aki a díjjal 1.000.000 forintot, valamint kiemelkedő mértékű kereskedelmi- és médiatámogatást is kap, hiszen a Bookline, a Margó-díj kiemelt támogatója 15.000.000 forint értékben járul hozzá a nyertes könyv népszerűsítéséhez. A Margó-díjas szerző a következő évben egy önálló esten mutatkozhat be a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében, továbbá próbafordítást, valamint publikációs lehetőséget is kap a Könyves Magazinon egy éves tárcasorozat formájában.
A Margó-díjat és a Margó x Erste #higgymagadban különdíjat 2024 októberében, az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál megnyitójával összekötött ünnepélyes díjátadón adják át a nyerteseknek.
A Margó-díjra nevezett könyvek listájának 1. része itt, 2. része itt olvasható.
Shin Chanra, Rima Seong: Láncon tartva
MinHo és Might élete felfordul, mikor az érzéseik felülkerekednek és a jó döntés talán egy életre megváltoztatja nemcsak az érzéseiket, hanem az életüket.
MinHo a kilenc évvel ezelőtti traumájával kerül szembe, melynek hatására nagy változások fogják érni az egész lényét. Saját határait feszegeti, amelyek megszokott komfortzónájából való kilépést jelentik. Might az érzéseivel kerül szembe, amiket el akart temetni, viszont helyt kell állnia kötelezettségei elvégzésében, amit elvárt tőle apja. Életébe, amibe nem enged be senkit és a szerelemben egyaránt teljesíteni kíván ugyanolyan tökéletességgel, mint amilyen precízen végzi feladatát.
Vajon egy híresség élete és egy sötét világból érkező élete, mennyi titkot bír el? MinHo képes lesz valakit magához engedi? Might meddig fogja tudni rejtegetni a valódi énjét? Vajon mennyi esély lehet a közös jövőre?
Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem
A regény egy férfi története, akinek huszonnégy óra alatt teljesen felfordul az élete. Egy napon belül elveszíti a szüzességét, és egy utcai verekedésben majdnem halálra késelik. A két élmény elválaszthatatlanul összekapcsolódik a fejében: egyszerre vágyik a szexre, de retteg is tőle. A külvilág előtt rejtegetni próbálja bizonytalanságát. Sok évig él öngyűlöletben, ám egy megváltó szerelem hatására végül szembenéz önmagával, és egy prostituált segítségével látszólag megoldja életének legnagyobb problémáját. Időközben felkeresi az apját is, akit gyerekkora óta nem látott, és megpróbál választ találni a kérdésre: mitől lesz valaki igazi férfi?
Horváth András Dezső a szexualitás témáját sok humorral és öniróniával közelíti meg, de a szövegből nem hiányzik a lírai érzékenység sem. A regény rövid epizódok füzére, amelyek önálló művekként is megállnák a helyüket. Végül azonban a sok apró részlet egy összefüggő történetté áll össze, és a regény oldalain egy férfi arca rajzolódik ki, akit már mindannyian láttunk. Vagy a tükörben, vagy az ágyunkban, amint éppen fölénk hajol, és azt mondja: – Bocs. A pia. Csak attól lehet.
Ivánovics Beatrix: Suttognak a Nornák, felőrlődik a föld
Nóra, Mira és Brigi nem ismeri egymást. Pedig Nóra, Mira és Brigi valaha együtt éltek. A harmincas éveiben járó Nóra egyszer csak arra ébred, hogy egyedül maradt és fázik, és semmi sem olyan, amilyennek a húszas évei elején elképzelte.
Ivánovics Beatrix első regénye két párhuzamos cselekményszálon fut ‒ ez a prózatechnika megengedi az olvasónak, hogy betekintést nyerhessen három, művészeti területen elhelyezkedni kívánó fiatal lány felnövéstörténetébe és jelenlegi életükbe is.
A regény mindeközben erőteljes társadalomkritika is: foglalkozik az alkotók nehézségeivel a kapitalista társadalomban, az emberi kapcsolatok elinflálódásából következő elmagányosodással, valamint azzal, hogy milyen áldozatokat követel világunk azoktól, akik beilleszkedni próbálnak, és hogyan veszi el a levegőt azoktól, akik különböznek. ‒ Szűcs Anna Emília
Kállay Gyopár: Bárcsak...
Háború. Minden nemzet történelmének része. Amíg csak a győztes vagy vesztes csatákról hallunk, távolinak tűnnek. De mi történik, ha a nagy csatákat egy átlagos katona szemszögéből kell néznünk? Amikor testközelbe jön a múlt, szinte megfoghatóvá válik mindaz a fájdalom, amit egy háború jelent. Különösen igaz ez olyan hadjáratokra, amelyek mélyen beleégnek a nemzeti emlékezetbe, mint a Don-kanyar tragédiája.
