Kezdődik a 10. karanténban töltött hetünk. Rengeteg lemondott munka, sok bosszankodás és nevetés, rengeteg feldolgozott kép van mögöttem. Egyrészt unom már, ami van, másrészt minden pénteket várom a képválogatás és emiatt a cikksorozat miatt. A hét első felében azon gondolkodom, melyik sorozatot vegyem elő, legyen esetleg az épülő Erzsébet-híd vagy Helsinki? Végül Jugoszlávia mellett döntöttem, mert minden megvan benne, ami a nyaraláshoz kell: tenger, városnézés, hajókázás. Ezekkel itt és most kibékülnék.

Sokat gondolkodom azon, 

hol van a határ aközött, hogy "csak" megmutatom a nagyapám képeit vagy bemutatom a családomat.

Fotósként máshogy gondolok erre, mint azok az influenszerek, akiknél eltűnik a határ a magánélet és a reklámozás között, én nem tartom jónak, hogy mindent kiteszünk az ablakba 300 lájkért. Nagyapámnak biztos menő utazós intagramja lehetne, szuper helyekkel, érdekes arcokkal, de biztosan nem csinálná, mert ezek a képek a családnak készültek, legfeljebb a szűk baráti körnek. 

Ebben a sorozatomban jelent már meg nagyapám és nagymamám is a képeken, mert kell a személyesség is, ez a diaválogatás elsősorban róluk szól.

Még mindig kétségeim vannak, hogy mennyire helyes ez, amit csinálok, bár azt hiszem, az emlékek (és a hagyaték) ennél jobb feldolgozását elképzelni sem tudom.

Az IKEA-bevásárlást is úgy tervezem, hogy a kigyűjtött képekhez mekkora keretet kell vásárolnom. Itt nyert értelmet a karantén alatti diaválogatás: elkezdtem máshogy nézni a képekre, mert hétről-hétre megosztok egy adagot mindig. 

Az már kiderült a sorozatot követők számára, hogy nagypapám rengeteget fotózott, és talán az sem titok, elég nagy hatással volt ezzel rám, pedig szegény mindent megpróbált, hogy inkább építőmérnök legyek.

Emlékeim szerint a nagyszüleimnél 2-3 kép volt összesen kitéve a polcra. Sosem volt ennél több, pedig több aktatáskányi diát rejtettek a szekrény alá. Több van ezekben a képekben. Ha az olvasó átpörgeti ezeket a cikkeket, és talál 1-2 számára érdekes képet, ami megidéz 1-2 saját emléket a családjáról vagy a nyaralásokról, akkor már megérte ezeket a képeket megosztani.

Fotó: Tiszavölgyi László