Kinek melyik arcát mutatja Velence - Maradj otthon #34

Legutóbb Krétán jártam a nagyszüleimmel, a héten a velencei utazásukat találtam meg. Egészen máshogy állok a válogatáshoz, mert már jártam itt. Kifejezetten érdekel, hogy az a város, ahol már mindketten jártunk, kinek melyik arcát mutatta. 

Nagypapám 1990-ben készült képein azt látom, hogy Velencében nincsenek sokan, a vízen alig van hajó, élhető városnak néz ki. Utazási szempontból a legrosszabb időpontokban voltam Velencében, egyik alkalommal éppen a karneválra érkeztünk meg, másodszor szimplán csak megtelt a város. Rengeteg ember, nyüzsgés és életem legrosszabb pizzája, ezekre emlékszem. 

Szóval hiába volt lenyűgöző a város, hiába imádtam az építészetét, a rengeteg vizet és a hangulatát, mégis borzalmas, emberekkel túltömött hely volt. Nagypapám képei a szerethető oldalát adják vissza, így számomra is a szerethető oldalára hívja fel a figyelmet.

A város a képeken pont olyan, amilyen nagypapám életfelfogása volt,

aki mindig azt mondta, hogy bármi is történjen, a jó oldalát kell nézni, mert ha csak kesereg az ember, az nem visz előre, viszont ha csak egy apró pozitívumot is találunk, akkor máshogy állunk ugyanahhoz a kérdéshez. Ezt a mai napig próbálom követni, miközben tudom, hogy voltak és vannak az életnek olyan szakaszai, amikor nagyon nehéz bármilyen jót vagy szépet észrevenni. 

A saját képeimet válogatom, portfóliót készítek, amit már régóta halasztgattam. 

A karantén eleje óta válogatom nagypapám képeit, más képek nincsenek a fejemben, átmosott és kitisztult a fotós agyam.

Így kezdtem neki a saját képeim portfólióba rendezésének is, és nagyon meglepett, hogy mint egy asszociációs játékban, úgy válogatom a képeket. Soha ilyen könnyű nem volt. Ha egész nap fotózom vagy utómunkázom, akkor egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy azon gondolkodjam, melyik kép jó, melyek a kedvenceim, melyiket lehet használni. 

Most először érzem azt, hogy valami értelme csak van ennek a karanténnak.

 

 

 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

400 kép erejéig Krétán jártam a nagyszüleimmel - Maradj otthon #28

1993, Kréta. A szobából utazik Valuska Gábor nagyszüleivel, közben két kukányi diát kiszelektált, majd összehasonlítja a nagyapja turistaképeit a sajátjaival.

...

Az erkélyről az élet - Maradj otthon #16

Az önkéntes karanténban elkezdtem nagyszüleim képeit válogatni, és még mindig rengeteg van. A nagypapám nemcsak fotózott, hanem dokumentált is, sokszor egészen jelentéktelennek tűnő eseményeket is. Statisztika. 1000 kép, 350 mentett, 27 szkennelt.

...

Mások életét kiválogatni és rendszerezni - Maradj otthon #11

Milyen volt Óbuda a hatvanas években? Valuska gábor folytatja a nagyapja diáinak szelektálását, most a Kolosy tér környékét dolgozta fel. 

A hét könyve
Kritika
A Fehér Lótusz lakossági verziója nyulakkal érkezik
John Scalzi: Minden korszaknak megvan a maga világvégéje

John Scalzi: Minden korszaknak megvan a maga világvégéje

John Scalzi amerikai sci-fi szerzővel világvégéről, írásról, kiégésről és politikáról beszélgettünk.

Olvass!
...

Csend és hó és halál – Olvass bele Kiss Tibor Noé új regényébe!

Megrázó emberi sorsok és a pulzáló természet: mutatunk egy részletet Kiss Tibor Noé lebilincselő könyvéből.

...

Az apaság előtt helyreállítani a múlt bűneit – Olvass bele Breier Ádám debütkötetébe! 

Breier Ádám első regényében az apaság előtt álló főszereplő egy lelki utazásra indul.

...

Röhrig Géza: a remény svédasztalára hánytam - Olvass bele a Semmike-dalokba!

Semmike nem remél, semmike nyafog.