-

LADJÁNSZKI Máté Városi természet (sorozat)

Átfolynak a szövegek rajtam, mint valami langyos eső. Felületesen olvasok, mintha állandóan sietnék valahová. Hová? A sírba. De még a sír előtt évente elküldenek munkaorvosi vizsgálatra. Megvizsgálnak, hogy különféle orvosi szempontokból munkavégzésre alkalmas vagyok-e. Az egyik ilyen szempont lélektani. Vagyok-e ideges, soha, ritkán vagy gyakran, és vannak-e, soha, ritkán vagy gyakran, öngyilkos gondolataim.

Mit válaszolhatnék erre? Válasz helyett azon töröm a fejem, mit válaszolhatnak mások. Szeretném látni azokat a dolgozókat, akik soha vagy ritkán dühösek, soha vagy ritkán vágnának kupán valakit, soha vagy ritkán dédelgetnek öngyilkos gondolatokat. Bízom benne, hogy ilyen dolgozók nincsenek, mert akkor elkönyvelhetem, hogy nem lógok ki a sorból.

KÉPALÁ 2020

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a Margó Irodalmi Fesztivállal és a Könyves Magazinnal KÉPALÁ címmel nyílt irodalmi pályázatot hirdetett a 38. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan. A pályázat szakmai partnere a Petőfi Irodalmi Múzeum volt. A beérkezett pályaműveket itt lehet olvasni.

Tíz felkért szerző rövid prózát írt az exponáláskor lezárt történetekből: Falcsik Mari, Kollár Árpád, Lackfi János, László Noémi, Sajó László, Solymosi Bálint, Szilasi László, Terék Anna, Vörös István, Zalán Tibor.

Erősen vágyom rá, hogy ne lógjak ki a sorból. Ennél erősebben már csak arra vágyom, hogy a sorból kilógjak. Ez pontatlan így, a sorból való kilógásra nem vágyom, a sorból való ki nem lógásra vágyom, de hiába vágyom rá, nem tudom elviselni.

Nem bírok a sorban lógni. Iszonyatos feszültséget kelt bennem a toporgás, rettenetesen idegesít, ha már megint csak egy vagyok a sorban. Pedig akkor nem kell dühösnek lennem, senkinek sem szeretnék behúzni egyet, és nem támadnak öngyilkos gondolataim.

Csakhogy undorító ez az angyali nyugodtság, ez a jólnevelt egyenbéke. Képtelenség huzamos ideig kibírni. Inkább reszketek a dühtől, elképzelem, hogy fejbe kólintok valakit, vagy legalább istenesen megrázom, hogy magához térjen, és az egészet megkoronázom azzal, hogy leugrom ennek a kissé már időrágta, kerámiába ágyazott zöld-fehér tömbnek a tetejéről.

Pedig ismerem a lányt, aki a kerámiát megálmodta. Ő is pont olyan sima, fénylő és fehér, mint új korukban ezek a cserepek voltak, miközben vörösen izzik és ide-oda cikázik a világban. Folyton megtalálja azt a lehetetlenül távoli és elérhetetlen helyet, ahol a lelkének egy darabja rejlik. És elmegy érte. És visszajön vele. És kilóg a sorból. És nem lóg ki a sorból.

Nyugodt és dühös, kedves és letaglóz valakit, mosolyog és öngyilkos gondolatai vannak. Normális, nem? És nem szokott munkaorvosnál kérdőívet kitölteni arról, hogy soha, ritkán vagy gyakran érez káromkodásra késztetést. Nem kérdőívezik, nem bajlódik felesleges apróságokkal, inkább kerámia kályhacsempét, ivókutat, térbútort készít.

A lány térbútort készít, ami medve, róka, szarvas. Mind gömbölyű, fehéren, kéken, barnán, vörösen fénylő, és erős, mint valahány végtelenül egyszerű dolog. Ez az épület is ilyen, erősen egyszerű. Némi szürke rács, némi fehér harmónia fent és lent, jobb és bal oldalon, középen pedig, minden középen, frissen burjánzó természet, emeletenként megadott számú, üdezöld újjászületés.

