KÖLCSEY-GYURKÓ Sàra: Nyugalom szigete

Mint amikor puha talpú papucsban lépdelek, kínai papucsban a vágott nád között. Óvatosan haladok – gázlómadár – papucsom hegyével érintem először a süppedős talajt. A lábujjakkal tapogatom a habkönnyű műanyagon át a törmeléknádat, keresem az éles nádvégek közét, a semmit. Csúsztatom a talpam a sárban – vékony jégen is járhatnék akár –, a súlyt csak lassan, nagyon lassan helyezem a talp párnáira. Akkor lépek újra, ha érzem, hogy nem szúr fel a nád a papucson keresztül, akár egy olajbogyót. Törik a nád, ha száraz, élesre törik a töve, ha vágják. Mint ha puha talpú papucsban, úgy haladok ezen a napon is végig. Nem rohanok, nem is tudnék.

Kiesnek a kezemből a dolgok. Reggel eltörtem a halványzöld tálkát. Nem a barnát, nem a fehéret, a zöldet. Mintha játékkockák szóródtak volna szét a szobában, a tálka csörömpölve hullott darabokra, a hang, az a jellegzetes kockahang pedig még sokáig ott maradt a levegőben. A hőálló anyag kökény formájú lyukat ütött a laminált padlón, valamivel kisebbet, mint egy kökénymag. Szerettem azt a tálkát, nem tudom, miért. Semmi különös, abból mártogattam reggelenként az olívát gyökérkenyérrel. Csak ezt a keserű, fényes falatot tudom lenyelni ébredés után. A szivacsos kenyérről a tálka peremére csöppent az olaj, végigcsorgott a szélén. Mostanában kiesnek kezemből a dolgok. Nem számoltam az olajjal, és nem értem, a tálka domború pereme hogyan üthette át a padlót.

Mostanában intenzíven álmodok, természetellenes dolgokat, akár ha erős testszagban forgolódnék. Szeretem a repesztett mázú edényeket, a holtág vizét a kertünk végében, ami nem mozdul, az iszapszagot, a finom undort. Szeretek halottakkal álmodni, de az ágyból sosem viszem magammal őket. Nem gondolok rájuk, csak könnyebb lesz a napom tőlük és sokkal vidámabb.

KÉPALÁ 2020

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a Margó Irodalmi Fesztivállal és a Könyves Magazinnal KÉPALÁ címmel nyílt irodalmi pályázatot hirdetett a 38. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan. A pályázat szakmai partnere a Petőfi Irodalmi Múzeum volt. A beérkezett pályaműveket itt lehet olvasni.

Tíz felkért szerző rövid prózát írt az exponáláskor lezárt történetekből: Falcsik Mari, Kollár Árpád, Lackfi János, László Noémi, Sajó László, Solymosi Bálint, Szilasi László, Terék Anna, Vörös István, Zalán Tibor.

Máskor is álmodtam hülyeségeket. Dolgozik a testem. Az ötlábú tehenet a Siva templomra vezető utcán láttunk Indiában. Öregasszony koldult vele a benzingőzben, papírpohárral, csengettyűvel. Madzagon vezette az erősen tolakodó motorosok között. Vagy kenderkötélen, nem emlékszem. Az ötödik láb a lapockából meredt fölfelé, ahol a nyak és a hát találkozik, ott, ahol a bikáknál a púp szokott lenni. Kacska volt az az ötödik láb, térdben megtört, akár a szvasztika szára. Vagy a Man-sziget címerpajzsán az a három levágott láb, ami a középpontból tör elő. Szeretem a man-szigeti macskákat is, csípőjük romos nyúlszerűségét, a megtorpanást, mintha éppen mindig lekuporodnának. A lifegő patában azért van valami. Kiabáltam a gyerekeknek, hagyják az árusokat, de maradtak inkább a zenélő karóráknál. Kicsit követtem a tehenet a tömegben, lassan, mintha éles nád között járkálnék. Ha lecsukom a szemem, azt az erőtlenséget most is sikerül fölidézni.