Kállay Gyopár nagyon fiatalon, 14 évesen kezdte írni a történetet, mely a halál négy aspektusát dolgozza fel. Rendkívüli tehetséggel jeleníti meg a háború okozta veszteségeket, az élni akarást egy márkói honvéd történetén keresztül. Narrációs stílusának köszönhetően megelevenedik előttünk a korszak, együtt lélegzünk szereplőivel, halljuk nagyapáink, dédapáink hangját.
Katalin Badhofer: Az egyenes út
Egy tízéves kisfiú a berlini fal leomlása után Drezdából Hamburgba költözik az édesanyjával. Az értelmes, igyekvő, tehetséges gyerek céltudatosan halad az általa választott életcél felé: orvos akar lenni, mint az apja volt. A regény több mint húsz éven át követi Niklas fejlődését, jellemének alakulását, különböző szereplők nézőpontjából világítva meg azt és a kor jelentősebb eseményeit. Anyja, mostohaapja, barátai, kollégái és nagy szerelme kísérik a főhőst egy nyílegyenes úton, amíg két nagy megrázkódtatás meg nem töri azt...
Kemény Lili: Nem
Az évszázad negyedénél járunk. Amit zagyva átmenetnek véltünk, már önálló korszak. Fel lehet nőni a történelem hűlt helyén, lehet roskadozni tisztán huszonegyedik századi terhek alatt – és le lehet őket rázni.
A Nem forradalmi könyv. Tárgya a kortárs valóság mint tünetegyüttes.
Ellensége: a közvélekedés.
Színtere: a magán- és a közélet sokféle határa.
Fegyvere: az önvédelem hiánya.
Kertai Csenger: B. rövid élete
Kertai Csenger könyve az egzisztenciális elveszettség megmutatkozása, feltárulása, keresés és kísérlet, amely össze próbál kapcsolni írásmódokat útkeresésekkel, olyan utak keresésével, amelyek megtartanak a világban és ki is vezetnek belőle, legalábbis irányt mutatnak. Ennyiben kritikus az „irodalmisággal” szemben is.
A váltások a szövegben elnémulások és eltűnések, az eltérő megszólalások feltámadások. A szöveg lépten-nyomon megidézi Kierkegaard Vagy-vagyának hangjait, és keresi az ugrást az esztétikaiból az etikai, aztán az etikaiból a vallási tapasztalat felé. És, mivel az útja nem rajzolódik, nem rajzolódhat ki világosan, szerencsére az sem látszik, merre vezethet tovább. Ez az előnye az elveszettségnek, a lehetőségek ígéretes és nyomasztó, kilátástalan sokasága. Megejtő bátorságról tesz mindez tanúbizonyságot, hangok vesznek el és születnek meg műnemeiben, és megmutatkozik, hogy aki elveszti életét, végül mégis megtalálja azt. ‒ Vári György
Kocsis Gergely: A varjúszellem
Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.
Koncz Veronika: Pénelopé hajóra száll
„Így szöktem meg az utolsó nap, mert látni akartam Lisszabont. Menni akartam, elveszni, megérkezni és megint elveszni. Ülni, állni, csodálkozni. Bolyongani abban a városban, amit a mondák szerint a nagy Bolyongó, maga Odüsszeus alapított. Míg Pénelopé gyötrődve szőtte és fejtette a leplet, remélve, hogy a komisz férj egyszer mégis hazatér. Baixa, Rossio, Alfama. Meredek kaptatók, szűk sikátorok, apró villamosok, mintha Liliputban tervezték volna őket. Piros-zöld zászlók. A Sé, Szent Antal templomocskája, a vár. Valahol egy nő fadót énekelt. Szép volt, de akkor már haza akartam jutni. Hirtelen szakadt rám a novemberi este. A magányos bolyongás és az elveszni akarás már nem tűnt jó ötletnek. Alkonyodott, és kezdett úrrá lenni rajtam a kétségbeesés.
Ekkor újra kiértem a folyóhoz. Megálltam egy kerek ablak előtt. Mögötte látszott a Tejo, hullámai egy hajót ringattak. Elvesztem a városban, az évszázadokban. Elvesztem a saját szabadságvágyam útvesztőjében. És mégis tudtam, jó helyen vagyok. Mert ami elém tárult, az vigasztalóan szép volt.”
Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden
„Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt” ‒ vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás.
Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket ‒ még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.