Hát persze, hogy fehér lett az a kerámia, nem barna, vörös, sem kék. A pólya, a fátyol és a szemfedő fehérje, ebben a fegyelmezett ismétlődésben, ebben a számokkal megzabolázott, makulátlan keretben, amiből kibontakozhat, szépen kigondolt ritmus szerint, az élet feltartóztathatatlanul örvénylő újdonsága. Amiről nekem óhatatlanul az jut eszembe, hiába ismerem a lányt, aki a tuják bölcső-oltár-koporsóit megálmodta, hogy onnan fentről, a temérdek újjászületés tetejéről, jólesne a mélybe vetni magam.

Ha szerencsém van, a betonon szétloccsanok, kijutok a keringésből, kiszakadok a sokból és visszatérek az egybe, vagy beszakadok valami rettenetes, nedves, sötét és nyúlós köztes állapotba, amivel azokat büntetik, akik a földi létből önakaratukból idő előtt kilépnek. Kijutok, megszűnök, felszámolódom, nem mint az a szegény fiú, aki az egyik emeleti ablak áthidalásakor lezuhant.

Kihajolt, mert csak úgy tudta tartani a vízszintbe hozandó zsalut. Lezuhant, mert nem kötötte ki magát, lezuhant, mert kilépett az ablaknyílást keresztben záró lécen túlra, szinte a semmibe. Kilépett, nehézkesen szuszogva tartotta a deszkatákolmányt. Egy kicsit följebb, mondta fönt, a falon guggoló társa, ez így még nem lesz jó. És akkor magasabbra tolta a deszkát, már lábujjhegyen ágaskodva, és megingott, és lezuhant.

Két emeletnyit esett, a betonból öntött lépcsőre. A derekában megroppant valami, üvöltött, mint akibe fűrész mart. Túlélte. Moccanni sem tud. Nem lépett ki a földi létből. Önakaratán kívül nem. Ha moccanhatna, talán kilépne. Fent volt, végezte a dolgát, fene gondolta, hogy hirtelen kilépési lehetősége támad. Támadt, aztán mégsem lépett ki.

Most már viszont belépni nem tud, visszalépni, vagy hogy is kell mondani ezt. Ki nem lépett, de itt bent sem tud már lépegetni. Deréktól lefele béna, nincs több zsalu, nyílás, vízszint, sutba dobott sisak, gumibakancs, hám, heveder. Neki biztosan nem kellett kérdőívet kitölteni arról, hogy milyen gyakorisággal önti el a düh, szeretne megtépni valakit, támadnak öngyilkos gondolatai. Talán nem ártott volna. Esetleg fölrángatja magára a hámot, és kibiztosítja.

A tujákkal szintenként bebiztosított, kerekded fehérségből sajnos már egyáltalán nem világos, mennyire nem szabad szabadon mászkálni a szintek között. Sisak és bakancs nélkül vízszintbe tolni a fából tákolt zsalut. Kilépni, a vészjelző lécen túlra. Nem szabad lélektani kérdőív kitöltése nélkül végtelenül egyszerű kerámiáról álmodni. Nem szabad munkaorvosi vizsgálat hiányában, a munkavédelmi szabályokra durván fittyet hányva a felsőbb szinteken legénykedni.

Nem szabad félkész szerkezetek hézagaiban halálmegvető bátorsággal ügyeskedni. Talán ha a már kész épületről zuhan alá, megfogja valamelyik kifele hajló faág. Valamelyik erőtől duzzadó hajtás, amit a fehéren izzó pólyaoltárkoporsó nevelt. Talán engem is megfog. Elkap, amint lefelé zuhanok, álmomban is elkap, nem hagy a mélyben szétloccsanni, a becsapódás előtti utolsó századmásodpercben megtart, és meglepetésemben rálelek az egyedüli helyes megoldásra. Nyisd ki a szemed. Kelj fel, és járj.

A 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás 2020. november 15-ig látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Zalán Tibor: A kecske színeváltozásai [Képalá]

...
Nagy

Lackfi János: Szuszogok [Képalá]

...
Nagy

Kollár Árpád: Paradicsom [Képalá]

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

Margó 2020
...
Nagy

Kiss Tibor Noé: Folyamatos űzöttségben él az emberek nagy része

Kiss Tibor Noé új regénye azt mutatja be, hogyan változik meg egy baleset miatt négy ember élete. Az idei év az írónak nemcsak a könyv megjelenése miatt jelentős, hanem azért is, mert elnyerte a Hazai Attila-díjat. A Beláthatatlan táj bemutatóját tegnap tartották a Margón, ahol a szerzővel Szegő János beszélgetett.