Kiesnek a kezemből a dolgok. Nem a zöld tálkáról van szó, talán az alhas finoman remegő hájrétegéről.

Az este valami rágta a tetőtér szigetelését, rohangászott, bevackolta magát az ablaktokba. Ököllel dübörögtem a gipszkartonon, sokáig. Néhány taktusnyi csend, aztán újrakezdte. Végül csak kirágta magát a hülyéje, alázuhant a laminált padlóra. Erre léptem be fürdőből. A nappali közepéről a kartotékszekrény alá futott. Vánszorgott inkább. Van olyan, hogy lassan futott, nagyon lassan? Kinyitottam a teraszajtókat, hideg levegő tört be, sokkal hidegebb, mint amit szerettem volna. A piros söprűvel kiterelem a sötétségbe, nem hiszem, hogy megérte a hajnalt. A macskák elfoglalták a kertet. Itt pockolnak most is az erdőfoltunk mögött, a nádasnál. Mióta nincs erőm elzavarni őket, a madarak is ritkábban jönnek a meztelen fákra. Később föltéptem a teraszajtót, utána vágtam a kétliteres flakont. Harmada még megvan, a kupak jól zárt, nem fröccsent a fűbe belőle. Megnyomtam, két oldalról, szorítottam ki a levegőt, a bor habozva futott ki a széles lyukon. Visszaengedtem inkább, hadd ecetesedjen meg minél előbb.

Hiába foglalták el a macskák a kertet, ma reggel rigót találtam az ajtó előtt. Lába derékszögben állt el a testtől, mintha csak tornagyakorlat közben merevedett volna meg. A hálószoba ablakára rálátnak a madarak a körtefáról. Nem hallottam, de szeretném, ha az albaknak repült volna neki és nem egy macska tette volna a küszöb elé. A rigó nyitott szemét narancssárga karikák övezték. Nem néztem még bele halott madárszembe ilyen közelről. A mamámnál láttam gyerekkoromban néhány tyúkot a hátsó udvarban, de nem emlékszem a tekintetükre. Csak a félig átvágott nyakakról lecsüngő fejekre, olyanok voltak, akár az az ötödik láb, meg a forrázott toll hánytató szagára. A tyúkok szemét halvány bőr fedte, a rigóknak nincsen szemhéjuk, gondoltam, miközben a fénylő rigószemet néztem, mely ablakként tükrözte vissza a körülötte lévő világot. Az üvegen szabad szemmel nem láttam semmit, pedig egy ütközés, mely megszakítja a nyakcsigolyák láncát, nyomot hagyna rajta. Ha nem is repeszti meg, de legalább a tollazat finom púdere jelzi a becsapódás helyét.

A forrázott toll szaga sült almára emlékeztet. A sült alma szaga forrázott tollra.

Még hűvösek a reggelek. Álltam az ajtó előtt, kezemben a rigóval, és elhittem, hogy ezt a rigót, éppen ezt a lábánál fogva már belelógattam a lobogó vízbe. A hőtől a szemgolyóban lévő fehérje azonnal kicsapódott, az átfőtt toll könnyen elvált a bőrtől. Az evezőtollakat egyenként húzgáltam ki, a mellhúst hüvelyk- és mutatóujjammal téptem, sok helyen a bőrt is fölszakítottam. A tollakat pincettával tokoztam ki, ahogyan kell. Az apró madárfejet egy kenyérvágó késsel a nyak alsó harmadánál lenyiszáltam. A ruganyos nyak nehezen vált el a testtől, teljes súlyommal rá kellett nehezednem a kés tompább felére. A szárnyak végét is lenyestem. A tollpihék maradványait a gáztűzhely legkisebb rózsáján pörköltem meg. Miközben forgattam a csupasz testet, a bal combnál a bőr odaragadt a forró fémhez, és megemelte a gázrózsa kupakját. A felsebzett bőr felszínét bedörzsöltem durva só és frissen őrült bors keverékével, majd olívával bemasszíroztam. A combot alufóliába csomagoltam, téptem mellé kakukkfűágat, pedig a rozmaringot jobban szeretem. A testet százhatvan fokon puhára pároltam, közben néhányszor kibontottam, a combot megszurkáltam. A fólia megszakadt, kifolyt a rácsra a húslé. A tányért meglocsoltam olívával, meghintettem durva sóval, megpöttyöztem balzsamecettel.

