Interjúsorozatban mutatjuk be a 2025-ös Margó-díj megújult zsűrijét. Most Jakab Juli színészt, dramaturgot, forgatókönyvírót kérdeztük arról, hogy milyen érzésekkel vág neki a munkának, és ha visszamehetne az időbe, milyen tanácsot adna a pályakezdő énjének.
Az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál nyitónapján, október 9-én adják át tizenegyedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat. A Margó-díj zsűrijét 2025-ben Vitáris Iván, Jakab Juli, Ott Anna, Totth Benedek és Valuska László alkotják, ők döntik el, kié lesz az idei év legjobb prózakötete. Ebből a tíz kötetből kerül ki a győztes, a könyvekbe pedig itt beleolvashatsz.
Először ülsz a Margó-díj zsűrijében. Milyen szempontok szerint fogod értékelni a köteteket?
Az olvasásélménynek van egy nagyon szubjektív, szinte konfrontatív jellege: vagy magával ragad a szöveg, vagy nem. Nyilván ezt nem feltétlenül az első pár oldaltól várom, de mégis: azt hiszem, egy érzet, attitűd elég hamar kialakul az emberben. Másrészt viszont - különösen például ebben az esetben - érdekes és fontos figyelni a szövegalkotás, kimunkálás folyamatát. Izgalmas, hogy valahol a szív, máshol az ész dominál.
Egy pályakezdő filmes és egy elsőkötetes szerző között talán több a közös, mint gondolnánk. Ha visszamehetnél az időbe, milyen tanácsot adnál a pályakezdő Jakab Julinak?
Jakab Julinak a pályája elején fogalma sem volt róla, hogy mennyire kanyargós lesz ez az út.
Visszatekintve nagyon örülök neki, hogy vállalta ezeket a kanyarokat, amelyekből az következik, hogy a mai napig van és lesz, amiben pályakezdő vagyok. Nagyon izgalmas egyik nap olyasmit csinálni, amiben most már elég nagy tapasztalatom van, másnap pedig kezdőnek lenni valami másban. Párhuzamosan gondolkozni vagy dolgozni több síkon elég inspiráló.
Milyen könyveket szeretsz olvasni, olvasóként mit vársz el egy jó könyvtől?
Lenyűgöznek a tiszta, átgondolt struktúrák, amikor olvasás közben azt érzem, hogy tényleg betekintést kapok egy izgalmas gondolkodó elméjébe.
De összességében azt hiszem, a legfontosabb mégis az, hogy ne akarjam letenni a könyvet, ahogy egy anyuka ismerősöm nemrég fogalmazott közös rajongásunk, Karin Smirnoff könyvei kapcsán: amíg olvasta őket, néha 5-kor ebédeltek.
Nyitókép forrása: Valuska Gábor