...
Nagy

Janikovszky Éva az utókorra kacsintva írta naplóját

Ki ne ismerné Janikovszky Éva munkásságát? Most azonban egy újdonságot mutatott be a Móra Kiadó, az író fiatalkori naplóját adták ki. A bemutatón kiderült, hogy a háború napjai alatt Janikovszky Évát jobban érdekelték a fiúk, mint a történelmi pillanatok, és hogy már gyerekként is humor és irónia szőtte át írásait.

...
Nagy

Rubik Ernő: A kudarc izgalmassá teszi az eredményhez vezető utat

A magyar kiadással egy időben a világ számos más országában is megjelent A mi kockánk. Rubik Ernő vasárnap online kapcsolódott a Margó programjába, és mesélt a kocka ősmodelljéről, a sci-fi iránti szeretetéről, és megosztotta gondolatait a kudarcról is.

...
Nagy

Tisza Kata az érzelmi bántalmazás témáját járja körbe új regényében

Miért tévesztjük össze a bántalmazást a szeretettel? Erről szól Tisza Kata új könyve, amelyet tegnap mutattak be a Margón az Anna and the Barbies közreműködésével. Nézzétek vissza a zenés felolvasást!

...
Nagy

Billy Collins: Olvasni kell, mielőtt leülsz írni

Az egyik legismertebb amerikai költő, Billy Collins volt a Margó vendége tegnap, ahol Závada Péter kérdezte az Az a baj a költészettel című kötetről. 

...
Nagy

Sofi Oksanen: A következő generáció számára is fontos lesz, mi történt a meddőségi ipar beindulásakor

Elkezdődött a Margó Irodalmi Fesztivál. Az első vendég Sofi Oksanen volt, aki A kutyafuttató című regényéről mesélt és arról, miért tartotta fontosnak, hogy az üzletszerű béranyaságról írjon könyvet. 

...
Nagy

Térey könyvein keresztül létrejön egy jelen idejű kötődés a városhoz

Boldogh-ház, Kétmalom utca című művében Térey János nemcsak saját felnövéstörténetét írta meg, hanem Debrecen és a családja egymásba folyó kapcsolatát is - írtuk korábban a kötetről. Az egyéni városképről, az írói hang megtalálásáról és a továbbadott mintákról Harmath Artemisz irodalomtörténésszel és Dömötör András rendezővel Valuska László beszélgetett vasárnap a Margón.

...
Nagy

Háy János: Létvizsgálatban vagyok érdekelt

Rendhagyó módon zajlott Háy János A cégvezető című regényének margós bemutatója, hiszen beszélgetőtársa, Bojár Gábor interneten keresztül jelentkezett be, az író pedig közönség előtt, a Várkert Bazár színpadán mesélt a szembesülés fontosságáról és a léttel szembeni jóindulatáról.

...
Nagy

Barabási Albert-László szerint idén márciusban kezdődött a 21. század

Melyik hálózatképből lett először műalkotás, mit jelent a vizualizáció a kutatásban, és milyen következményekkel járhat, ha egy globális hálózat túlontúl besűrűsödik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is szóba kerültek Barabási Albert-László és Valuska László beszélgetésén.

A hét könyve
Kritika
Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei
...
Nagy

Sofi Oksanen: A disztópia már itt van és nagyon is valóságos

Sofi Oksanen új könyve a női test kihasználásának nagyregénye. A kutyafuttató egy thrillerszerűen megírt történet kizsigerelt modellekről, megvett feleségekről, végletekig dehumanizált ukrán petesejt donorokról és béranyákról. Az íróval az Ukrajnában zajló kutatómunkáról, a meddőségi iparról, valamint a Kelet- és Nyugat-Európa közti gazdasági szakadékról beszélgettünk. 

...

PODCAST: Mácsai Pál a Margó Extrában

...

PODCAST: Selyem Zsuzsa a Margón

...

PODCAST: Margó Extra Orvos-Tóth Noémivel

...

PODCAST: Péntek Orsolya a Margón

Polc

Mégis minden félbemaradt - Térey János 50

...

Az élet egy kártyavár, és nem te osztod a lapokat

...

Az életünket akkor tudjuk helyre tenni, ha ismerjük a családi múltunkat

...

A Lovecraft földjén a horror és a rasszizmus határait mossa össze

...