Intenzíven álmodok mostanában, mintha más testszagában forgolódnék egész éjjel. Hiába a hűvös reggeli tánc, a kecses mozdulatok, hiába haladtam óvatosan a víz felé a rigó derékszögű tetemével. A papucsom – bebújós papucs – megtelt meleg vérrel, átdöfte talpam a nád nyílhegye. Milyen lehet a tüdőlövés? Ha habzó vér kiszorítja a levegőt a tüdő flakonjából? Visszafelé elfelejtettem erősebb nádszálakat hozni a paradicsomnak. Kacsolni kell, kötözni, bokrosodnak a vadhajtások. Inkább úgy döntöttem, mintha puha talpú papucsban, most már úgy haladok ezen a napon is végig. Ha magamon összekulcsolom a kezem és becsukom a szemem, hallom a rigó tompa puffanását.

A 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás 2020. november 15-ig látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Zalán Tibor: A kecske színeváltozásai [Képalá]

...
Nagy

Lackfi János: Szuszogok [Képalá]

...
Nagy

László Noémi: Kelj fel és járj [Képalá]

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Nagy

Az irodalom mint magányos város [Fehérvári Irodalmi Napok]

...
Nagy

10+1 érdekesség A nagy Gatsby írójának életéről

...
Hírek

Ezeket a könyveket olvassák a Hová lettél, szép világ főhősei

...
Szórakozás

Installációval, pop-up koncerttel, külföldi vendégjátékokkal vár minket a Budapesti Őszi Fesztivál

...
Hírek

Összeesett egy golfversenyen Tom Felton, a Harry Potter-filmek Draco Malfoya

...
Szórakozás

Ezt az öt könyvet olvassák a Szexoktatás harmadik évadában

...
Promóció

Hogyan befolyásolják a színek a hangulatunkat

...
Promóció

Kaszinó otthon? Ez bizony megvalósítható!

Olvass!
...
Beleolvasó

A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

Alice Urbach túléli a zsidóüldözéseket, majd Amerikából hazalátogatva azzal szembesül, hogy egy bizonyos Rudolf Rösch neve alatt kapható a boltokban a szakácskönyve. Alice unokája történészként eredt a kalandos életű szakácskönyv nyomába. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Törött tulipánok egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története

Mörk Leonóra új regényében a 17. századi Hollandiában egy fiatal és tehetséges festő, Jan eltűnik. Húga, Helena egy tulipános képekkel teli album és egy ismeretlen nőt ábrázoló festmény nyomán a keresésére indul. Olvass bele a Törött tulipánokba!

...
Beleolvasó

Anne Sexton kertelés nélkül teszi fel élet és halál legalapvetőbb kérdéseit

Anne Sexton Pulitzer-díjjal elismert Élj vagy halj meg című kötete a vallomásos költészet egyik klasszikusa, magyar fordítása hiánypótló. Mutatunk három verset a kötetből!

...
Beleolvasó

Egy úri csirkefogó esete a brit nyomozóval: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Mi történik, ha összetalálkozik a legendás francia tolvaj és a még legendásabb brit nyomozó? Olvass bele az új, modern fordításba!

...
Beleolvasó

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk?

Fiala Borcsa legújabb könyvének egypercesei mérgező szülői és házastársi kapcsolatokról, problémás viszonyokról, sorsdöntő helyzetekről és emberi hibákról mesélnek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A járvány sem állította meg a magyar holokauszttúlélőt, hogy elmesélje, hogyen élte túl a haláltábort

Lily Ebert annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. A dédunokája segítségével most megtette. Olvass bele a könyvükbe!